├»3┐ ▄ ▀ ▄ ▄ ▀Ý ┐ ▀Ý▀Ý ▄├»0
├»3│ │ ▄ ▄─┐ █─┐ ▄─┐ █ ┬ ▄ ┌─▄ ▄─┐ │ ▄ ┌─▄ ▄─┐ ┐ ▄ ▄─┐ █─┐ ▄─┐ ┬─▄├»0
├»3█─┤ █ ▀─┐ █ │ █ │ █ │ █ │ █ █ │ █─┤ ┌─█ ┌─┘ │ █ █ █ │ █─┘ │ █├»0
├»3▀ └ ▀ ▀─┘ ▀─┘ ▀─┘ ▀ └─█ └─█ ▀─┘ ▀ └ └─▀ └─▀ └─▀ ▀ ▀─┘ ▀─┘ ┴ ▀├»0
├»3─▀ ─▀├»0
├»4A kisbolygók├»0
Az elmúlt két évtizedben forradalmat jelentettek a Naprendszer
kutatásában azok az űrszondák, melyek vizsgálták mind a belső, mind a külső
naprendszert. Távcsöveink látványát kiegészítették azok a hihetetlen és
csodálatos felvételek, melyeket a Mariner, Venyera, Magellán, Pioneer,
Voyager és a Galileo űrszondák sugároztak vissza a Földre.
Valamennyi nagybolygót végiglátogattuk (a Plútó kivételével) a nyolcvanas
évek végéig. Megvizsgáltuk ezen bolygók holdjait is, valamint szondákat
küldtünk üstökösökhöz. Mégis - egészen idáig - maradt a Naprendszer
tagjainak egy nagy osztálya, amely bizonyos okból kimaradt az
interplanetáris járművek útvonalából, ezek a KISBOLYGÓK csoportja.
Számtalan aránylag kis tömegű bolygó végzi napkörüli - direkt irányú -
keringését a Mars - Jupiter közötti és a Plútón túli pályáikon. Felfedezésük
a XIX. sz. elején indult meg.
Már Keplernek (1571-1630) feltűnt, hogy a Mars és a Jupiter között milyen
nagy hézag van. Erről is írt a "Világrejtély" (Misterium Cosmographicum)
című, 1596-ban kiadott könyvében. "Intra Martem et Jovem iterposni
planetam", ami annyit tesz: A Mars és a Jupiter közé egy bolygót
helyeztem el.
A kutatások terén hosszú ideig semmi nem történt. Kepler megjegyzését
nem tanulmányozták, mivel a Naprendszert általában "lezárt egésznek"
tekintették.
J. Daniel Titus (1729-1796) bonni csillagász 1772-ben - Karl Bonnet: A
természet szemlélete (Contemplation de la nature) című művének német
fordításában - olyan észrevételt tett, hogy a bolygók távolságában bizonyos
rendszeresség van.
Johann E. Bode (1747-1826) - a berlini csillagvizsgáló igazgatója - volt
az, aki a Titus-féle észrevételt matematikai formába öntötte, amit 1773-ban
adott ki.
├»4TCsE = (2ü * 0,3) + 0,4├»0
├»5┌───────────────────────────────────────────────────────────┐├»0
├»5│ Bolygó ü Tszám Treál │├»0
├»5╞═══════════════════════════════════════════════════════════╡├»0
├»5│ Merkúr -ě (végtelen) 0,4 0,39 │├»0
├»5│ Vénusz 0 0,7 0,72 │├»0
├»5│ Föld 1 1,0 1,0 │├»0
├»5│ Mars 2 1,6 1,52 │├»0
├»5│ (?) Kisbolygók (Ceres) 3 2,8 2,77 │├»0
├»5│ Jupiter 4 5,2 5,21 │├»0
├»5│ Szaturnusz 5 10,0 9,58 │├»0
├»5│ (?) Uránusz 6 19,6 19,28 │├»0
├»5└───────────────────────────────────────────────────────────┘├»0
Ez a formula adja meg a bolygók távolságát CsE-ben ├»5(ü = -ě, 0, 1, 2, 3,)├»0.
