Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                                   ''A GYÁVA

   Mallory  egy  pillanatra  elhallgatott, hogy beszéde végére megtalálja az
utolsó, a mormotákat végsőkig csigázó szavakat.

   - És  e  pillanatban  -  itt  ismét  hatásszünetet tartott - kimondjuk  a
lemmingekre Isten ítéletét: halál!

   "Halál!  Halál!"  Kemény fémbunkók és szögekkel kivert rudak emelkedtek a
halovány   ég  felé  és  Mallory  a  szűnni  nem  akaró  éljenzés  közepette
lelépkedett   az   emelvényről.   Egyik  karjával  a  tömeg  felé  integetve
megszorította  Zaroque,  a  hadügyminiszter  kezét,  majd  a  tábornokok kis
csoportja felé vette lépteit.

   Három  év!  Három  év,  kemény,  következetes és célratörő munka s íme, a
félcivilizált  mormotákból - ahogyan ő nevezte a bolygó lakóit - szervezett,
élettérre  áhitozó  társadalmat  teremtett.  Teremtett, akár az embernek. Az
ember sem látszik olyannak, mint az ember.

   Isten.  S  Isten  rövid  idő  alatt  elfeledte a Földet, hajójának minden
darabka  fémalkatrészét fegyverré olvasztotta s íme: nincs a Világegyetemnek
hajója,  mely  felérne  hasonló  hadsereggel. Mallory isten volt. Teremtett,
nevelt,  tanított,  a  fejlődő  értelembe  eszmét  öntött  s végül a kezekbe
eszközt  adott. Bőkezű volt feleslegeiből s cserébe megfizethetetlen kincset
kért: hűséget és engedelmességet.

   A lemmingek békeküldöttsége hátrébb húzódott és, míg Mallory szót váltott
tábornokaival,   hátratuszkolták   egy   feltűnően  remegő  társukat.  Tehát
elvégeztetett.  A  mormoták  egyik  tábornoka hátsó lábaira emelkedett s rőt
bundáját tépve kivicsorította borotvaéles fogait. A tömeg a harci gerjedelem
legeksztatikusabb  állapotában  üvöltött. Mallory befogta a fülét s - hogy a
hangorkán nem csillapodott - csendet intett.

   - S  most át a határon! - visított bele a hangzavarba ujjongó lélekkel. A
rőt  bundájú  hadfi  már  harmadszor mondott neki valamit. Végre megértette.
"Vezess  minket!"  A  lemming küldöttek hitetlenkedve topogtak közelebb és a
mormota megismételte: "Vezess!"

   - Igen!  -  szónokolt  Mallory  és  valamit kezdett nagyon nem  érteni. A
mormoták  légiói  között  ösvény  nyílt előtte és nem akaródzott indulnia. A
lemmingeknek  nevezett  lények  ismét  közelebb  húzódtak  és,  bár termetre
kisebbek  voltak  a  mormotáknál,  állkapcsuk  ereje  semmiben sem maradt el
azokétól.   Ahogy   elkeveredtek  a  mormota  főtisztekkel,  Mallory  mintha
ugyanazokat a fényeket látta volna felvillanni a szemükben.

   Nem akarta érteni. "Vezess!"

   - Nem!  -  csúszott ki a száján  s a lemming fogak mellett néhány mormota
vasbunkó  emelkedett  a  fejek fölé. Utoljára még egy megalázó szót hallott,
egy  szót,  melynek  igazi  értelmét  -  már  csak nagylelkűségből sem - nem
foghatja fel egy isten.


                               Bajzafi Ferenc
                                 (Debrecen)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.