├»3▄─┐ ▀ ▄ ▄ ▀Ý ┐ ▄ ▀ ▄ ▀ ┐├»0
├»3█ ▄─┐ ▄ █ █ ┌─▄ ┌─▄ ┌─▄ ▄─┐ ▄─┐ │ │ ▄ ▄─┐ █ ▄─┐ ─▄─ ▄ │ ▄ ▄─┐ ┬─▄├»0
├»3█ ▀─┐ █ █ █ ┌─█ │ █ ┌─█ ▀─┐ ┌─┘ █─┤ █ ▀─┐ █ █─┘ ║ █ █─┤ █ │ │ █├»0
├»3▀─┘ ▀─┘ ▀ ▀ ▀ └─▀ └─█ └─▀ ▀─┘ └─▀ ▀ └ ▀ ▀─┘ ▀ ▀─┘ ─▀─ ▀ ▀ └ ▀─┘ ┴ ▀├»0
├»3─▀├»0
├»4a szövegekben található 68 kifejezéshez├»0
ï5***************************************ï0
├»3A kislexikonban található kifejezések mutatója:├»0
KÓD: 001 Aldebo;
KÓD: 002 Árapály-jelenség;
KÓD: 003 Aszteroida;
KÓD: 004 Asztrofizika;
KÓD: 005 Asztrolábium;
KÓD: 006 Atmoszféra;
KÓD: 007 Binokulár;
KÓD: 008 Challenger-űrrepülőgép;
KÓD: 009 Cirkumpolaritás;
KÓD: 010 Csillagászati egység;
KÓD: 011 Deklináció;
KÓD: 012 DNS, Dezoxiribonukleinsav;
KÓD: 013 Doppler-effektus;
KÓD: 014 Ekliptika;
KÓD: 015 Elongáció;
KÓD: 016 Evolúció;
KÓD: 017 Excentricitás;
KÓD: 018 Expozíció;
KÓD: 019 Fényév;
KÓD: 020 Fogyatkozás;
KÓD: 021 Fotometria;
KÓD: 022 Gamma-sugarak;
KÓD: 023 Gnómon;
KÓD: 024 Gömbhalmaz;
KÓD: 025 Gravitáció, általános tömegvonzás;
KÓD: 026 Hubble-törvény;
KÓD: 027 Infravörös csillagászat;
KÓD: 028 Interferencia;
KÓD: 029 Interferométer;
KÓD: 030 Ionoszféra;
KÓD: 031 Jákob botja;
KÓD: 032 Konjunkció;
KÓD: 033 Kozmikus sugárzás;
KÓD: 034 Kozmogónia;
KÓD: 035 Kozmológia;
KÓD: 036 Kvadráns;
KÓD: 037 Leonidák;
KÓD: 038 Lunar orbiter;
KÓD: 039 Magellán-felhők;
KÓD: 040 Magnetoszféra;
KÓD: 041 Magnitúdó, fényesség;
KÓD: 042 Meridián;
KÓD: 043 Mutáció;
KÓD: 044 Napfáklya;
KÓD: 045 Napfolt;
KÓD: 046 Napszél;
KÓD: 047 Oort-felhő;
KÓD: 048 Oppozíció;
KÓD: 049 Paradoxon;
KÓD: 050 Perihélium;
KÓD: 051 Phaeton;
KÓD: 052 Planetáris köd;
KÓD: 053 Precesszió;
KÓD: 054 Rádiótávcső;
KÓD: 055 Reflektor;
KÓD: 056 Refraktor;
KÓD: 057 Sarkcsillag;
KÓD: 058 Szextáns;
KÓD: 059 Szupernóva;
KÓD: 060 Szürkület;
KÓD: 061 Tejútrendszer, galaxis;
KÓD: 062 Topográfia;
KÓD: 063 Triton;
KÓD: 064 UFO;
KÓD: 065 Űrszonda;
KÓD: 066 Üstökös;
KÓD: 067 UT;
KÓD: 068 Vöröseltolódás;
├»4A kifejezések előtt álló KÓDok a keresésben nyújtanak segítséget. Önnek csak├»0
├»4az a teendője, hogy a keresett kifejezés KÓDját az "F" paranccsal├»0
ï4megkerestesse!ï0
├»3Kifejezés magyarázatok:├»0
├»5KÓD: 001├»0
ALDEBO [latin] Saját fénnyel nem rendelkező testnek az az adata, amely
megmutatja, hogy a test a rá eső fényből mennyit ver vissza. A fehér papír
aldebója pl. 0,7; a Földé 0,36; a Holdé csak 0,07, ami a korom aldebójának
felel meg.Az aldebő a test felületének minőségétől függ.
├»5KÓD: 002├»0
ÁRAPÁLY-JELENSÉG Egymáshoz közeli égitestek gravitációs mezője
mindkettejükön alakváltozást hoz létre, ez az árapály-jelenség. Ez persze
csak ritkán feltűnő. Pl. a Földön a tengerek felszínének súllyedését
(apály) és emelkedését (dagály) a Hold és kisebb mértékben a Nap vonzása
okozza. A tenger a Hold felőli és az átellenes oldalon "kidudorodik", s a
dagálypúp a Föld forgása miatt körbehalad. A dagály magassága különböző
aszerint, hogy hol mérjük, de van, ahol 5-10 m-t is elér. Az
árapály-jelenség másik látványos megnyilvánulása a Jupiter egyik holdján,
az Io-n tapasztalható aktív vulkánosság.
