├»3▄─┐ ▄ ▀Ý ┐ ▄ ▀Ý├»0
├»3█─┤ ▄─┐ █ ┬ ▄ ┌─▄ ▄─┐ │ ▄ ┌─▄ ┬─▄ ┌─▄ ▄─┐ ▄─┐ ┌─▄ █ ▄ ▄─┐ ┌─▄ ▄─┐ ┬─▄├»0
├»3█ │ █ │ █ │ █ │ █ █ │ █─┤ ┌─█ │ █ ┌─█ █ │ █ │ ┌─█ █ █ █─┘ │ █ █─┘ │ █├»0
├»3▀─┘ ▀─┘ ▀ └─█ └─█ ▀─┘ ▀ └ └─▀ ┴ ▀ └─▀ █─┘ █─┘ └─▀ ▀ ▀ ▀─┘ └─█ ▀─┘ ┴ ▀├»0
├»3─▀ ─▀ ▀ ▀ ─▀├»0
Sokaknak az is furcsa, hogy égi kísérőnk, a Hold látszik általában
nappal, nemhogy bolygókat, "urambocsá" csillagokat, keressen az égen akkor,
amikor a Nap fent van, és a többi égitest "alszik". A kétkedők kedvéért el
kell mondani, az, hogy nappal fényes, világoskék kupolaként látjuk az esti,
sötét eget, annak köszönhető, hogy Földünk légkörrel bíró égitest. A légkör
részecskéin szóródó napfény fényes hátteret (pontosabban előteret) képez,
melyből csak a legfontosabb égi tünemények, így a Nap és a Hold emelkednek
ki szemetszúróan. Csakhogy a többiek, a csillagok és a bolygók sem alszanak
ilyenkor, észrevételüket azonban ez a háttérfény nagy mértékben megnehezíti.
Mégis érdemes a fényesebb égitesteket megkeresni a nappali égen.
Kétféle nehézséggel kell szembenéznünk, az egyik a háttérfényesség,
melynek következtében az éjszakához képest min. 7-8 mg-val csökken a
háttérmagnitúdó; a másik tulajdonképpen az előző következménye, hogy
igencsak leredukálódik azoknak az égitesteknek a száma, melyek segítségével
tájékozódhatunk az égbolton, jóformán csak a Nap és a Hold lehet
kiindulópont. Persze osztott körök birtokában, a csillagidő ismeretében ezek
is szükségtelenné válnak nappali csillaglesünkhöz. A nehézségek inkább
szabadszemes vagy binokuláris észlelés esetén állnak fenn. Évkönyvre azonban
mindkét módszernél szükség van, a kutatást ugyanis a Nap és a Hold égi
helyzete, illetve a bolygó kitérése vagy koordinátái alapján kezdhetjük.
Tapasztalatból már tudjuk, hogy szabadszemmel -1 mg-nál fényesebb
objektumokat lehet csak megfigyelni nappal. Binokulárokkal ennél 2-3 mg-val
halványabb objektumokat is megfigyelhetünk, ha nincsenek közel a Naphoz.
A bolygók nappali megfigyelésének nehézsége mellett, objektív haszna is
van. Elsősorban itt a Merkúr és a Vénusz felkereséséről van szó. Ezek a
belső bolygók Földhöz viszonyított helyzetük révén csak meghatározott
mértékkel (a Vénusz max. 48º-kal, a Merkúr max. 29º-kal) távolodhatnak el a
Naptól. Következésképpen mindkét égitest csak néhány órával éli túl a
napnyugtát, ráadásul ekkor már közel kerülnek a horizonthoz, fényük
vastagabb légrétegen keresztül hatolhat el szemünkig, így a képük
legtöbbször igen nyugtalan. Nappal delelésük környékén is megfigyelhetjük
ezeket az égitesteket, tehát a szürkületinél jóval kedvezőbb magasság
mellett. Szólnunk kell még arról, hogy igazán keskeny Merkúr- illetve
Vénusz-sarló megfigyelésének ez az egyetlen követhető útja, hacsak nem
alsó-együttállásuk idején következik be egy napfogyatkozás (miként az
1994. november 3-i dél-amerikai teljes napfogyatkozás alatt láthatták az
alig egy napos Vénusz-sarlót az észlelők).
Ennél fontosabb maga az élmény, hogy nappali világosság mellett
gyönyörködhetünk mondjuk a Szaturnusz gyűrűjében. Ehhez a nem mindennapi
kihíváshoz sok sikert kívánunk minden próbálkozónak.
├»3Vincze Iván├»0