Bode annyira hitt az általa is létrehozott Titus-Bode szabályban, hogy
létrehozott egy 24 fős lelkes csapatot, melynek feladata volt óránként
átkutatni az állatövet és keresni az ismeretlen bolygót.
Az Uránusz, melyet Herschel 1781-ben fedezett fel, alátámasztotta a
szabályszerűséget, és még jobban ösztönözte a csillagászokat a kutatásra.
1800 szeptemberében Lilienthalban gyűlt össze öt német csillagász
(Ernő Szász-Gothai herceg, Olbers, Harding, Shrőter és Zách Ferenc Xavér
pozsonyi születésű gothai csillagász), hogy felkutassák az ismeretlen
bolygót. Ennek érdekében felosztották az állatövet maguk közt.Az egyik ilyen
parcellát egy Piazzi nevezetű olasz csillagásznak szánták.De mielőtt az "égi
rendőrség" (Zách nevezte így a kollektívát - fintora a sorsnak, hogy ő, aki
20 éven át szervezte és vezette az ismertlen bolygó utáni kutatást, nem
fedezett fel egy kisbolygót sem) megkezdte volna működését, 1801 január 1-én
Piazzi felfedezte az első kisbolygót, a Cerest. Utána Olbers felfedezte a
Pallast és a Vestát, Harding pedig a Junót. 1803-ban Reissing is felfedezett
egy kisbolygót, de mivel az nagy sebességgel haladt, rögtön el is vesztette,
nem tudva róla, hogy az első Apolló-típusú kisbolygót látta. 1807 után 38
évig nem fedeztek fel kisbolygót, ezért úgy hitték, hogy csak ez a 4 égitest
van. Így mindegyik kapott jelzést, úgy, mint a nagybolygók. 1845-ben Hencke
felfedezte az 5. kisbolygót és azóta az 1846-os és 1945-ös év kivételével,
minden évben fedeztek fel kisbolygót.Jelenleg 6500 kisbolygónak van száma és
mintegy 4500-nak neve. Tehát ismerik a pályáját és legalább 3 perhéliumát
figyelték meg.
A kisbolygók, nagy távcsövekkel vizsgálva is egy-két kivételtől
eltekintve (Ceres, Pallas, Vesta), pontszerű fényforrásoknak tűnnek, nem
pedig bolygóknak. Ezért nevezte el őket Sir William Herschel (1738-1822)
aszteroidáknak. Aszteroida, annyit jelent, hogy "csillagszerű", az elnevezés
helytelen, sokkal helyesebb volna ezeket az égitesteket planetoidnak, azaz
"bolygószerűnek" nevezni. Hisz végülis nem egy nagybolygó (Phaeton)
széjjelrobbanásából keletkeztek, hanem a kb. 4,6 milliárd évvel ezelőtti
bolygóképződés maradékai lehetnek. A Jupiter és a Mars közötti kisbolygóöv
tömege nem haladja meg a 0,001 Földtömeget, a Plútón túli kisbolygóöv tömege
azonban eléri az 5 Földtömeget is.
Noha több százezrével, milliójával vannak is, kis látszólagos fényességük
miatt alig hívják fel magukra a figyelmet. Egyetlen egy olyan van közöttük
- a Vesta (5,5 mg) -, amely időnként (főleg a 3-4 évenkénti nagy oppozíció
idején) szabad szemmel is megfigyelhető, persze ha tudjuk a pontos helyét az
égbolton. Csak 48 van, amelyiknek 10 mg-nál nagyobb az oppozíciós
fényessége.
A kisbolygók teljes egészükben összefüggő, szabálytalan alakú, kihűlt
szilárd tömegek, csak a 250 km-nél nagyobb átmérőjű kisbolygók közelítik meg
a gömb alakot és ősi eredetűek. Ezeknél a "nagy" kisbolygóknál lehet
részleges olvadás a belsejükben és csak a Ceresnél van mélységi rétegződés
(belső maggal is rendelkezik). A "kis" kisbolygók sokszor háromtengelyesek.
Az égitestek tengelyforgása megegyezik a nagybolygókéval, tehát
direkt irányú.