├»5KÓD: 003├»0
ASZTEROIDA [görög], KISBOLYGÓ A Naprendszerben a 9 nagybolygón kívül még
mintegy 100.000 kisbolygó kering. (Idegen szóval planetoidáknak,
aszteroidáknak is nevezik őket.) Az első kisbolygót 1801-ben fedezte föl
Piazzi itáliai csillagász. Ma már több mint négyezret találhatunk a
kisbolygó-katalógusban. (A kisbolygó akkor kap számot és nevet, ha
kiszámították pályáját, és ez alapján később meg is találták.) Méretük
általában 1 és 100 km között van, túlnyomó többségük a Mars és a Jupiter
között kering. Vannak különleges pályájú kisbolygók is (pl. Eros, Amor,
Icarus). A Trójai kisbolygók a Jupiter pályáján (előtte és utána 60º-al)
keringenek. A magyar Kulin György sok kisbolygót fedezett föl. A
Nemzetközi Csillagászati Unió néhány magyar kisbolygóelnevezést is
elfogadott (pl. Róka, Konkolya, Szalonta) A kisbolygóövezetben (a Mars és
a Jupiter között) olyanok a viszonyok, hogy két kisbolygó összeütközéskor
nem tapad össze, hanem inkább széttörik. Ezért a kisbolygók nem állnak
össze egyetlen nagybolygóvá.
├»5KÓD: 004├»0
ASZTROFIZIKA [görög] Az égitestek fizikai tulajdonságaival foglalkozó
tudományág.
├»5KÓD: 005├»0
ASZTROLÁBIUM [görög] A bolygók pályájának és pillanatnyi helyének
meghatározására szolgáló, ma már elavult műszer.
├»5KÓD: 006├»0
ATMOSZFÉRA [görög-latin] Légkör; valamely égitest, elsősorban a Föld
levegőburkolata.
├»5KÓD: 007├»0
BINOKULÁR [latin] A két szem számára két külön csőből álló távcső vagy
mikroszkóp.
├»5KÓD: 008├»0
CHALLENGER ŰRREPÜLŐGÉP 1986. január 28-án katasztrófa súlytotta az amerikai
űrrepülőgép-programot és a hozzá kapcsolódó Spacelab-kísérleteket. Amikor
közvetlenül a Challenger űrrepülőgép startja után az üzemanyagtartájok
felrobbantak, az utasfülke, fedélzetén a hét űrhajóssal, kirepült az égő
roncsok közül. Mivel a Challenger nem rendelkezett a veszélyhelyzetekben
felhasználható mentőszerkezettel, az űrrepülőgép lezuhant, és valamennyi
utasa életét vesztette. A katasztrófa oka az volt, hogy a szilárd
tüzelőanyagú indító segédrakéta műanyag tömítőgyűrűje a reggeli hidegben
összezsugorodott, nem zárt tökéletesen, és a kicsapó láng felrobbantotta a
fő rakétahajtóművet. A katasztrófa közel 2 évre visszavetette az amerikai
űrrepülő-kísérleteket.
├»5KÓD: 009├»0
CIRKUMPOLARITÁS [latin] A Föld forgása miatt az éggömböt a rajta látszó
égitestekkel együtt naponta körbefordulni látjuk. A Föld forgástengelye
tűzi ki az égi pólusokat, ezek a napi forgás során helyben maradnak. A
pólus közelébe eső égitestek teljes napi ívüket a láthatár felett teszik
meg, nem nyugszanak le. Ez a cirkumpolaritás jelensége. Azok a csillagok
cirkumpolárisak, amelyeknek deklinációját a megfigyelő földrajzi
szélességéhez adva 90º-nál nagyobb szöget kapunk (ha az északi félgömbön
vagyunk).
├»5KÓD: 010├»0
CSILLAGÁSZATI EGYSÉG (CsE, AU, AE) A Föld közepes távolsága a Naptól,
közelítőleg 149,6 millió km. A Föld tehát 1 CsE-re van a Naptól. A CsE-t
csak a Naprendszeren belül érdemes használni, hiszen már a Plútó is 39,5
CsE-re kering a Naptól, s a legközelebbi csillag 4,25 fényévnyire van. Ez
CsE-ben kifejezve nagy szám lenne, hiszen 1 fényév kb. 63.242 CsE.
├»5KÓD: 011├»0
DEKLINÁCIÓ [latin] Az éggömb egy pontjának az égi egyenlítőtől való mért
szögtávolsága.
├»5KÓD: 012├»0
DNS, DEZOXIRIBONUKLEINSAV A sejtmagnak, ezen belül a kromoszómáknak egyik
legfontosabb, a fehérjeszintézist irányító és az öröklődésben döntő
szerepet játszó anyaga.
├»5KÓD: 013├»0
DOPPLER-EFFEKTUS Hétköznapi tapasztalat szerint a közeledő sziréna hangja
nemcsak erősebb, hanem magasabb is lesz; távolodóban pedig ahogy halkul,
mélyül is. Ez a Doppler-effektus egyik megnyilvánulása. Doppler
(1803-1853) 1842-ben elméletileg kimutatta, hogy a jelenség fényhullámok
esetében is fellép. 1845-ben kísérletileg is igazolták, hogy a
megfigyelőtől távolodó fényforrás színe a színkép vörös, a feléje
közeledőé pedig a kék része felé tolódik el. A Doppler-effektus teszi
lehetővé kozmikus objektumok látóirányba eső sebesség-összetevőjének
meghatározását.
├»5KÓD: 014├»0
EKLIPTIKA [görög] Nappálya; az éggömbből a Föld Napkörüli pályájának
síkjával kivágott főkör, amelynek mentén a Nap évi látszólagos mozgását
végzi.
