Dimenzió #02

Világ(egyetem)

(csillagászat)

      ├»3▀Ý                                                                ▄─▄├»0
 ├»3█   ▄─┐ ─█─ ▄─┐ ▄─┐ ▄─┐ ─█─ ─█─    ┌─▄    █▀│ █─┐ ┌─▄ ▄─┐ ─█─ ▄─┐ ┬─▄   ▄▀├»0
 ├»3█   █─┘  █  █─┘ ┌─┘ █─┘  █   █     ┌─█    █─┘ █ │ ┌─█ █─┘  █  █ │ │ █   ▀├»0
 ├»3▀─┘ ▀─┘  ▀  ▀─┘ └─▀ ▀─┘  ▀   ▀     └─▀    █   ▀ ┴ └─▀ ▀─┘  ▀  ▀─┘ ┴ ▀   ▀├»0


                            ├»4(Létezett-e a Phaeton?)├»0


   1802-ben, amikor W. Olbers felfedezte a Pallas  kisbolygót, úgy  találta,
hogy  a  kisbolygók  egy  nagyobb   bolygó   szétrobbanásából   keletkeztek. 
Kijelentette,  hogy  ha  a  Mars és a Jupiter között egy kisbolygó darabokra 
szakad, akkor  az  egyes  darabok - főleg a nagyobbak - pályáinak a robbanás 
helyén  keresztezniük  kell  egymást. Ezek  után  fedezték  fel a Junót és a 
Vesztát,  amelyek - Gauss számítása  szerint - időnként  áthaladnak  azon  a 
ponton, ahol a Ceres és a Pallas pályájukon keresztezik egymást.
   A  kisbolygók  méreteit  a  távolságuk és fényességük egybevetése alapján 
lehet  meghatározni.  A   Földtől  való   azonos   távolság   és   azonosnak 
föltételezett  aldebó  esetén  a kisbolygók látszólagos fényessége az átmérő 
négyzetével arányos. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején kezdték
meghatározni   a   kisbolygók   méretét,   hogy   ebből   megállapítsák   az 
össztérfogatot, amely eldönti, mekkora lehetett az ősbolygó (Phaeton).
   Bauschinger  végzett  először  számításokat a  kisbolygók össztérfogatára 
vonatkozóan.  1901-ben  458  kisbolygóval  végzett  számításai   szerint   a 
kisbolygók  össztérfogata  (ÖT) = 3,624,  abban  az  esetben,  ha  a  Veszta 
térfogatát   tekintjük  egységnek.  1925-ben  ugyancsak  egy  német  kutató, 
G. Stracke  foglalkozott  a  kérdéssel. Ő is  a Vesztát vette alapul és 1024 
kisbolygó feldolgozása után ÖT = 4,125-öt  kapott. Ekkor  a Veszta átmérőjét 
390 km-nek tartották.
   I. I. Putyilin   és   V. G. Feszenkov   szovjet   tudósok,  1952-ben  írt 
tanulmányuk szerint - a számításokat 1566 kisbolygóra terjesztették ki -, az
ÖT = 4,257 volt. Sajnos ezen adatok vizuális és fotografikus mérések alapján
készültek, és az aldebokat átlagosnak vették. Az 1950-es évek végén fedezték
fel,  hogy  a  kisbolygók  rendkívül  különböző színüek és más aldebojúak. A 
kisbolygókat így kezdetben három kategóriába sorolták aldebojuk szerint:

   C - szenes kodritokból álló            sötét, alacsony aldebojú,
   S - szilikátos kőzetből álló           világos, közepesen magas aldebojú,
   U - különleges aldebojú	
   M - nikkel - vas tartalomra jellemző aldebo

   1970-ben   új  technikát  fejlesztettek ki  a  kisbolygók  fényességének, 
aldebojának és átmérőjének  mérésére.  A  módszert  David Allen  alkalmazta, 
amely   a  kisbolygók  hőkiegyenlítésén  alapszik.  A  napfény  a  kisbolygó 
felületén két részre választódik szét. Az egyik rész  (A)  visszaverődik  és 
hozzáadódik a látszólagos fényességhez,  míg  a  pótrész  (A)  elnyelődik és 
melegíti a  felületet.  Ez  a  hő később  újra  kisugárzódik  és  infravörös 
tartományban  észlelhető.  Így mindkét mérés érzékeny az aldebo iránt és így 
egyszerű a fényesség és a  távolság ismeretében  kiszámolni  az  átmérőt.  A 
polarizáció, a fotometrikus és az  infravörös  rádiómetrikus  fényességmérés 
forradalmasította az átmérő mérést. Ezek alapján a Mars és a Jupiter közötti
kisbolygók átmérőjének és térfogatszámításának segítségével  kiszámítottam a 
kisbolygók össztérfogatát.

                           ├»3Sorszám          ÖT├»0

                            ï51-  20        9,5986ï0
                           ï521- 100        1,6767ï0
                          ï5101- 200        0,8839ï0
                          ï5201- 300        0,4365ï0
                          ï5301- 400        0,5157ï0
                          ï5401- 500        0,4274ï0
                          ï5501- 600        0,4255ï0
                          ï5601- 700        0,2537ï0
                          ï5701- 800        0,4314ï0
                          ï5801- 900        0,1032ï0
                          ï5901-1000        0,0586ï0
                         ï51001-1100        0,0324ï0
                         ï51101-1200        0,0709ï0
                         ï51201-1300        0,0337ï0
                         ï51301-1400        0,0269ï0
                         ï51401-1500        0,0307ï0
                         ï51501-1600        0,0192ï0
                         ï51601-2000        0,0252ï0
                         ï52001-3000        0,0821ï0
                         ï53001-5000        0,0501ï0

   Mindezek tehát  azt  jelentik,  hogy a  kisbolygók  össztérfogata  1-5000 
katalógusszámú, Mars és  Jupiter  között  keringő  kisbolygóra  véve: 15,182 
Veszta térfogat. Mivel az új mérések a Veszta átmérőjét 538 km-nek veszik ez
azt  jelenti,  hogy  az  összes  kisbolygó  beleférne  egy  1385 km átmérőjű 
kisbolygóba, tömege pedig megfelelne 0,0008 és 0,0001 közötti  földtömegnek. 
   Tehát kimondhatjuk, hogy sose létezett  a  Phaeton  nevezetű  nagybolygó. 
Azonban Olbersnek bizonyos mértékben  igaza van, ugyanis a kisbolygócsaládok 
egy-egy nagyobb kisbolygó  széjjeltöredezéséből keletkeznek  és  a  pályájuk 
hihetetlenül hasonlít egymásra.

                                                              ├»3Hoffmann János├»0
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.