''A SÁTÁN
(IS BEIJEDHET EGYSZER)
Az ideggondozó a temető mellé épült. A betegek - egy kivételével - nem
foglalkoztak a mindennapos szertartásokkal. Viszont az az egy beteg, kora
délutántól (ekkor kezdődtek a temetési ceremóniák) sötétedésig nézte a
gyászoló embereket. Néha ördögi vigyor jelent meg a képén. Azt képzelte,
hogy ő a Sátán. Az orvosok már majdnem egy évtizede a többi betegtől
elkülönítve kezelték. Az utóbbi időben pedig súlyosbodott az állapota:
mindig a küldetést emlegette.
A Sátán cellája a földszinten volt, alatta a pince húzódott. A kettőt a
padozaton keresztül összekötte egy lejáró. A Sátán 7 évi titkos munkája. A
pincéből a szellőzőn keresztül is ki lehetett jutni, ez pont a temetőbe
vezetett. A temetőt teleültették fákkal, hogy télen a hótól, nyáron a naptól
védjenek. A fák miatt egész madársereglet élt itt. Mivel a város egyetlen
temetkezési helye volt, igen nagy területen feküdt.
A Sátán kinézett az ablakon. Ismét telihold volt, de a köd egyre jobban
elborította a temetőt. Már 11 óra elmúlt, nem habozhatott tovább. A
küldetést teljesíteni kell. Elővette az ásót, elhúzta az ágyát, hogy az
alatta lévő lejárón a pincébe juthasson. Vak sötét volt. És hulla csönd.
Várt egy percig, majd - miután a szeme megszokta a sötétséget - elindult a
szellőző felé. Korábbi útjain már kitapasztalta, hogy a sima felületű
csatornán hogy tud a legkönnyebben kimászni. Nem tartott sokáig és a temető
friss levegőjét szívhatta. A köd már olyan sűrű volt, hogy csak egy pár
métert lehetett belátni. A szellő is fújdogálni kezdett, a fák árnyait ide-
oda mozgatva. Ekkor a Sátán meghallott egy baglyot, mely vészjóslóan huhogta
be az éjszakát.
Mivel a köd miatt alig látott, a Sátán nehezen tudott tájékozódni. Több
mint 3/4 órát kóválygott a sírok között, míg megtalálta a legfrissebbet. A
Sátán megmarkolta az ásót, és már emelte is, hogy belevágja a sírba. Ekkor
feltámadt a szél, ismét megszólalt a bagoly, a harangok elütötték az éjfélt,
és megmozdult a föld. Először alig észrevehetően, majd egyre jobban. A
bagoly még mindig huhogott, mikor a ködös homályból egy fénysugár világított
a Sátánra. A bagoly huhogva, vijjogva lecsapott a sírra. A Sátán eldobta az
ásót és rohant az épület felé. Csetlett-botlott, átvágtatott a sírokon, de
hamarosan ismét a cellájában volt.
Arra ébredt, hogy a temetőőr a kertésszel beszélget az ablaka alatt. -
Tegnap megint itt mászkált Lajos, valamiért nagyon sietett, mert az ásóját
is elhagyta. Amikor éjfél körül jártam a temetőt, minden sírt
bevilágítottam, tudod az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a vakondok.
Fátrai Zsuzsa
(Bonyhád)