Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                                  ''A TÚLÉLŐ0

                                 ''A kezdetek0

   John  Beck  42  éves  kutató  volt.  Élettani  dolgokkal  foglalkozott, a
munkáját  napról-napra  rendre  elvégezte,  majd hazatért családja körébe és
harmónikus életet élt. Amolyan tipikus kutató férfi volt.

   Egy napon valami őrült ötlet folytán elkezdte böngészni a statisztikákat.
Egyszerűen  nem  értette mi lehet a halál után, ezért próbált valami ésszerű
magyarázatot  taláni.  Sajnos  nem  sikerült. A biztonság kedvéért azonban a
hóna alá kapta az utóbbi 500 év felméréseit és közel két hét kemény munkával
betáplálta  a  vállalati számítógépébe. Az adatokat továbbította a hálózaton
az  otthoni gépbe, majd lázas programírásba kezdett. Tulajdonképpen még maga
sem  tudta,  hogy  mit  akar  vagy  egyáltalán  mit  keres, de szakadatlanul
készítette a kis programját.

   Hetek  múlva  elkészült  egy  -  úgy  ahogy  működőképes - verzió, ami az
égvilágon  minden  elképzelhető dologról statisztikát készített a születések
és  a  halálozások terén. Külön csoportosította a halálnemeket, a korokat, a
biológiai nemeket és minden más elképzelhető dolgot.



                                 ''Az elmélet0

   A  statisztikák átnyálazása hónapokat vett igénybe, ő azonban törhetetlen
és  fáradhatatlannak  bizonyult. Valami furcsa érzése volt, úgy érezte, hogy
tud valamit, de még maga sem tudta, hogy mit. John Beck az egyik nap érdekes
felfedezésre  jutott.  Tulajdonképpen  a  lehető  legegyszerűbb  dolog volt,
úgymond "a megoldás az orra előtt hevert ő mégis a kert végében kereste". Az
volt   a   helyzet,   hogy   a  computer  szerint  egy  körülbelül  70  éves
intervallumban  rendszeresen  ugyanannyi ember születik és hal meg. Pontosan
ugyanannyi!   Ez  felkeltette  tudósunk  figyelmét.  Hogy  lehet  ez,  mikor
mindenütt  csak  arról  hall,  hogy  egyre kevesebb a föld népessége? Eszébe
jutott,   hogy  egy  ember  átlagéletkora  is  körülbelül  70  köré  tehető.
Lehetséges lenne, hogy mégis van reinkarnáció, azaz lélekvándorlás?

   Egyre  behatóbb  vizsgálatokat végzett az elkészített statisztikákon, míg
végre  sikerült  felállítania a kész elméletét. A végére már maga is egészen
bizonyos  volt  benne, hogy rájött a nagy kérdésre: mi van valójában a halál
után?

   Az   elmélete  megdönthetetlennek  tűnt.  A  helyzet  a  következő  volt:
Kiderült,  hogy egy bizonyos intervallumban ugyanannyi ember születik és hal
meg.  Legyen  ez  az  intervallum mondjuk 100 év. Ebből arra következtetett,
hogy  minden egyes ember a halála után újra megszületik, új testet ölt és él
tovább  az  újabb  haláláig, amikor kezdődik minden előlről. A dologgal csak
egyetlen  probléma  volt,  ugyanis ha ez igaz, akkor minden egyes halál után
rögtön  születnie  kellene egy új gyermeknek, de tudvalévő, hogy napjainkban
többen   halnak   meg,   mint  amennyien  születnek.  John  erre  is  talált
magyarázatot!  A  statisztikák szerint ugyanis minden ember újjászületik, de
csak  akkor,  amikorra  elő van neki írva. Azaz minden embernek előre el meg
van  írva, hogy mikor jön el a halála. Ha az illető nem természetes halállal
halna  meg,  hanem mondjuk autóbalesetben, akkor a lelke csak akkor költözik
új  testbe,  amint elérkezik az az idő, amikor valójában meg kellene halnia.
Addig a lelke egy bizonyos "gyűjtőben" várakozik rá.

   Az    elmélet    roppant    logikusnak   tűnt   és   számos   számadattal
alátámaszthatónak  is  bizonyult. Sőt, megerősítette mindezt a nemi vágy is.
Ugyanis  az  ember, ha akkor "készítene" gyereket, amikor éppen szüksége van
rá,  akkor  valószínűleg most vagy több, vagy kevesebb bébi lenne. Ki tudja?
De!!!!  A  nemi  vágy  az,  ami  hajtja  az embert, így az emberek reakciója
kiszámíthatatlan,  ugyanúgy,  mint  ahogy  a  megfoganás  és így a gyermekek
születése  is.  Illetve nem is kiszámíthatatlan, mert nagyon is kiszámított,
csak  ezt már egy felső hatalom vezérli, ezért ilyen tökéletes az egyensúly,
mert  így  mindig  biztosítva van, hogy a hamarosan meghaló embert új testet
ölthessen.

   John Beck büszke volt magára. Az első ember volt, aki rájött az emberiség
egyik  legnagyobb  kérdésének  magyarázatára  és ráádásul még bizonyítani is
tudta  ezt.  Ezekkel  a  bizonyítékokkal  azonban  nem  lehet  meggyőzni egy
átlagembert, ezzel ő is tisztában volt.

