''SZENVEDÉLY
Már húsz perce állták a becsapódásokat, tudták, hogy még sokat kell
kibírniuk. Már hetek óta így ment, naponta egy-két alkalommal, de eddig
ritkán tartott tovább másfél óránál. A félelem állandóan ott lapult bennük,
a halál gondolata mindig borzadállyal töltötte el őket. A becsapódások hol
sűrűsödtek, hol pedig alábbhagytak. Sokszor közvetlenül mellettük vágódott
be a talajba a pusztító anyag. Tehetetlenek voltak, csak a szerencsén múlott
az életük. Semmit sem értettek. Álltak, és vártak. Várták, hogy vége legyen,
tudták, hogy már csak egy kis idő, aztán egy darabig fellélegezhetnek, mert
alábbhagynak a becsapódások.
Soha nem értették meg, hogy mi okozza ezt a katasztrofális pusztítást,
csak annyit tudtak, hogy amióta élnek, ez mindig így volt. Féltek, de
mindezt szinte már természetesnek vették. A pusztítások alkalmával sok
barátjuk, ismerősük, rokonuk veszett oda. A félelmetes halál ahová
becsapott, ott halottak, és súlyos sebesültek maradtak. A túlélők látták,
hogy barátaik teste hogyan mázolódik el a talajon pillanatok alatt. Látták,
hogyan semmisülnek meg százak. Forrt a dühük, de mozdulni nem tudtak.
Félelemmel telve húzták össze magukat, ha meghallották a rengő dübörgéseket,
s ha felhangzott a sivítás. Felkészültek a legrosszabbra. Azt már
kitapasztalták, hogy a robbanásszerű, dübörgő becsapódásokat sivítás előzi
meg. Reménykedtek. Kevés a remény, de egyebük nem volt az életükön kívül.
Szenvedélyesen reménykedtek, eddig mindig sikerült megúszniuk a
pusztulást...
Már azt is elfelejtették, hogy mióta tart a kín. A becsapódások egyre
sűrűsödtek. Hallották, hogy sajátjaik közül a gyengébbek felsikoltanak
rémületükben. Érezték, hogy reng alattuk a talaj. Hallották a süvítést, majd
a dörrenéseket. Általában egy süvítést több tucat dörrenés kísért. A
becsapódások a távolból egyre közelebb értek hozzájuk, majd újra távolodtak.
Felettük sokszor húztak el hatalmas árnyak, olyankor hirtelen sötétségbe
borult minden, de pillanatok múlva újra a régi fény áradt rájuk. Nem
értették, hogy miért kell ily szörnyen pusztulniuk. Soha nem bántottak, nem
gyűlöltek senkit.
Nem kívántak soha többet, csak azt, hogy élhessenek, de nem gondolták,
hogy valaha ez is bűn lesz majd. Hittek Istenükben, idegen volt tőlük
mindenféle rossz. Szerettek élni. Nem érezték bűnösnek magukat, nem értették
a büntetést. Nagyon féltek, de bíztak. Hatalmas robajjal csapódott le
mögöttük a gyilkos anyag, majd éles kibírhatatlan hangot hallottak, mintha
megállt volna az élet, a rettentő zajok abbamaradtak, csak ez a visítás...
Többször hallották már, de sohasem jöttek rá az okozójára. Ha csend lett,
pillanatokra mindig fellélegezhettek, de most másként volt.
Lágy szellő lengette meg őket, látták az elsuhanó árnyat, majd hirtelen
valami rájuk nehezedett. A félhomály azonnal beborította őket. Megijedtek,
de tudták, hogy ez nem a halál. Ahhoz túl lassú volt. Nem hallották a
dörrenéseket, kicsit megnyugodtak. Gondolták, ami rájuk nehezedik, az talán
meg is védi őket a becsapódásoktól. Örültek a biztonságos fedezéknek. Sokan
összeborultak örömükben, mindenki ujjongott, végre újra úgy érezték, az
Isten velük van.
Hirtelen felhangzott az éles sivító hang. Megmerevedtek. Eltűnt a
nyugalmuk. Újból érezték ereikben a félelem szorítását. Először a szélsőket
érintette az erősödő széláramlat, majd mindannyian hallották, és érezték
testükön a süvöltésbe átcsapó sistergést. Hallották a közeledő dörrenéseket.
A hatalmas robaj kibírhatatlan volt, ilyet még sohasem tapasztaltak. Ütött a
vég. A halálsikolyok még a dörrenések szörnyű zaját is túlharsogták.
Hirtelen elsötétült minden, még hallották a robbanást, amit a becsapódás
okozott. Testük ugyanabban a pillanatban szétroncsolva repült széjjel, apró
darabokra szakadtak szét, testvéreikkel együtt. Utolsó gondolatuk sem
maradt, még azt is elvette tőlük a pusztulás. Bevégezték, befejezték a
létért folytatott harcot. Pillanatok alatt megsemmisültek, csak halvány
emlékük maradt meg, semmi más. A visítást már nem hallhatták többé, sem a
dübörgést. ...
* * *
A Liverpool játékosa megtörölte homlokát, majd egy éleset köpött. Élete
első tizenegyesét rúgta fölé. Érezte, hogy fáj a lába, lehajolt, lekotorta
stoplisáról a földet és a ráragadt fűszálakat. Megcsóválta a fejét.
- Földbe rúgtam - mondta társainak, de ők csak legyintettek.
A meccs már csak percekig tartott. Három éles sivító füttyszó vetett
véget a mérkőzésnek. A Liverpool nagy fölénnyel nyert.
Alex