Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                                  ''A SÁTÁN
                           (IS BEIJEDHET EGYSZER)

   Az  ideggondozó  a  temető mellé épült. A betegek - egy kivételével - nem
foglalkoztak  a  mindennapos  szertartásokkal. Viszont az az egy beteg, kora
délutántól  (ekkor  kezdődtek  a  temetési  ceremóniák)  sötétedésig nézte a
gyászoló  embereket.  Néha  ördögi  vigyor jelent meg a képén. Azt képzelte,
hogy  ő  a  Sátán.  Az  orvosok  már  majdnem  egy évtizede a többi betegtől
elkülönítve  kezelték.  Az  utóbbi  időben  pedig  súlyosbodott az állapota:
mindig a küldetést emlegette.

   A  Sátán  cellája a földszinten volt, alatta a pince húzódott. A kettőt a
padozaton  keresztül  összekötte egy lejáró. A Sátán 7 évi titkos munkája. A
pincéből  a  szellőzőn  keresztül  is  ki lehetett jutni, ez pont a temetőbe
vezetett. A temetőt teleültették fákkal, hogy télen a hótól, nyáron a naptól
védjenek.  A  fák  miatt egész madársereglet élt itt. Mivel a város egyetlen
temetkezési helye volt, igen nagy területen feküdt.

   A  Sátán  kinézett az ablakon. Ismét telihold volt, de a köd egyre jobban
elborította  a  temetőt.  Már  11  óra  elmúlt,  nem  habozhatott  tovább. A
küldetést  teljesíteni  kell.  Elővette  az  ásót, elhúzta az ágyát, hogy az
alatta  lévő  lejárón  a  pincébe juthasson. Vak sötét volt. És hulla csönd.
Várt  egy  percig, majd - miután a szeme megszokta a sötétséget - elindult a
szellőző  felé.  Korábbi  útjain  már  kitapasztalta,  hogy  a sima felületű
csatornán  hogy tud a legkönnyebben kimászni. Nem tartott sokáig és a temető
friss  levegőjét  szívhatta.  A  köd  már olyan sűrű volt, hogy csak egy pár
métert  lehetett belátni. A szellő is fújdogálni kezdett, a fák árnyait ide-
oda mozgatva. Ekkor a Sátán meghallott egy baglyot, mely vészjóslóan huhogta
be az éjszakát.

   Mivel  a  köd miatt alig látott, a Sátán nehezen tudott tájékozódni. Több
mint  3/4  órát kóválygott a sírok között, míg megtalálta a legfrissebbet. A
Sátán  megmarkolta  az ásót, és már emelte is, hogy belevágja a sírba. Ekkor
feltámadt a szél, ismét megszólalt a bagoly, a harangok elütötték az éjfélt,
és  megmozdult  a  föld.  Először  alig  észrevehetően, majd egyre jobban. A
bagoly még mindig huhogott, mikor a ködös homályból egy fénysugár világított
a  Sátánra. A bagoly huhogva, vijjogva lecsapott a sírra. A Sátán eldobta az
ásót  és  rohant az épület felé. Csetlett-botlott, átvágtatott a sírokon, de
hamarosan ismét a cellájában volt.

   Arra  ébredt,  hogy  a temetőőr a kertésszel beszélget az ablaka alatt. -
Tegnap  megint  itt mászkált Lajos, valamiért nagyon sietett, mert az ásóját
is   elhagyta.   Amikor   éjfél   körül   jártam   a  temetőt,  minden  sírt
bevilágítottam, tudod az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a vakondok.


                                Fátrai Zsuzsa
                                  (Bonyhád)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.