''CYBER DEAD
A kis kék kocka egyszerre fehérre váltott, felpattant a magasba. Mögötte
láthatóvá vált egy vibráló alagút. Nat belevetette magát. A fénynél is
gyorsabban száguldó villanások magukkal ragadták. Pár pillanatig a szűk
alagútban száguldott, majd hirtelen szétugrott a tér. Hihetelen nagyságú, és
bonyolultságú háló borította ezt a teret. A háló szálain hasonló villanások
száguldoztak, mint amilyenekkel Nat érkezett. Megpróbált körbefordulni, de
egy láthatatlan erő repítette a tér egy pontja felé. Két villanás, majd egy
gömbben találta magát. A gömb falai méhsejtszerűen voltak felosztva. Az
egyik ilyen sejt Nat elé ugrott.
"Ird be a neved:" - villogott rajta a felirat.
"Nat Toler" - gondolta Nat - "De ezt hogyan fogom beírni?".
A sejt alá kiugrott egy másik és rögtön megjelent rajta Nat neve. Ekkor
kiugrott az előzőek mellé egy harmadik sejt is.
"Jelszó:" - villogott vörösen.
"PANDA" - gondolta Nat.
A harmadik sejt zöldre váltott, mindhárom visszaugrott a falba. A gömb
egy pontja kipúposodott, hosszú nyúlványt növesztett, majd a nyúlvány vége
tányérszerűen szétlapult. A tányér közepe lassan behorpadt, aztán a gömb egy
pillanat alatt kifordult, mint egy gumikesztyű. Nat egy kék színű térben
találta magát. Mindenfelé színes, különböző nagyságú és formájú testek
lebegtek. A kék térből néha kinyúlt egy-egy csáp, megcélozta valamelyik
lebegő testet. A megcélzott test erre megremegett, majd kettéosztódott. A
csáp megragadta az egyik példányt, és felszívta. Nat megfigyelte, hogy a
testek nagysága nem változik az osztódás utánra sem. Hátrafordult. Jól
sejtette. Ő maga is egy ilyen nyúlvány volt. Észrevett egy másik csápot,
amelyik nem messze tőle megcélzott egy sárga gömböt. A kis golyó
megremegett, majd a felezőjénél kicsit megnyúlott. Lassan kezdett kicsúszni
belőle egy vele azonos méretű gömb, úgy, hogy közben az eredeti mit sem
változott. A csápszerűség elkezdte beszippantani a második sárga gömböcskét,
meg sem várva, amíg az teljesen leválik az eredetiről. Abban a pillanatban,
mikor a két gömb végleg kettévált, a második el is tünt a csáp végén lévő
nyílásban.
"Érdekes" - gondolta Nat - "a fene gondolta volna, hogy így megy ez."
Megindult a többi test felé. A testek rendkívül változatos formákban és
szinekben lebegtek. Bizonyos rendezettséget, csoportosítást is mutattak
elhelyezkedésükben. Ahogy Nat közelebb ért egy ilyen csoporthoz,
megfigyelte, hogy alig látható, finom hálószerűség határolja, nem engedve a
keveredést másik csoportok testjeivel.
Éppen megcélzott egy kis lila kockát, amikor iszonyatos rántást érzett.
Megfordult, és észrevette, hogy a csáp, amin érkezett, nyomtalanul eltűnt.
Lassan lesüllyedt a lila kocka mellé. Mozdulni nem tudott, nem érzékelte a
teste fizikai valóságát.
* * *
- Nat! - kiabált a férfi a lépcső alján -, NAAAT!! Süket vagy?
Semmi válasz.
- A fene azt a gépet! - trappolt fel a lépcsőn. Benyitott a szobába. -
Nem hallod, hogy... - elakadt a hangja. - Mi a fene....?
A szobában nem volt senki. Az asztalon álló számítógép csendben zúgott. A
férfi a monitorra pillantott.
- Már megint egy rohadt BBS! Ezért fizetek havonta egy vagyont a
telefonért! - dühöngött halkan. Odalépett a géphez és egy mozdulattal
lekapcsolta. Ebben a pillanatban furcsa zajt halott az asztal mögül.
Megkerülte és rémülten hőkölt hátra. A földön Nat, a fia feküdt
mozdulatlanul. Tágra nyitott szeme a plafont bámulta. Fejét és kezeit furcsa
szerkezet hálózta be, kusza vezetékhalomhoz hasonlóan. A rengeteg vezeték
egy lapos dobozba vezetett, amelyből kábel kígyózott az asztalon álló PC-be.
- NAT! Ne hülyéskedj! Mi a fene van veled? - térdelt le a férfi a
mozdulatlan test mellé. Megrázta a vállát, mire a fiú feje élettelenül
oldalra hanyatlott.
Szabó Norbert
(Pécs)