Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                              ''SOSE ÁLLJ MEG...

   Az  autóban  sűrű,  fémes, rézhez hasonló szag terjengett. Ha valaki most
benyitna a kocsiba, az biztosan elhányná magát a szagtól. (is)

   A  Fickó  megtörölte  a  kését  a  hulla  ruhájában,  aztán visszatette a
tokjába.  Egy darabig még nézegette a Művét,- két kiszúrt szem, egy elvágott
torok  (inkább  félig  levágott fej) - majd kiszállt az autóból. Végignézett
öltözékén, hogy nem lett-e véres, de csak futólag, mert teljesen biztos volt
magában.  Profi  módon  sebzett.  Megtanulta úgy elvágni az ütőeret (egy kis
csavarás  a  fejen,  odanyomni  az  ablakhoz),  hogy  az  csak  tulajdonosát
spriccelje le. Elmosolyodott, mint minden "sikeres útja" után.

   Igen,  én vagyok az autósok réme! - gondolta, aztán kivette a hátizsákját
a  hátsó  ülésről.  A  kocsi  közelében 2 percet tartózkodott, ez is pontos,
kiszámított   jellemzője   volt   az   "útjainak".   Megkerülve   a  kocsit,
megállapította,   hogy   műve  kívülről  is  pompás  látványt  nyújt.  Ismét
mosolygott, miközben elhagyta a tett szinhelyét.

   - A  fotósok  imádni  fogják.  -  mondta.  Néha  beszélt magában, de  úgy
gondolta,   hogy  minden  magányos  stoppos  beszél  magában,  vagy  minimum
káromkodik ha nem veszi fel senki.

   Ő  sose  káromkodott  ha  nem  álltak meg. Pedig legalább minusz 10 fokos
hideg  volt  országszerte. Egy "normális" stopposnak már rég habozna a szája
az idegességtől és rekedt torokkal üvöltene minden elviharzó autó után.

   Ő  tudta,  hogy  valaki  úgyis  megszánja,  megáll és felveszi (az utolsó
stoppost  életében)  őt.  Remekül megtanult sántítani, fáradtan vánszorogni.
Ez, ilyenkor télen, teljesen meghatott egy-két autóst.

   Az  ember  nem  is  gondolná,  hogy  mennyi kedves ember van a világon! -
gondolta, és hangosan kuncogott.

   Most  már  kezdett fázni, és elszomorodott, ahogy belegondolt - nemsokára
vége  a  télnek,  jön  a  tavasz,  jönnek a meleg napok. Ő csak télen tudott
"alkotni",  mert  csak  ilyenkor  nem  feltünő  a kesztyű a kézen. (Az pedig
fontos.) A nyár arra jó, hogy munkát vállaljon, egy csirkefeldolgozó üzemben
és  pénzt  keressen  a  kövekező télre, az új utazásaira - elvégre valamiből
nekem is meg kell ÉLNEM! - gondolta és megint kuncogott.

   Világjáró volt. Stoppos világjáró. (Stoppos világjáró gyilkos)

   - Ma  úgy  látszik  rosz  napom  van!  - gondolta,  ugyanis már két órája
bandukolt  az  út  melletti  lucsokban,  lábujjai kezdtek elgémberedni és az
arcát is egyre jobban csipték a szemcsés tűhegyes hópelyhek.

   Kezdett  egyre  vadabbul  integetni a mellette elsuhanó autóknak, már nem
csak a vér szagát kívánta, hanem egy kis melegre is vágyott. Sötétedett és ő
már szitkozódott, pedig azelőtt ilyet sose csinált.

   Egy  sötét  szinű  kocsi  kormányánál egy álmos szemű alak, egyre lankadó
figyelemmel  nézte  az  út  szélét,  s  mivel  már  nyolc órája egyfolytában
vezetett, vágyott egy kis társaságra.

   - Mi  az  kihaltak a stopposok? - azelőtt volt,  hogy kétóránként felvett
egyett, de most mióta elindult egyel sem találkozott. De most a távolban egy
sántító alak sziluettje kezdett kibontakozni.

   A  stoppos  már kezdte feladni a reményt, és úgy tervezte hogy az első út
menti  motelben  kivesz egy szobát, és nyugovóra tér. Gondolataiból egy autó
egyre erősödő fénycsóvái zökkentették ki - talán majd ez! - és ismét kitette
a  kezét, végre megált nem sokkal előtte egy sötét szinű kocsi, majd kinyílt
az ajtaja s ő negkönnyebbült mosolyal rohant oda.

   -  Merre  tart?  -  szólt  ki  a  férfi,  de ő válasz nélkül pattant be a
kocsiba. Az ajtó becsapódott, a sofőr szemében parázsló tűz gyúlt. Világjáró
volt. Autós világjáró. (Autós világjáró gyilkos.)

   Az  autóban  sűrű,  fémes, rézhez hasonló szag terjengett. Ha valaki most
benyitna a kocsiba, az biztosan elhányná magát a szagtól. (is)

                           Iványi Zsolt és "Tilla"
                                  (Budaörs)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.