A kisbolygóövezeten belül több apró szerkezeti finomság ismerhető fel. A
nap körüli keringés ideje határozza meg egy kisbolygó hovatartozását a
kisbolygó övezeten belül. A belső kisbolygó övezetet legjobban befolyásoló
tényező a Jupiter, amely legjobban a kisbolygó-családokra hat. Vannak rések
is a kisbolygóövezetben, melyeket a Jupiter gravitációs hatása hoz létre,
ezek a Kirkwood-zónák. A kisbolygó övezetet a családok szerint több részre
osztjuk. Ezek a Naptól való távolságok szerint csoportosítva a következők:
├»4APOLLO család: ├»0A kisbolygók pályája metszi a Föld pályáját és megközelíti
a Földet. Méretük kicsi, pár száz métertől - 8,8 km-ig
terjed (Hephaistos). Közülük az Aten-csoportnak közepes
naptávolsága kisebb, mint a földé. Egyesek biztosan
üstökös-mag eredetűek. Jelenleg 41-et tartanak számon.
├»4AMOR család: ├»0A kisbolygók metszik a Mars pályáját és 0,1 CsE-re
megközelítik a Földet. Jelenleg 4-et ismerünk.
├»4HIRAYAMA család: ├»0A kisbolygók a Mars és a Jupiter között keringenek. Ez az
egyik fő övezet. Jelenleg 5900-at ismerünk, de számuk a
több milliót is elérheti. Néhány 100 m-től -1025 km-ig
terjed (1 Ceres) a nagyságuk.
├»4TRÓJAI család: ├»0A Jupiter távolságában keringenek az úgynevezett Lagrange
pontokban. 60º-kal a Jupiter előtt (görögök), valamint
60º-kal a Jupiter mögött (trójaiak). 15 km-rel bezárólag
mintegy 800-1000 trójai és ennél 2-3-szor több görög
lehet. Jelenleg 32-t ismerünk.
├»4PLÚTÓ család: ├»0A Plútó pályáját metsző, nagy excentricitású kisbolygók,
amelyek a nagybolygók hatására beljebbi pályákra
kényszerülhetnek (pl. a Chiron). Jelenleg 5-öt ismerünk.
├»4KUIPER öv: ├»0Ezek a kisbolygók, a bolygók pályáján jóval kijebb
keringenek megközelítően körpályán. Jelenleg mintegy 50-et
ismerünk, számuk több millió vagy milliárd lehet.
A kisbolygók közvetlen kutatása 1968-ban kezdődött, amikor a
rádiócsillagászok vizsgálták az 1566 Ikarus kisbolygót. A rádiócsillagászat
1984-ig további hat aszteroida felszínéről érkező gyenge rádiójeleket
elemzett (1 Ceres, 324 Bamberga, 4 Vesta, 18 Melpomene, 31 Euphrosine,
433 Eros). A regisztrált rádiójelek főleg a kisbolygók termális és felszíni
kőzeteinek tulajdonságairól hoztak üzenetet. Az 1980-as évek végén kezdődött
meg a föld közelében elsuhanó kisbolygók radartérképezése (4179 Toutatis,
4769 Castalia, 1620 Geographos), amiből megállapíthattuk, hogy ezen Apolló
kisbolygók külalakja leginkább a krumplihoz hasonlítható.
Igazi áttörést az első közvetlen műszeres vizsgálat hozott, amely a
Galileo űrszondához kapcsolódott.
