Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                                   ''RITMUS

   Alig  kapott  levegőt.  Nagyokat  lihegve  lélegzett,  szúrt  az  oldala,
belülről  valami  összeszorította  a  mellkasát.  Jobb  kezével dörzsölgette
felsőtestének  bal  felét. Ránézett karórájára, össze kellett szednie magát,
nem  akart  elkésni  a hivatalból. Sietve tovább indult, érezte, hogy valami
nem stimmel.

   A  félelem  kiült  az arcára. Tudta, ha most egy tükörbe nézne, onnan egy
falfehér arc nézne vissza rá. Hatalmasat sóhajtott. Meg kellett állnia, hogy
az  irtózatos  szúrást,  ami a szívébe hatolt, kiheverje. Úgy érezte szédül.
Megpróbált   megkapaszkodni   a   járda   menti   sövényben,  nem  sikerült.
Meglepődött.  Valami  furcsát  érzett.  Megállt,  szabályosan megmerevedett.
Érezte  az  éles mély szúrást. Minden elsötétült. Egy pillanatra úgy érezte,
hogy a feje nagyot koppan a kövezeten. Elvesztette az eszméletét.

                                  *   *   *

   A hatalmas plazmaáradat ide-oda dobálta a hajót.

   MAO  eszét  vesztve  kiáltozott, hogy VIN és KUA tartsa az előírt irányt,
különben  a  keskeny  közlekedő-csatorna  falának  ütköznek.  Tudták,  ha ez
bekövetkezik,  akkor  vége  van  örökre az utazásoknak. Hallottak róla, hogy
egyre  több baj van ezekkel a SUN járművekkel. Ezidőtájt sokszor előfordult,
hogy  egy  ilyen  kis SUN gép nekicsapódott a csatorna falának, sőt olyan is
megesett,  hogy  a  kis masina beszorult, és ezzel eltömte a csatornát, majd
mikor  már  nem  tudta  tovább viselni a hatalmas plazmaáramlást, egyszerűen
szétrobbant.

   Ez  sokszor  olyan nagy problémát okozott, hogy egész útrendszerek váltak
járhatatlanná.  Sajnos,  a  veszélyt még az is fokozta, hogy a csatornák egy
bizonyos idő elteltével olyan nagyon szennyezetté váltak, hogy ez még jobban
gátolta  a közlekedést. Ráadásul a csatornatisztító gépek sem győzték a nagy
munkát, és a helyzet előbb vagy utóbb katasztrófálissá vált.

   A  hajót  az  áradat  hirtelen oldalra dobta. VIN és KUA hiába igyekeztek
tartani  az  irányt.  A  hajó  oldala nekiütközött a csatorna falának, de az
áramlat  tovább  sodorta.  A jármű megperdült a tengelye körül, és orrával a
csatorna  falába  fúródott.  Egy  pillanatig  tartotta  magát,  majd  az  ár
kiszakította  onnan. A hajó oldala hosszában szétrepedt, nagy erővel tört be
rajta  a  gyilkos hömpölyeg. MAO már az előbbi hánykolódásnál eltűnt a belső
felboruló,  összeroskadó  berendezések  alatt.  KUA-t  a  plazma kisodorta a
tátongó  résen.  VIN  még  látta, hogy társára kívül a vad Plazmorák rávetik
magukat,  már  tudta, a szerencsétlen hiába kapállódzik. Menthetetlenül vége
volt.  A  vérengzők pillanatok alatt felfalták KUA-t. VIN már a saját életét
mentette,  ugyanis pár Plazmora is becsúszott a keletkezett nyíláson. Közben
a  plazma  háborgása  pillanatnyi  időre  lecsendesedett.  VIN kihasználta a
nyugalom  pár másodpercét, gyorsan végzett a vérengző lények néhányával. Nem
tudott  azonban  tiszta munkát végezni, mert a szökőár ismét megindult, hogy
újra hosszú ideig tomboljon, majd kis lélegzetvételnyi időre lüktetésszerűen
újra  elcsendesedjen,  hogy  majd  szinte azonnal, ismét harsoghasson. A két
megmaradt  Plazmora  hirtelen  rácsapott  VIN-re.  Könnyen  küzdöttek, saját
közegükben  voltak.  A  szörnyen  falánk  lények  gyorsan  körbefonták VIN-t
csápjaikkal.  Szorították áldozatukat. Hamar legyengítették ellenségüket, és
miután elpusztították, újabb áldozat után kutatva tova haladtak.

   Ez  idő  alatt egyre több szörnyeteg úszott be a hajótest lékén. Közben a
szivar  alakú  jármű  magatehetetlenül  hánykódva,  nekirohant  a  csatorna-
főzsilip kemény burkának, majd apró darabokra hullt, teljesen megsemmisülve.
A  Plazmorák,  kiszabadulva  a  hajótestből,  ismét  saját elemükbe kerülve,
vidáman  evickéltek  át  a  gáton,  hogy  az  mögött  újabb hajót, áldozatot
keressenek maguknak.

                                  *   *   *

   A  lüktető  sípjelekre  figyelt.  Régóta  hallotta  már  az  egyfolytában
ismétlődő  jeleket.  Lassan  kinyitotta  szemeit, de eleinte csak homályosan
látott, ezért újra és újra behunyta. Kicsit pihent. Később megpróbálta fejét
mozdítani,  de  nem  volt  elég  ereje.  Szemei  már  nyitva  voltak.  Egyik
testrészét sem tudta mozdítani, ezért látásával tapogatódzott. Hamar rájött,
hogy  fehér  szobában,  fehér  ágyban  fekszik,  furcsa,  különös  műszerek,
monitorok  között,  melyek  közül  egy sem felesleges, mert valamilyen módon
mind  az ő testéhez kapcsolódik. Borzongás futott át a testén, már tudta hol
van.  Egy  ideig  még  elmélkedett.  Végiggondolta  az  utolsó mozdulatokat,
amelyekre  még  emlékezett.  Mindig félt, tudta, hogy a szívével baj van, de
most túl fáradt volt ahhoz, hogy ezen idegeskedjen. Pillanatnyilag nyugodtan
lélegzett, nem fájt semelyik testrésze sem. Elégedett volt.

   Szépen,  csendesen  újra  átadta  magát a nyugodt pihenésnek. Nem mozdult
körülötte semmi sem. Elaludt.


                                    Alex
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.