├»5KÓD: 015├»0
ELONGÁCIÓ [latin] Az a szög, amit a megfigyelőtől a Naphoz és egy
(naprendszerbeli) égitesthez húzott két félegyenes bezár. Leggyakrabban a
belső bolygók (Merkúr és Vénusz) elongációjáról beszélünk, mivel ezek a
Földnél közelebb vannak a Naphoz, így elongációjuk nem lehet akármekkora:
nem távolodhatnak el tetszőleges mértékben a Nap irányától, hanem csak
bizonyos szögtávolságig. Néha helytelenül azt a helyzetet nevezik
elongációnak, amikor a bolygó épp a lehető legtávolabb látszik a Naptól.
├»5KÓD: 016├»0
EVOLÚCIÓ [latin] A magasabb rendű szervezeteknek az alacsonyabbakból való
kifejlődése, fokozatos átalakulása.
├»5KÓD: 017├»0
EXCENTRICITÁS [latin] Ellipszis vagy hiperbola esetében a középpont és a
gyújtópont (fókusz) távolságát lineáris excentricitásnak nevezzük. A
lineáris excentricitás és az ellipszis fél nagytengelyének aránya a
numerikus excentricitás.
├»5KÓD: 018├»0
EXPOZÍCIÓ [latin] Fényérzékeny anyag megvilágítása. Az expozíciós idő a
fényérzékeny anyag (pl. fényképfilm) megvilágításának időtartamát jelenti.
├»5KÓD: 019├»0
FÉNYÉV Kozmikus távolságok kifejezésére használt mértékegység: az a
távolság, amit a fény (és a többi elektromágneses hullám) egy tropikus év
alatt légüres térben befut. Eg fényév mintegy 9460 millió km = 0,3 parsec
= 63.242 csillagászati egység. A hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima
Centauri kb. 4,25 fényévre, az Androméda-köd pedig kb. 2,7 millió fényévre
van tőlünk.
├»5KÓD: 020├»0
FOGYATKOZÁS Akkor lép fel, ha egy égitest árnyékot vet egy másikra. Ha pl.
a Föld árnyéka a Holdra esik, akkor holdfogyatkozás van; ha a Hold árnyéka
esik a Földre, azaz a Földről nézve a Hold eltakarja a Napot, ez a
napfogyatkozás. Ha a Hold egészen a Föld árnyékába jut, akkor teljes
holdfogyatkozásról beszélünk; ha a Hold az egész napkorongot eltakarja,
akkor a napfogyatkozás teljes. A nem teljes fogyatkozást részlegesnek
mondjuk. Nagy ritkán a Hold úgy is a Nap elé kerülhet, hogy körülötte
körben kilátszik a Nap széle; ez a gyűrűs napfogyatkozás. Távcsővel más
égitestek fogyatkozásai is észlelhetők, pl. a Jupiter holdrendszerében.
├»5KÓD: 021├»0
FOTOMETRIA [görög] A csillagászatnak az az ága, amely az égitestek
fényességének mérésével foglalkozik. Az alkalmazott eszköz szerint
beszélhetünk vizuális, fotografikus vagy fotoelektromos fotometriáról
aszerint, hogy a mérést szemmel, fényképezéssel vagy elektromosan (ill.
elektronikusan) működő műszerrel végzik.
├»5KÓD: 022├»0
GAMMA-SUGARAK Atommagok elektromágneses radioaktív sugárzása.
├»5KÓD: 023├»0
GNÓMON [görög] Egyszerű csillagászati műszer, vízszintes lapon függőleges
rúdból áll. Árnyékának megfigyelésével részletesen vizsgálható a Nap
járása. Napórának is használható; de pl. Eratoszthenész híres mérése
(meglehetősen pontosan meghatározta a Föld kerületét - tisztában volt a
Föld gömb alakjával) is gnómon használatán alapult.
├»5KÓD: 024├»0
GÖMBHALMAZ Sok ezer, esetleg több százezer csillagból álló halmaz, amelynek
tagjai egymáshoz olyan közel vannak, hogy a tömegvonzás nem engedi őket
szétszóródni. Idős csillagokból áll, amelyek feltehetőleg a
Tejútrendszerrel egyidősek. Csillagközi anyag gyakorlatilag nincs benne.
Távcsőben elmosódó kerek foltnak tűnik. Nagy távcső megmutatja a halmaz
egyes csillagait is, legalábbis a halmaz széle felé, ahol a csillagsűrűség
nem túl nagy. Tejútrendszerünk gömbhalmazai egy óriási kb. 200 tagú gömb
alakú rendszert alkotnak a Galaxis lapos spirálja körül. Ez a mintegy
50.000 parsec átmérőjű gömb a galaktikus halo, amelyben magányos csillagok
is találhatók. A legnagyobb távcsövekkel sikerült megtalálni más
tejútrendszerek gömbhalmazait is.
├»5KÓD: 025├»0
GRAVITÁCIÓ [latin], ÁLTALÁNOS TÖMEGVONZÁS Bármely két (vagy több) test
között szükségszerűen fellépő vonzóerő. A két test lehet két porszem, de
lehet akár két csillag is. A tömegvonzás nagyságára vonatkozó törvényt
Newton közölte 1687-ben. Eszerint az (m) és (M) tömegű, egymástól (r)
távolságban levő pontszerű testek között F = f*((m*M)/rý) erő lép fel. Itt
f = 6,67*10^-11E Nmý/kgý, az általános tömegvonzás állandója, amit először
Cavendish mért meg 1797-98-ban, majd 1888-ban Eötvös Loránd határozott meg
igen pontosan. A gravitáció okozza pl. azt, hogy a testek a Föld
középpontja felé esnek; hogy a Hold a Föld körül, a Föld pedig a Nap körül
kering; hogy a Napot nem veti szét saját sugárzása. Newton e törvény
segítségével magyarázta meg és tette pontosabbá a tapasztalti úton nyert
Kepler-törvényeket.
