''BIKFIC ÉS A KIS SZÜRKE ÁLLAT
Bikfic, a zsemleszínű kutyus egy nagy udvarban élt. Nagyon csintalan
kutya volt, egész nap futkosott, letaposta az udvar sarkában a tulipánokat,
ijesztgette a tyúkokat és mindent szétrágott. Egész nap mozgott, ugrált és
szaladgált, és nagyon szeretett volna egy játszótársat. A többi állat
azonban félt tőle, mert Bikfic nem tudta, hogyan kell szépen játszani. A
tyúkokra játékból ráugrott, ettől kezdve elmenekültek tőle. A legyecskéket
be akarta kapni, úgyhogy ők is messze elkerülték. A malacnak pedig akárhogy
is hízelgett, az mindig sivítozva szaladt el előle, mert nem volt kedve
játszani, csak földet turkálni.
Bikfic nagyon unatkozott. Egy szép nyári napon elhatározta, hogy
belopakodik a fáskamrába, hátha ott talál egy játszópajtást. Szimatolt a
ládák között, aztán a farakás alá is bebújt, mert valami furcsa szagot
érzett. A félhomályban megpillantott egy kis szürke szőrpamacsot.
Körülszaglászta, de a szürke valami csak hangosan sipákolt.
- Te ki vagy, te kis sírós? - kérdezte Bikfic a puha valamit.
- Nem tudom, ki vagyok, de nagyon félek tőled! - válaszolta hüppögve a
kicsi állat, és minden ízében reszketett.
- Hát még ilyennel sem találkoztam, mint Te! - válaszolta csodálkozva
Bikfic.
- Hogy valaki ne tudja, kicsoda is valójában! Én például kutya vagyok.
- Jó, leszek én is kutya! - mondta a Kis Szürke Állat, és
belekapaszkodott Bikficbe.
- Hogyisne! - horkantott méltatlankodva a kutyus. - A kutyák mind bátrak
és erősek, nem ilyen nyámnyilák és nyaffogósak, mint Te. Kutya nem lehetsz!
- Még milyen állatok vannak? - kérdezte a szőrpamacs, és kíváncsiságában
mozgatni kezdte kicsike farkát.
- Tyúkok - mondta Bikfic. - De Te tyúk se vagy, mert azoknak sárga tolluk
van, és nem szőrük. És légy sem lehetsz, mert annál sokkal nagyobb vagy.
Lehet, hogy Te valami félelmetes vadállat vagy!
- Júúúúj! - borzongott össze a Kis Szürke Állat. - Az meg milyen?
- Hát én nem tudom pontosan, de az emberek puskával szoktak vadászni rá.
- válaszolta a kutya.
- Akkor én olyan nem akarok lenni! - ijedt meg a szőrgombolyag.
- Kérlek, kutya, segíts nekem megtudni, hogy én ki is vagyok!
- Rendben - felelt Bikfic -, de ígérd meg, hogy akkor leszel a
játszótársam!
- Leszek, leszek! - sipákolta a Kis Szürke Állat.
- Akkor gyere, menjünk ki az udvarra, és kérdezzük meg a gyerekeket, hogy
Te ki is vagy - ajánlotta Bikfic, és óvatosan a szájába vette a picike
állatot. Kiballagott vele az udvarra, és odavitte a gyerekekhez.
- Nicsak! - kiáltott fel az egyik kislány. - Bikfic talált egy pici
cicát! Jaj, de aranyos kis jószág! No, még ilyet sem láttam, hogy egy
kiskutya összebarátkozzon egy cicussal!!
Carry
(Pécs)