├»3┌─▄ ┌─▄─▄ ┐ ▀Ý├»0
├»3├─█ │ █ █ ▄─┐ ▄─┐ │ ▄ ┐ ▄ ▄─┐├»0
├»3│ █ │ █ █─┘ █ █─┤ │ █ █ ├»0
├»3┘ ▀ ┴ ▀ ▀─┘ ▀ ▀ └ └─▀ ▀├»0
├»4Miért nem ismerték az északi népek a Merkúrt?├»0
Sokáig nem volt világos számomra , hogy az északi népek krónikái miért
nem jelzik a Merkúr bolygót, hiszen az egyházi emberek kétségkívül
olvashattak róla, a középkori latin krónikákban és kalendáriumokban. Mégis:
sem a novgorodi krónikák, sem a viking krónikák és sagák nem jegyeztek fel
egyetlen Merkúr-megfigyelést sem. Ennek kétségtelenül az egyik oka az északi
időjárás. Télen sokszor hónapokig meg sem kisérelhető a Merkúr észlelése,
hiszen a látóhatár alatt marad. Tavasszal és ősszel pedig a 80%-os borultság
teszi lehetetlenné az észlelést. Tehát csak nyáron van lehetőségünk a
megfigyelésre. Kopernikusz sem látta soha a Merkúr bolygót, amit műveiben
meg is jegyzett.
Jómagam július 19/20 éjszakáján Svédországból hajóztam Lengyelország
felé, napnyugtakor csodaszép látvány volt a zöld sugár, a Hold, a Jupiter
és a Vénusz. Mivel a hajó fedélzetén egy nyugágyban szundikáltam, így
időnként megpillanthattam a Holdat, és azt, hogy az égalja kis vörössége,
hogy tűnik el nyugaton, és hogy jelenik meg keleten.
Július 20-án hajnali 3 és 4 óra között akartam rábukkanni a Merkúr bolygóra
(a Nap 04:26-kor kelt (NYári IdőSZámítás = NYISZ)), de a Merkúr bolygót nem
láttam, bár az ég hihetetlenül tiszta volt. Itthon meghökkenve láttam
az évkönyvben, hogy ekkor a Merkúr a Naptól 20º-ra NY-ra (a legnagyobb
nyugati kitérésben) és 0 magmitúdós (a továbbiakban = mg) volt, és én mégsem
láttam. A megfigyeléskor a hajó Oland szigetéhez közel úszott, tehát az
É. SZ. 56-57º-a között lehettem, ez azt jelenti, hogy a Nap 33-34º-os
szögben nyugodhatott le, ekkor a Merkúr pályájának azon a pontján volt, ahol
az ekliptikához képest 5º-ra volt. Ez azt jelenti, hogy a Merkúr 29º-os
szögben kelhetett fel.
Ekkor jöttem rá, hogy miért nem láthattam a Merkúr bolygót, hiszen a
polgári szürkület kezdetén a lapos égi pályája miatt csak 4,3º-ra volt a
horizonttól és napkeltekor is csak 9,5º-ra.
Ugyanezen okokból viszont csodaszép látvány volt a MAROKKO 94 expedíció
alatt Marrakech-ben május 11-én megfigyelt Merkúr. Este nagyon szép volt a
Naptól 12º-ra levő -1,2 mg-os bolygó, amelynek kiszámoltam a napnyugtakor a
horizont feletti magasságát, ami 10,8º-nak adódott, a polgári szürkület
végén 5,3º volt. A Merkúrt ekkor azért lehetett megfigyelni, mivel
magasabban volt a megfigyeléskor, mint Skandináviában és háromszor fényesebb
volt.
Mindezekből azt a következtetést vontam le, hogy az északi népek nagyon
ritkán pillanthatták meg a kis fényességű bolygót, s mivel ritkán
figyelhették meg, nem tűnt fel nekik az égitest bolygó mivolta.
├»3Hoffmann János├»0
├»3A Merkúr jégsapkái├»0
Immáron 20 éve, 1975-ben járt utoljára a Mariner 10. a Merkúr bolygónál.
Az eltelt 20 év alatt nem túl sok ismerettel bővült tudásunk a bolygóval
kapcsolatban. Az űrkutatók szeretnének egy újabb űrszondát küldeni a bolygó
közelébe, amely teljesen feltérképezné a Merkúrt és utána a Napot. Ez
azonban a mai technikával és a kémiai hajtóművekkel elképzelhetetlen, így
továbbra is a rádiótávcsövekkel fürkészik a bolygó titkait. Az 1991/92-es
radarvizsgálatok meglepő eredményre vezettek. A Merkúrnak (a Föld, a Mars
és a Triton után) is van egy nem összefüggő hósapkája.
A Merkúr légköre nagyon vékony, nyomása nem éri el a 0,01 mbt. Összetevői
hélium, nitrogén és nemesgázok. A felszínen - figyelembe véve a nagy
excentricitást - a hőmérséklet 800 és 100 K között váltakozik. Hogy lehet
mégis, hogy jégsapka képződik a felszínen? A Merkúrnak a Nappal fennálló
erős árapály kötődése miatt a bolygó tengelyforgási ideje fokozatosan nőtt,
míg beállt a 3:2 arányra. Emiatt a Merkúr két napkörüli keringése alatt
háromszor fordul meg tengelye körül. A szoros gravitációs kapcsolat miatt a
bolygó egyenlítője mindig a Nap felé mutat. Így a 80º szélesség feletti mély
kráterek belseje nem kaphat közvetlen besugárzást, tehát a hőmérséklet nem
lehet több mint 120 K. Mivel a Merkúr pályasíkja 7º-os szöget zár be az
ekliptikával, ezért időnként a déli, máskor pedig az északi pólusra látunk
rá. A radarfelvételek szerint a hósapkák nem összefüggően, hanem csak
foltokban borítják a sarki területeket. A hósapkák anyaga minden
valószínűség szerint a felszín porózus anyagából kiszökő gázból és vízből
áll, vastagsága néhány méter lehet. A felszínt néhány deciméteres porréteg
takarja és mivel a Mariner 10. ottjártakor ezt a részt árnyék takarta, ezért
nem volt megörökíthető. Tény viszont az, hogy a sok különbözőség után egyre
több azonosságot találunk a bolygók között.
├»3Hoffmann János├»0