├»5KÓD: 026├»0
HUBBLE-TÖRVÉNY A méréstechnika fejlődése századunk elejére lehetővé tette,
hogy meghatározzák a közelebbi extragalaxisok távolságát, és
lefényképezzék színképüket. A színképekben a vonalak nem a laboratóriumi
mérésekből ismert helyükön voltak, hanem attól a színkép vörös vége felé
eltolódva (vöröseltolódás). Ezt a Doppler-effektussal magyarázzák: a
galaxisok távolodnak tőlünk. (A magyarázatot ugyan vitatják egyesek, de a
legtöbb kutató elfogadja, mert jobb elmélet még nincs a jelenségre.) Az
extragalaxisok vöröseltolódása adta az ötletet az ősrobbanás elméletéhez.
E. P. Hubble (1889-1953) amerikai csillagász vette észre, hogy minél
távolabb van tőlünk egy galaxis, annál nagyobb a vöröseltolódása, azaz
annál nagyobb sebességgel látszik távolodni. A Hubble-törvény szerint a
galaxisok távolodási sebessége arányos a távolságukkal.
├»5KÓD: 027├»0
INFRAVÖRÖS CSILLAGÁSZAT Az égitestek elektromágneses sugárzásában mindenféle
hullámhossz előfordul. A Föld légköre ezek legtöbbjét elnyeli vagy
visszaveri, így bolygónk felszínéről a Világmindenség csak a látható fény
és a rádiósugárzás tartományában tanulmányozható. A látható fénynél
valamivel nagyobb hullámhosszú infravörösből is csak nagyon kevés jut el a
Föld felszínére, az is csak bizonyos hullámhosszakon. A Föld légkörének
felső részéből vagy a légkörön túlról azonban zavartalanul tanulmányozható
az égitestek infravörös sugárzása. A legtöbb eredményt az IRAS mesterséges
hold segítségével érték el. Infravörösben észlelve, az égbolton elsősorban
az alacsony felületi hőmérsékletű csillagok, a porfelhők és bizonyos
típusú extragalaxisok válnak feltűnővé. Tejútrendszerünk magja is erős
infravörös forrás.
├»5KÓD: 028├»0
INTERFERENCIA [latin-angol] Két hullámmozgásnak, rezgésnek egymást erősítő
vagy gyengítő kölcsönhatása találkozásukkor. Rádiózásban: rádióvételi
zavar.
├»5KÓD: 029├»0
INTERFEROMÉTER [latin-görög] Fényinterferencia létrehozására és észlelésére
szolgáló optikai mérőeszköz.
├»5KÓD: 030├»0
IONOSZFÉRA [görög] A légkörnek kb. 80 km magasságban kezdődő, erősen
ionizálódott rétege.
├»5KÓD: 031├»0
JÁKOB BOTJA Szögmérésre használt mára már elavult műszer.
├»5KÓD: 032├»0
KONJUNKCIÓ [latin] Együttállás; az a helyzet, amelyben két égitest a pályája
szerint lehetséges legkisebb távolságra van egymástól.
├»5KÓD: 033├»0
KOZMIKUS SUGÁRZÁS A Földre minden irányból egyforma erősségel érkezik az ún.
kozmikus sugárzás. Alkotóelemei elsősorban atommagok: 90% H, 9% He, és
csak 1% nehezebb elemek magja. E részecskék a fénysebességhez közeli
sebességgel érkeznek, energiájuk 10^9+E és 10^20+E eV között van. A
kozmikus sugárzás eredete nem teljesen tisztázott, de valószínű, hogy
szupernova-robbanások alkalmával keletkezik. Az igen nagy energiájú
kozmikus részecskék a Föld légkörének anyagával kölcsönhatásba lépve, ún.
kozmikus záporokat váltanak ki. A Föld mágneses terében a kozmikus
sugárzás töltött részecskéinek legtöbbje fennakad, így ez a mágneses tér
megvéd minket a kozmikus sugárzás betegségeket is okozó, káros hatásától.
Ha a Föld mágneses tere eltűnne (egyesek szerint ez negyvenezer évenként
bekövetkezik), akkor a jelenleginél sokkal több születési rendellenesség
(mutáció) fordulna elő.
├»5KÓD: 034├»0
KOZMOGÓNIA [görög-latin] Az égitestek keletkezésével és fejlődésével
foglalkozó tudományág.
├»5KÓD: 035├»0
KOZMOLÓGIA [görög] A világmindenséggel mint összefüggő egységes egésszel,
tér- és időbeli szerkezetével foglalkozó tudomány.
├»5KÓD: 036├»0
KVADRÁNS [latin] A csillagok magasságának és ezzel hely meghatározására
használt elavult szögmérő műszer. Jelentése még: negyedkör, délkör
negyedrésze.
├»5KÓD: 037├»0
LEONIDÁK Meteorraj elnevezése, melyek évről évre általában novemberben
tűnnek fel az Oroszlán (Leo) csillagkép felől.
├»5KÓD: 038├»0
LUNAR ORBITER [angol] A Hold körül keringő mesterséges hold.
├»5KÓD: 039├»0
MAGELLÁN-FELHŐK A déli égen látható két elmosódott, ködös fényfolt; két
kicsiny, a mi Tejútrendszerünk körül keringő szabálytalan galaxis. E két
objektumot Magellán vette észre az 1521-22-ben tett, végzetesnek bizonyult
utazáson.
