''A GYÁVA
Mallory egy pillanatra elhallgatott, hogy beszéde végére megtalálja az
utolsó, a mormotákat végsőkig csigázó szavakat.
- És e pillanatban - itt ismét hatásszünetet tartott - kimondjuk a
lemmingekre Isten ítéletét: halál!
"Halál! Halál!" Kemény fémbunkók és szögekkel kivert rudak emelkedtek a
halovány ég felé és Mallory a szűnni nem akaró éljenzés közepette
lelépkedett az emelvényről. Egyik karjával a tömeg felé integetve
megszorította Zaroque, a hadügyminiszter kezét, majd a tábornokok kis
csoportja felé vette lépteit.
Három év! Három év, kemény, következetes és célratörő munka s íme, a
félcivilizált mormotákból - ahogyan ő nevezte a bolygó lakóit - szervezett,
élettérre áhitozó társadalmat teremtett. Teremtett, akár az embernek. Az
ember sem látszik olyannak, mint az ember.
Isten. S Isten rövid idő alatt elfeledte a Földet, hajójának minden
darabka fémalkatrészét fegyverré olvasztotta s íme: nincs a Világegyetemnek
hajója, mely felérne hasonló hadsereggel. Mallory isten volt. Teremtett,
nevelt, tanított, a fejlődő értelembe eszmét öntött s végül a kezekbe
eszközt adott. Bőkezű volt feleslegeiből s cserébe megfizethetetlen kincset
kért: hűséget és engedelmességet.
A lemmingek békeküldöttsége hátrébb húzódott és, míg Mallory szót váltott
tábornokaival, hátratuszkolták egy feltűnően remegő társukat. Tehát
elvégeztetett. A mormoták egyik tábornoka hátsó lábaira emelkedett s rőt
bundáját tépve kivicsorította borotvaéles fogait. A tömeg a harci gerjedelem
legeksztatikusabb állapotában üvöltött. Mallory befogta a fülét s - hogy a
hangorkán nem csillapodott - csendet intett.
- S most át a határon! - visított bele a hangzavarba ujjongó lélekkel. A
rőt bundájú hadfi már harmadszor mondott neki valamit. Végre megértette.
"Vezess minket!" A lemming küldöttek hitetlenkedve topogtak közelebb és a
mormota megismételte: "Vezess!"
- Igen! - szónokolt Mallory és valamit kezdett nagyon nem érteni. A
mormoták légiói között ösvény nyílt előtte és nem akaródzott indulnia. A
lemmingeknek nevezett lények ismét közelebb húzódtak és, bár termetre
kisebbek voltak a mormotáknál, állkapcsuk ereje semmiben sem maradt el
azokétól. Ahogy elkeveredtek a mormota főtisztekkel, Mallory mintha
ugyanazokat a fényeket látta volna felvillanni a szemükben.
Nem akarta érteni. "Vezess!"
- Nem! - csúszott ki a száján s a lemming fogak mellett néhány mormota
vasbunkó emelkedett a fejek fölé. Utoljára még egy megalázó szót hallott,
egy szót, melynek igazi értelmét - már csak nagylelkűségből sem - nem
foghatja fel egy isten.
Bajzafi Ferenc
(Debrecen)