├»3▀Ý ▄─▄├»0
├»3█ ▄─┐ ─█─ ▄─┐ ▄─┐ ▄─┐ ─█─ ─█─ ┌─▄ █▀│ █─┐ ┌─▄ ▄─┐ ─█─ ▄─┐ ┬─▄ ▄▀├»0
├»3█ █─┘ █ █─┘ ┌─┘ █─┘ █ █ ┌─█ █─┘ █ │ ┌─█ █─┘ █ █ │ │ █ ▀├»0
├»3▀─┘ ▀─┘ ▀ ▀─┘ └─▀ ▀─┘ ▀ ▀ └─▀ █ ▀ ┴ └─▀ ▀─┘ ▀ ▀─┘ ┴ ▀ ▀├»0
├»4(Létezett-e a Phaeton?)├»0
1802-ben, amikor W. Olbers felfedezte a Pallas kisbolygót, úgy találta,
hogy a kisbolygók egy nagyobb bolygó szétrobbanásából keletkeztek.
Kijelentette, hogy ha a Mars és a Jupiter között egy kisbolygó darabokra
szakad, akkor az egyes darabok - főleg a nagyobbak - pályáinak a robbanás
helyén keresztezniük kell egymást. Ezek után fedezték fel a Junót és a
Vesztát, amelyek - Gauss számítása szerint - időnként áthaladnak azon a
ponton, ahol a Ceres és a Pallas pályájukon keresztezik egymást.
A kisbolygók méreteit a távolságuk és fényességük egybevetése alapján
lehet meghatározni. A Földtől való azonos távolság és azonosnak
föltételezett aldebó esetén a kisbolygók látszólagos fényessége az átmérő
négyzetével arányos. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején kezdték
meghatározni a kisbolygók méretét, hogy ebből megállapítsák az
össztérfogatot, amely eldönti, mekkora lehetett az ősbolygó (Phaeton).
Bauschinger végzett először számításokat a kisbolygók össztérfogatára
vonatkozóan. 1901-ben 458 kisbolygóval végzett számításai szerint a
kisbolygók össztérfogata (ÖT) = 3,624, abban az esetben, ha a Veszta
térfogatát tekintjük egységnek. 1925-ben ugyancsak egy német kutató,
G. Stracke foglalkozott a kérdéssel. Ő is a Vesztát vette alapul és 1024
kisbolygó feldolgozása után ÖT = 4,125-öt kapott. Ekkor a Veszta átmérőjét
390 km-nek tartották.
I. I. Putyilin és V. G. Feszenkov szovjet tudósok, 1952-ben írt
tanulmányuk szerint - a számításokat 1566 kisbolygóra terjesztették ki -, az
ÖT = 4,257 volt. Sajnos ezen adatok vizuális és fotografikus mérések alapján
készültek, és az aldebokat átlagosnak vették. Az 1950-es évek végén fedezték
fel, hogy a kisbolygók rendkívül különböző színüek és más aldebojúak. A
kisbolygókat így kezdetben három kategóriába sorolták aldebojuk szerint:
C - szenes kodritokból álló sötét, alacsony aldebojú,
S - szilikátos kőzetből álló világos, közepesen magas aldebojú,
U - különleges aldebojú
M - nikkel - vas tartalomra jellemző aldebo
1970-ben új technikát fejlesztettek ki a kisbolygók fényességének,
aldebojának és átmérőjének mérésére. A módszert David Allen alkalmazta,
amely a kisbolygók hőkiegyenlítésén alapszik. A napfény a kisbolygó
felületén két részre választódik szét. Az egyik rész (A) visszaverődik és
hozzáadódik a látszólagos fényességhez, míg a pótrész (A) elnyelődik és
melegíti a felületet. Ez a hő később újra kisugárzódik és infravörös
tartományban észlelhető. Így mindkét mérés érzékeny az aldebo iránt és így
egyszerű a fényesség és a távolság ismeretében kiszámolni az átmérőt. A
polarizáció, a fotometrikus és az infravörös rádiómetrikus fényességmérés
forradalmasította az átmérő mérést. Ezek alapján a Mars és a Jupiter közötti
kisbolygók átmérőjének és térfogatszámításának segítségével kiszámítottam a
kisbolygók össztérfogatát.
├»3Sorszám ÖT├»0
ï51- 20 9,5986ï0
ï521- 100 1,6767ï0
ï5101- 200 0,8839ï0
ï5201- 300 0,4365ï0
ï5301- 400 0,5157ï0
ï5401- 500 0,4274ï0
ï5501- 600 0,4255ï0
ï5601- 700 0,2537ï0
ï5701- 800 0,4314ï0
ï5801- 900 0,1032ï0
ï5901-1000 0,0586ï0
ï51001-1100 0,0324ï0
ï51101-1200 0,0709ï0
ï51201-1300 0,0337ï0
ï51301-1400 0,0269ï0
ï51401-1500 0,0307ï0
ï51501-1600 0,0192ï0
ï51601-2000 0,0252ï0
ï52001-3000 0,0821ï0
ï53001-5000 0,0501ï0
Mindezek tehát azt jelentik, hogy a kisbolygók össztérfogata 1-5000
katalógusszámú, Mars és Jupiter között keringő kisbolygóra véve: 15,182
Veszta térfogat. Mivel az új mérések a Veszta átmérőjét 538 km-nek veszik ez
azt jelenti, hogy az összes kisbolygó beleférne egy 1385 km átmérőjű
kisbolygóba, tömege pedig megfelelne 0,0008 és 0,0001 közötti földtömegnek.
Tehát kimondhatjuk, hogy sose létezett a Phaeton nevezetű nagybolygó.
Azonban Olbersnek bizonyos mértékben igaza van, ugyanis a kisbolygócsaládok
egy-egy nagyobb kisbolygó széjjeltöredezéséből keletkeznek és a pályájuk
hihetetlenül hasonlít egymásra.
├»3Hoffmann János├»0