├»5KÓD: 040├»0
MAGNETOSZFÉRA [görög] A Földet körülvevő, a földi mágneses tér befolyása
alatt álló (nem gömbszerű) térrész. Pajzsként védi a Földet a napszél
közvetlen becsapódásától.
├»5KÓD: 041├»0
MAGNITÚDÓ, FÉNYESSÉG A csillagászati objektumok fényességének mértékegysége.
A csillagok, mint tudjuk, különböző fényesek. Akad köztük, amelyet néha
fényes nappal is felfedezhetünk, de sok olyan is, amely a legsötétebb
éjjel is épp csak megpillantható. Egyszerű kézi látcső segítségével
meggyőződhetünk róla: a legtöbb csillag olyan halvány, hogy szabadszemmel
egyáltálán nem láthatjuk. Egy ókori csillagász Hipparkhosz, fényességük
alapján 6 osztályba sorolta a csillagokat: a legfényesebbeket
elsőrendűnek, a még éppen észrevehetőket hatodrendűnek nevezte. Ma pontos
méréssel állapítjuk meg a csillagok fényességét, Hipparkhosz becslésen
alapuló módszere rég elavult. A fényességek értékének pontos megadására
szolgáló ún. fényrend- (magnitúdó-) skálát azonban úgy határozták meg,
hogy a szabad szemmel látható csillagok esetén megfeleljen a hipparkhoszi
skálának. Tehát halványabb csillag fényességét nagyobb szám jellemzi: az
1 magnitúdós (1 mg-s) csillag fényének intenzitása csak kb. 40%-a a 0 mg-s
csillagénak. Ha az égitest 0 mg-nál fényesebb, akkor a magnitúdó értéke
negatív. Kijelöltek néhány csillagot, amelyeknek pontos fényességét
megadták (pl. a Vega fényessége 0,1 mg, a Göncölszekér rúdjának utolsó
csillagáé 1,9 mg), és a többi csillag fényességét méréskor ezekhez
viszonyítják. Ez az ún. látszó fényesség nemcsak a csillag
fényteljesítményétől, hanem az illető csillag távolságától is függ. Hiszen
egy halvány, de közeli csillag esetleg fényesebbnek látszik, mint egy igen
fényes, de nagyon távoli. Hogy a távolság ne befolyásolhassa a
fényességadatokat, ki szokták számítani az égitest ún. abszolút
fényességét, azaz hogy milyen fényes lenne a csillag, ha pontosan 10
parsecre (1 parsec = 3,26 fényév = 206.265 CsE = 3,06*10^16+E km) lenne
tőlünk. Az abszolút fényesség (vagy abszolút magnitúdó) csak attól függ,
hogy a csillag mennyi fényt sugároz szét. A Nap abszolút
fényessége 4,6 mg.
├»5KÓD: 042├»0
MERIDIÁN [latin] Képzeljük el az éggömböt és benne a látóhatárt! Állítsunk
merőlegest az éggömb középpontjában a látóhatár síkjára, ez az éggömbön
kijelöli a zenit és a nadír pontot. Húzzunk egy párhuzamost az éggömb
középpontján át a Föld forgástengelyével is, ez az éggömböt a pólusokon
metszi. Az éggömbnek az a főköre, amely áthalad a zeniten, a nadíron és a
pólusokon is, a meridián. A meridián a látóhatárt a látóhatár dél- és
észak pontjában metszi; síkja tartalmazza az éggömb középpontját.
Délkörnek is nevezték, de ez az elnevezés összetéveszthető a földrajzi
koordináta-rendszerben használt délkörök nevével.
├»5KÓD: 043├»0
MUTÁCIÓ [latin] Változás. Valamely örökletes tulajdonság ugrásszerű
megváltozását előidéző, a sejtekben végbemenő folyamat.
├»5KÓD: 044├»0
NAPFÁKLYA A Nap fotoszférájából felfelé nyúló fényes tartomány. Általában
csak néhány óráig létezik, majd elhalványul, és új fáklyák váltják fel.
Gyakran fordul elő napfoltok, napfoltcsoportok körül, de a foltoktól
függetlenül is kialakulhatnak fáklyamezők a napfelszín aktívabb vidékein.
├»5KÓD: 045├»0
NAPFOLT A nap fotoszférájának az átlagosnál kissé hűvösebb területe
(hőmérséklete "mindössze" kb. 4000 K). A fotoszféra átlagos területeinél
épp alacsonyabb hőmérséklete miatt sötétebb, de természetesen még így is
erős a fénye. Mivel a legnagyobb napfoltok néha szabad szemmel is
észrevehetők, már az ókorból is maradtak leírások feltűnő napfoltokról. A
napfoltok ott jönnek létre, ahol a Nap felszínén erős a mágneses tér. A
granulációs szerkezet egyik sötétebb foltocskája nem tűnik el a szokásos
néhány perc alatt, hanem megmarad, növekszik, majd esetleg hatalmas, a
Földnél jóval nagyobb átmérőjű folttá nő, amely több hétig is látható
lehet. A napfoltok többnyire nem egyesével jelentkeznek, hanem
jellegzetes napfolt csoportokat alkotnak. Vidékük igen aktív, közelükben
sok napfáklya és gyakran fler (napkitörés) is jelentkezik. A napfoltok
előfordulásának gyakorisága kb. 11 éves periódussal erősen változik
(napfoltciklus).