├»4Az első harminc kisbolygó├»0
┌────────────────────────────────────────────────────────────────────────┐
│ Név Felfedezés éve Átmérő V 1.0 Tip A% │
│ és a felfedező (km) (mg) │
╞════════════════════════════════════════════════════════════════════════╡
│ │
│ 1. Ceres 1801. Piazzi 1025 3,76 C 5,4 │
│ 2. Pallas 1802. Olbers 583 4,53 U 7,4 │
│ 3. Junó 1804. Harding 248 5,69 S 15,1 │
│ 4. Vesta 1807. Olbers 556 3,55 U 22,9 │
│ 5. Astraea 1845. Hencke 117 7,40 S 14,0 │
│ 6. Hebe 1847. Hencke 186 6,06 S 16,4 │
│ 7. Iris 1847. Hind 205 6,03 S 15,4 │
│ 8. Flóra 1847. Hind 151 6,83 S 14,4 │
│ 9. Metis 1848. Graham 160 6,88 S 13,9 │
│ 10. Hygeia 1849. de Gasparis 449 5,80 C 4,1 │
│ 11. Parthenope 1850. de Gasparis 152 6,97 S 12,6 │
│ 12. Victó│ria 1850. Hind 135 7,48 S 11,4 │
│ 13. Egeria 1850. de Gasparis 218 7,40 C 4,1 │
│ 14. Irene 1851. Hind 68 6,60 E 16,2 │
│ 15. Eunomia 1851. de Gasparis 272 5,48 S 15,5 │
│ 16. Psyche 1852. de Gasparis 263 6,19 M 9,3 │
│ 17. Thetis 1852. Luther 97 8,23 S 10,3 │
│ 18. Melpomene 1852. Hind 148 6,83 S 14,4 │
│ 19. Fortuna 1852. Hind 216 7,71 C 3,2 │
│ 20. Massalia 1852. de Gasparis 150 6,97 S 16,4 │
│ 21. Lutecia 1852. Goldschmidt 114 7,90 M 9,3 │
│ 22. Calliope 1852. Hind 176 6,56 M 13,0 │
│ 23. Thalia 1852. Hind 98 7,34 S 16,4 │
│ 24. Themis 1853. de Gasparis 234 7,57 C 3,0 │
│ 25. Phocea 1853. Chacornac 79 8,15 S 16,4 │
│ 26. Proserpina 1853. Luther 88 7,88 S 15,9 │
│ 27. Euterpe 1853. Hind 118 7,55 S 14,7 │
│ 28. Bellona 1854. Luther 109 7,30 S 13,2 │
│ 29. Amphitrite 1854. Marth 218 6,29 S 14,0 │
│ 30. Uránia 1854. Hind 104 7,94 S 14,3 │
└────────────────────────────────────────────────────────────────────────┘
A Galileo 1991. október 29-én közelítette meg a 951 Gaspra kisbolygót és
az emberiség történetében először készített fotót ilyen típusú égitestről.
Kráterek által szabdalt égitest, (geológiailag) csak nemrég szakadhatott ki
egy nagyobb kisbolygóból.
Az űrszonda 1993. augusztus 28-án lefotózta a 243 Ida kisbolygót és itt
szintén kráterekkel barázdált ősi felszínt talált. Tehát megindult az
űrszondás kutatás, amelyet a Clementine űrszonda folytatott volna az 1620
Geographos kisbolygó megközelítésével, de sajnos ez az űrrandevú nem jött
létre, a szonda kisebb meghibásodása miatt.
1994 végén a HST is bekapcsolódott a kisbolygókutatásba, ugyanis többször
lefényképezte a 4 Vesta kisbolygót és több 50 km-nél nagyobb felszíni formát
talált és bebizonyította, hogy a Vesta nagy közelítéssel gömb alakú. Ezek
voltak az első eredmények, de a kutatás folytatódik. 1996 februárjában indul
a NEAR űrszonda.
A hosszú utazás első állomása 1996 augusztusában, a 2968-as sorszámú
Iliya kisbolygó, utána 1998 januárjában találkozik a Földdel, hogy bolygónk
gravitációs lendületével elszáguldjon a kisbolygó övezetbe. 1998
decemberében közelíti meg a 34*16*14 km-433 Eros kisbolygót. A szonda egy
évet fog eltölteni a kisbolygó közelében, részletesen feltérképezve annak
felszínét, olykor 10 km-es távolságból.
A másik, ennél nagyobb program a MACESZ, amelynek célja a kisbolygók
legnagyobbikának, a Ceresznek megközelítése, miután az űrszonda elszáguld a
Mars mellett. A szonda ezután a kisbolygó övezetben marad és több
kisbolygóról fog képeket készíteni. A kisbolygókutatás tehát folytatódik,
nagyobb lendülettel, mint eddig gondoltuk. Újabb nagyszerű eredményekkel
leszünk gazdagabbak, ami talán segít megértetni velünk Naprendszerünk
keletkezésének rejtélyét.
├»3Hoffmann János├»0