''EGY KÜLÖNÖS HALÁLESET
Kala Pál egy egyszerű ellenzéki politikus volt. Mint máskor, ezen a napon
is reggel 6-kor kelt fel, megmosakodott, elszürcsölte saját készítésű
kávéját, felöltözött és elindult a párt központi épülete felé. Felesége,
gyermekei nem voltak, egyetlen rokona egy idős nagybácsi, aki valahol a
Fehér-, vagy a Kék-Nílus mentén kergette az oroszlánokat.
Ebben az új napban sem volt semmi különös. Tudta a mai ülések témáit, fel
is készült a megfelelő beszédekre, melyeket, mint mindig, most is nagy taps
fog követni. Ez volt életének mindennapos menete, de a monotoság már nem
zavarta. Mindent meg lehet szokni. Sokszor gondolt arra, nem lett volna e
talán jobb, ha megfogadja szegény megboldogult édesanyja tanácsát, hogy
menjen inkább fogtechnikusnak, de ezeket a gondolatokat hamar kiverete a
fejéből.
Szerda reggel volt. Egy szép tavaszi reggel. Kala Pál jó szokásához híven
ma is összezörrent a házmesterrel (de mára már csak hagyománnyá vált ez,
igazi ellentét nem volt köztük), mint minden reggel. Mielőtt kilépett volna
a kapun, felvette kis, szürke, egyszerű kalapját, hogy tar üstöke ne
virítson annyira a felkelő Nap fényében. Az ajtót tágra nyitotta, és ebben a
pillanatban megcsapta orrát az a jól ismert nagyvárosi benzinbűz, amit nem
cserélt volna fel a falusi, általa "parasztinak" titulált levegőre, ami
ugyan tisztább, de koránt sincs benne annyi értékes ásványi anyag, mint a
nagyvárosi levegőben. (Ezen azt hiszem kár lenne vitatkozni.)
Mikor kilépett az ajtón egy ember suhant el előtte. Furcsa volt ez az
alak, de ez neki ekkor még nem tűnt fel. Fekete bőrkabát volt rajta, kezén
kesztyű, fején télies, mélyen a szemébe húzott kalap. Kala Pálnak mindez fel
sem tűnt, saját gondolataival volt elfoglalva. A feketekabátos ekkor
elejtette az esernyőjét, éppen Kala Pál előtt, de továbbment. Valószínűleg
észre sem vette, hogy elhagyta, morfondírozott magában hősünk, és mint
ellenzéki politikus és egyben becsületes megtaláló, kötelességének tartotta,
hogy az esernyő visszakerüljön a gazdájához. Felvette hát, de mire a férfi
után nézett azt már nem látta. Forgatni, vizsgálgatni kezdte, hátha talál
rajta valami címet, ahova eljuttathatja majd. Aztán összeesett és meghalt...
Másnap Olcsó Áron, akit ismerősei csak schwarz-nak neveztek a fekete
bőrkabátja miatt, jelentette főnökeinek, hogy a feladatot teljesítette, és
még csak vér sem folyt. Hát igen, gondolta, a tudomány fantasztikus, csak
egy pár csepp 'A' típusú kontaktméreg és kész, teljesen kész...
Schneider Henrik
(Pécs)