├»5KÓD: 046├»0
NAPSZÉL A Napot mintegy 500 km/s sebességgel elhagyó részecskék, főleg
hidrogén-és héliumatommagok, valamint elektronok áramlása. Minthogy ezek
elektromosan töltött részecskék, mozgásukat a mágneses tér erősen
befolyásolja. Ezért a Napot főképp ott tudják elhagyni, ahol a Nap
mágneses tere nyitott a bolygóközi tér felé: 1970-es években fölfedezett
ún. koronalyukak területén, ahol a napkorona anyaga ritkább és hűvösebb,
mint másutt. A napszél "magával viszi" a bolygóközi térbe a Nap mágneses
terét, s ezzel bolygóközi mágneses mezőt tart fenn.
├»5KÓD: 047├»0
OORT-FELHŐ Elsőként J. H. Oort holland csillagász (1900-?) tételezte fel,
hogy a Naprendszer legkülső tartományában, a Naptól mintegy 100.000
csillagászati egységre egy üstököszóna található, amelyben milliárdnyi
üstökösmag kering. Ez az Oort-féle üstökösfelhő. Ha valamilyen külső hatás
(pl. egy szomszédos csillag közelsége) "megbolygatja" az Oort-felhőt,
akkor egyes üstökösök megszökhetnek, mások pedig olyan pályára térhetnek,
amelyen a Nap közelébe érve, a felmelegedés következtében gázburkot
(kómát) bocsátanak ki, melyből csóva is keletkezhet. Az üstökös ilyenkor
válik igazán látványossá. Mivel feltehető, hogy az Oort-felhő
üstökösmagjai a Naprendszer keletkezésének kezdete óta gyakorlatilag
változatlan állapotban keringenek a Nap körül, közvetlen tanulmányozásuk
a Naprendszer ősanyagának tulajdonságaira deríthet fényt.
├»5KÓD: 048├»0
OPPOZÍCIÓ [latin] Szembenállás; az a helyzet, amikor két égitest egymással
180 fokos szöget zár be.
├»5KÓD: 049├»0
PARADOXON [görög] Látszólagos lehetetlenség, képtelenség, ellentmondás. Két
vagy több olyan ítélet viszonya, amelyek nem egyidejűleg, ill. nem
ugyanabban a vonatkozásban, tehát csak látszólagosan zárják ki egymás igaz
voltát.
├»5KÓD: 050├»0
PERIHÉLIUM [görög-latin] Napközel(pont); egy égitest vagy mesterséges bolygó
Nap körüli pályájának a Naphoz legközelebb eső pontja.
├»5KÓD: 051├»0
PHAETON [görög] A kisbolygók keletkezésének magyarázatára több elképzelés is
született. Hosszabb időn át az az elmélet volt a legáltalánosabb, amely
szerint a kisbolygók egy szétrobbant (széttört) nagyobb bolygó, a Phaeton
roncsai. Ezzel magyarázható hasonló pályájuk, gyakran szabálytalan
alakjuk. Ez az elmélet azonban nem nyert bizonyítást, sokakat elnéző
mosolyra késztet.
├»5KÓD: 052├»0
PLANETÁRIS KÖD Gömbhéj alakú csillagközi gázfelhő, amely kis távcsőben
korongnak látszik, mint a bolygók; innen a neve: planetáris ugyanis
bolygószerűt jelent. E ködök közepén rendszerint egy magas felszíni
hőmérsékletű csillag van, ennek sugárzása gerjeszti fénykibocsátásra magát
a ködöt. Jobb távcsőben a planetáris ködök gyűrű alakúak, néha
bonyolultabb szerkezetűnek látszanak. A köd anyagát minden bizonnyal a
központi csillag dobta le magáról valamilyen robbanásszerű folyamat során.
A központi csillagot, mivel magas felszíni hőmérséklete miatt sugárzása
főleg az ibolyántúli tartományba esik, könnyebb lefényképezni, mint
meglátni. A legismertebb planetáris köd a Lyra gyűrűs köd. Ma több mint
ezer planetáris ködöt ismerünk; tejútrendszerbeli számukat pedig kb.
5000-re becsülik.
├»5KÓD: 053├»0
PRECESSZIÓ [latin] A tavaszpont eltolódása az ekliptikán a Napnak és a
Holdnak a Föld forgástengelyére gyakorolt vonzása következtében.
├»5KÓD: 054├»0
RÁDIÓTÁVCSŐ Nagy érzékenységű rádióvevő, amely az égitestek
rádiósugárzásának észlelésére való. A legismertebb rádiótávcsövek
tányérantennája az optikai tükörteleszkópok fénygyűjtő objektívjéhez
hasonló paraboloid alakú fémtükör, amely a rádióhullámokat a
dipólantennára gyűjti össze. Az antenna által felfogott jeleket aztán
erősítőbe vezetik és rögzítik. A csillagász számára nagyon fontos, hogy
minél jobb felbontású képet kapjon az égitestekről, azok legfinomabb
részleteit is megkülönböztethesse. A rádiótávcső felbontóképességét mérete
szabja meg. Minél nagyobb a tányér átmérője, annál több részletet képes
megkülönböztetni. A rádiótávcsövek mérete úgy is növelhető, ha két (vagy
több) különálló tükröt használunk egyszerre, és az általuk összegyűjtött
rádiójeleket egyetlen készülékkel értékeljük ki (rádióinterferométer).