                               ''A beteljesülés0

   Kitálált hát valamit, amivel kétséget kizáróan igazat adhatott magának és
az  elméletének.  Elhatározta,  hogy  újjászületik  és  egy előre megbeszélt
jellel  tudatja  majd  a világgal, hogy az bizony ő, a nagy tudós John Beck,
csak éppen új testbe költözve!

   A  jelnek  olyannak  kellett  lennie,  ami világhírű esemény, hogy bárhol
születik  is  újjá,  mégis  tudjanak róla hazájában, az Egyesült Államokban.
Elhatározták  hát,  hogy  valamelyest  felcseperedvén hatalmas tüzet gyújt a
világ  egyik  legismertebb  pontján,  az  Eifel  torony  alatt. Erről minden
bizonnyal  tudósít  majd  az összes tv állomás, így mindenképpen eljut a hír
egykori(?) hazájába is.

   Mivel  nem  tudta  mikor jön el számára a végzet, az öngyilkosság mellett
döntött,   mert   nem   volt   türelme   a   kíváncsiságtól   kivárni  terve
beteljesülését.  Ugy gondolta, hogy a "gyűjtőben", majd jobban száll az idő.
Egy száguldó autóval egy szakadékba hajtott......

                                ''A "gyűjtőben"0

   ...az  egykori  John Beck valami egészen különös helyen volt. Nem látott,
nem  hallott,  nem érzett semmit és tudta, hogy nincs semmilyen érzékszerve.
Semmi.  Abszolút  semmi,  még  teste  sem, sőt, még az agya sem. Valami nagy
sötét  helyen  lebegett,  de semmi más, csak a tudata. Egészen érdekes volt,
hogy  körülötte  rengeteg  más  tudat  volt  itt  és  kitűnően szót értettek
egymással,  holott nem beszéltek nem láttak és semmit nem éreztek. Nyugodtan
elbeszélgetett  a többi tudattal, hogy ki hogyan halt meg. Kiderült, hogy az
itt  lévő tudatok mindegyike valamilyen nem természetes halállal halt meg és
várja  a  beteljesülést.  Az  idő  itt  teljesen  másként hatott. Nagyon jól
szórakoztatták  egymást.  A  társalgásuk valami olyasmi volt, mint az emberi
lényeknél  a  belső hang, azaz az ember belső beszéde. A tökéletes harmóniát
csak  néha  törte  meg  egy  érdes,  kemény, ám igen megfontolt mély hang, a
teremtőé.  Tanácsokat  adott  és  időnként  el-elszólított  néhány  tudatot,
akiknek lejárt az ideje. Az egykori John Beck tudata boldog volt, mert végre
igazán  beigazolódott  az  elmélete.  A  napok  egyre  csak  teltek, bár itt
teljesen  más  volt az időszámítás. Egyszer csak megszólalt az érdes hang és
hősünket   szólította.   John   Beck   tudata   kihúzta  magát  és  várta  a
beteljesülést...

                             ''A nagy visszatérés

   ...hirtelen hatalmas fényesség öntötte el a tudatát és gyermeki sikollyal
bújt ki édesanyja testéből. Megszületett. Agya teljesen üres volt, mindössze
az  ösztönei  vezették, amelyek talán még az előző életéből maradtak meg, de
tudata  teljesen  törlődött.  Már nem tudta, hogy ő volt egykor a híres John
Beck... Ő most egy teljesen szabványos, buta néger csecsemő volt....

   ...a  sors fintora, hogy hősünk éppen Franciaországban született, bár két
néger  szülőtől.  Ott  nevelkedett  és  iskolába  is  ott járt. A gimnáziumi
tanulmányai  során  sokat  tanultak  egy  John Beck nevű tudósról, akinek az
elméletének  a  bebizonyosodását  még  a  mai  napig  is  várják  a tudósok.
Hatalmasat   nevettek  padtársával  az  elméleten,  amelyet  a  világ  egyik
legnagyobb   marhaságának   tartott.   Teljesen   szemben   állt  azokkal  a
realitásokkal, amelyeket eddigi életében tanult. Padtársa hasonlóképpen volt
vele,  pedig  ha  tudta  volna,  hogy  előző  életében  ő  maga  volt Albert
Einstein....

   Teltek-múltak  a napok. Hősünk felcseperedett, de nemhogy tudós nem lett,
inkább  butácska  néger  kisfiú volt. Mivel iskoláit nem sikerült befejeznie
ezért  a  hadseregbe vonult. Egy idő múlva képzett repülőpilóta lett. Egyre-
másra  szelte  a  légteret  Franciaország  felett,  míg  egy  nap  motorhiba
következett be a gépén. Próbálta fenntartani a gépet, de ez nem nagyon akart
sikerülni.  Kényszerleszállásra nem volt lehetőség, mert éppen Párizs felett
repült,  úgyhogy megpróbált a lehető legtovább kitartani. Egy ponton azonban
a gép egyáltalán nem adta meg magát és zuhanni kezdett. Hősünk becsapódott a
város szívébe, egyenesen rá az Eifel toronyra...

   ...Még   aznap  hatalmas  hírverés  volt  szerte  a  világon.  Az  összes
televíziós  és  rádiós  adó  beszámolt a katasztrófáról, ami a híres francia
toronynál  történt,  azonban  a  világon  senki  nem  tudta, hogy az a néger
pilóta,  akinek  gépe felrobbant a katasztrófa során és hatalmas lángnyelvvé
változtatta  az  Eifel  tornyot egykor valójában John Beck volt, aki - talán
valami isteni jel folytán - akaratán kívül így adott jelt magáról...


                                Szabó István
                               (Balmazújváros)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.