├»5KÓD: 055├»0
REFLEKTOR [latin] Fényt vagy más sugárzást visszaverő felület; a
csillagászatban általában a tükrös távcsöveket nevezzük így. A reflektor
lényege egy tükör, amelynek felülete gömb vagy paraboloid. Ezt a felületet
vékony ezüst- vagy alumíniumréteggel vonják be (foncsorozzák, hogy a ráeső
fény jelentős részét visszaverje a fókuszpontba. A Newton-féle
tükörteleszkóp esetében a főtükör paraboloid felület; a fény erről egy
ferdén álló segédtükörre, majd innen a távcső oldalán lévő okulárba
(szemlencsébe) vetül. A Cassegrain-távcsőben a paraboloid főtükör
összegyűjtött fényét egy segédtükör a főtükör közepébe fúrt lyukba
tükrözi, ahol az okulárt elhelyezték. A Schmidt-távcsőben gömbtükröt
használnak, és az emiatt keletkező leképzési hibát úgy küszöbölték ki,
hogy a fény útjába egy különlegesen megmunkált, hullámos felületű
üveglemezt helyeznek. A legnagyobb reflektor (1991) a Kaikázusban
(Zelencsuk) működik, főtükrének átmérője 6. méter.
├»5KÓD: 056├»0
REFRAKTOR [latin] Lencsés távcső. Lényege az objektív lencse, amely a fényt
összegyűjti, és az okulárba (vagy valamilyen érzékelőberendezésbe) vetíti.
A legnagyobb lencsés távcső az 1892-ben készített 102 cm objektív átmérőjű
refraktor a Yerkes Obszervatóriumban (1991). Mivel nagy tükrös távcsöveket
könnyebb építeni, mint refraktorokat, az utóbbi évtizedekben csillagászati
célokra főképpen tükrös távcsöveket (reflektorokat) építettek.
├»5KÓD: 057├»0
SARKCSILLAG (Polaris, Alfa Ursae Minoris) A Kis Göncöl rúdjának utolsó
csillaga, fényessége mintegy 2 magnitúdó, de kissé változik. Úgy
találhatjuk meg, ha a Göncölszekér hátsó csillagának összekötő egyenesére
5-ször felmérjük a két csillag távolságát. Jelenleg nagyjából feléje mutat
a Föld forgástengelye (a Sarkcsillag közelében van az égbolt északi
pólusa), ezért segítségével megkereshetjük az északi irányt. A precesszió
miatt most még közeledik felé az ég északi pólusa, de néhány száz év múlva
már távolodni fog tőle, hogy kb. 26 ezer év múlva újra visszatérjen hozzá.
├»5KÓD: 058├»0
SZEXTÁNS [latin] Szögmérő eszköz csillagászati és hajózási helymeghatározás
céljaira.
├»5KÓD: 059├»0
SZUPERNÓVA [latin] Ha egy csillag belsejében annyira elfogy az üzemanyag,
hogy már nem tud tovább energiát termelni, akkor a csillagot saját
tömegvonzása hírtelen összehúzza. Ha tömege nagy volt, akkor ez az
összeomlás olyan gyors, hogy a csillaganyagban - bonyolult atomfizikai
folyamatok következtében - sokmilliárd fokra emelkedik a hőmérséklet, s a
csillag felrobban. Ez a szupernovakitörés. Ekkor a csillag fényessége
elérheti egy egész tejútrendszer összfényességét is. Anyagának nagy része
1000 km/s-nál is nagyobb (sőt esetleg a fényéhez közeli) sebességgel
szétrepül. Egy tejútrendszerben átlagosan 100-200 évente villan fel
szupernova. Tejútrendszerünkben legutóbb 1572-ben észleltek ilyet. Az
1987. február 24-én a Nagy Magellán-felhőben fellángolt szupernovát már
modern eszközökkel, elég részletesen sikerült tanulmányozni.
├»5KÓD: 060├»0
SZÜRKÜLET Az az időszak, amikor a Nap már vagy még nincs a látóhatár felett,
de nincs is teljesen sötét. Ha a Nap a látóhatár alatt van, de 6º-nál nem
mélyebben, akkor polgári szürkület van; ekkor az égbolt még világos, a
légkörben szóródó napfényből elég sok jut el hozzánk. Ha a Nap 6º-12º
mélységben van a láthatár alatt, akkor navigációs szürkületről, ha 12º-18º
mélységben, akkor csillagászati szürkületről beszélünk. Ha a Nap 18º-nál
mélyebbre került, ami nálunk 2-3 órával napnyugta után következik be, már
éjszaka van, ilyenkor az ég teljesen sötét.
├»5KÓD: 061├»0
TEJÚTRENDSZER, GALAXIS [görög] Néhány milliárd vagy százmilliárd csillag
együttese. Távcsővel rengeteg tejútrendszert láthatunk. Átmérőjük
300-100.000 parsec; alakjuk változatos: vannak egészen szabálytalanok vagy
elliptikus alakúak, de a legtöbb spirális. A spirálok oldalról
olyasfélének látszanak mint egy diszkosz; forgástengelyük felől viszont
egy központi magból kiágazó spirálkarok rendszerét mutatják. A
tejútrendszerek nem egyenletesen szétszórva helyezkednek el a térben,
hanem halmazokat alkotnak. (Az összes ismert tejútrendszert térben
ábrázolva érdekes, szivacsszerű szerkezetet kapunk.) A Nap is egy spirális
tejútrendszer egyik csillaga.
├»5KÓD: 062├»0
TOPOGRÁFIA [görög-latin] Helyrajz; A Föld vagy más égitest felszínének és
alakzatainak felmérésével, helyi meghatározásával és ábrázolásával
foglalkozó tudományág.
├»5KÓD: 063├»0
TRITON A Neptunusz egyik holdja. A legújabb mérések szerint a Triton
átmérőjét 5800 km-re becsülik. Ha ez igaz, akkor a Triton a Naprendszerünk
egyik legnagyobb holdja, amely nagyobb a Merkúrnál (A Triton valószínűleg
sokkal kisebb sűrűségű, mint a Merkúr, ezért tömege is kisebb lehet.). A
Neptunusz körüli pájája retrográd, azaz pályamozgása a szokásossal
ellentétes irányú.
├»5KÓD: 064├»0
UFO [angol] Betűszó angol eredetije (Unidentified Flying Object)
azonosíthatatlan repülő tárgyat jelent. Akik nem ismerik az eget, ufónak
tarthatnak fényes bolygókat, mesterséges holdakat, meteorokat stb. Sok
megfigyelt ufó természete tisztázatlan marad, mert a megfigyelők
leírásából nem lehet rájönni, mit is láttak. Akadhat olyan ufó is, aminek
eredetét mai ismereteink alapján még nem lehet megadni; az ilyeneket
érdemes volna kutatni, de nehéz, mert feltűnésük ideje és helye előre nem
ismeretes. Egyesek szerint az ufók idegen égitestről érkező "űrhajók",
mások viszont tagadják ezt.
├»5KÓD: 065├»0
ŰRSZONDA Olyan mesterséges égitest, amely automatikusan vagy távirányítással
működik. Űrszondák végezték a Vénusz (Venyera, Mariner), a Merkúr
(Mariner), a Mars (Mariner, Viking, Marsz), a Jupiter (Pioneer, Voyager,
Galileo), a Szaturnusz (Pioneer, Voyager), az Uránusz (Voyager), és a
Neptunusz (Voyager) bolygók felderítését is. A Hold kutatásban az orosz
Luna és Zond, az amerikai Ranger és Surveyor űrszonda-sorozatok játszották
a főszerepet. Űrszondák végezték a Föld körüli térségnek, valamint a Nap
és a csillagok Földről nem tanulmányozható sugárzásának vizsgálatát is
(Explorer, OSO, OAO, IRAS, UHURU, Einstein stb.).
├»5KÓD: 066├»0
ÜSTÖKÖS Kisebb, jégből és porból álló égitest. A Naprendszerben valószínüleg
milliárdnyi is kering, túlnyomó többségük az ún. Oort-féle felhőben.
Valamijen zavaró hatásra az üstökösök közül néhány olyan pályára térhet,
amelyen 1-2 csillagászati egység távolságra megközelítheti a Napot. Az
egyébként láthatatlan, kb. 10 km átmérőjű piszkos hógolyóhoz hasonlítható
üstökösmag a napsugárzás hatására párologni kezd. Az így kialakuló, kb.
10.000-100.000 km átmérőjű gáz- és porfelhőt, az üstökös kómáját fénylő
foltként észlelhetjük az égen. (Többnyire csak távcsővel, de úgy 5
évenként szabad szemmel is láthatunk üstököst.) A Nap sugárzása és a
napszél a kóma anyagát a Nappal ellentétes irányba "fújja el", így
létrejön a csóva, amely akár több százmillió km hosszú is lehet. Vannak
üstökösök, amelyek mintegy 1 millió év alatt kerülik meg a Napot, és attól
akár egy fényévnyire is eltávolodhatnak. Ezek az ún. hosszúperiódusú
üstökösök. A Nap közelében elhaladó üstökösök egy részét valamelyik
nagybolygó (főképpen a Jupiter és a Szaturnusz) letérítheti eredeti
pályájukról. Így jöhetnek létre hiperbolikus üstökösök, amelyek talán el
is hagyják a Naprendszert, ill. a rövid periódusú üstökösök, amelyek
viszonylag kisméretű pályákon 200 évnél rövidebb idő alatt kerülik meg a
Napot. A rövid periódusú üstökösök legismertebbike a Halley-üstökös,
melynek keringési ideje 76 év, és utoljára 1986-ban volt földközelben. A
széthullott üstökösökből meteorrajok lesznek.
├»5KÓD: 067├»0
UT (universal time), VILÁGIDŐ Olyan időjelzés, amelynek segítségével az
időpontok egyértelműen adhatók meg.
├»5KÓD: 068├»0
VÖRÖSELTOLÓDÁS Ha egy fényforrás távolodik tőlünk, akkor a színképében levő
színképvonalak a Doppler-effektus miatt a vörös felé eltolódnak. Ezt
nevezzük vöröseltolódásnak. Az eltolódás mértékéből meghatározható a
távolodási sebesség. Ha az égitest közeledik, akkor a színképvonalak nem a
vörös, hanem az ibolya felé tolódnak el.
├»4A kislexikon elkészítéséhez felhasznált irodalom:├»0
├»5A technika krónikája, Officina Nova, Bp., 1992.├»0
├»5Csillagászati Földrajz, Tankönyvkiadó, Bp., 1991.├»0
├»5Csillagképek atlasza, Gondolat, Bp., 1978.├»0
├»5Francis, P.: A bolygók, Gondolat, Bp., 1988.├»0
├»5Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai, Bp., 1979.├»0
├»5Ifjú csillagászok kézikönyve, Tankönyvkiadó, Bp., 1991.├»0
├»5Kelemen J.: Csillagászati gyakorlatok, Tankönyvkiadó, Bp., 1984.├»0
├»5Révai Nagy Lexikona, Révai testvérek, Bp., 1922.├»0
├»5Rowan-Robinson, M.: Kozmikus tájkép, Gondolat, Bp., 1990.├»0
├»5Természettudományi Kisenciklopédia, Gondolat, Bp. 1983.├»0
├»5Űrhajózási Lexikon, Akadémiai-Zrínyi, Bp., 1984.├»0
├»3A kislexikont készítette: ALEX├»0