''Az idő és a tér egymás nélkül mit sem ér...
===========================================
Nincs semmi a világon, csak a mozgásban lévő anyag, a mozgásban lévő
anyag pedig nem mozoghat másképp, mint térben és időben (1)
A tapasztalatból nyert pszichológiai tér- és időfogalom szerint minden
testnek meghatározott kiterjedése van, továbbá az egyes testeket
meghatározott távolság választja el egymástól, és minden eseménynek
időtartama van. Annak érdekében, hogy a fizikai problémákat tárgyalni
tudjuk, a teret mérőrudak, az időt pedig órák alapján bevezetett időjelek
segitségével mérhetővé kell tennünk. (2)
Tér: az idővel együtt az anyag létezésének alapformája; filozófiai
kategória az állandó mozgásban levő anyagi jelenségek, folyamatok objektív
térbeni egymásmellettiségének jelölésére. Legfőbb jellemző sajátposságai:
objektív, tudatunktól független; elválaszthatatlan az anyagtól; az anyagi
jelenségek, folyamatok a térben reálisan mindig háromdimenziósak.
Ellentmondásos természetű mert véges egységek végtelen sorából áll, ezért
jellemző rá a folyamatosság és a megszakítottság egysége. Nemcsak az
anyaggal, hanem az idővel is szoros egységet alkot, ennek tudományos
bizonyítékát adja a modern relativitáselmélet. A konkrét szerkezetéről és
fizikai tulajdonságairól alkotott tudományos nézetek egyre fejlődnek, egyre
pontosabban tükrözik az objektív tér jellemző sajátosságait. A tér
objektivitásának kérdését azért helytelen összekeverni a tér szerkezetét és
fizikai tulajdonságait tükröző tudományos ismeretek fejlődésének kérdésével,
az ilyen felcserélés ugyanis a tér szubjektivizálásához vezet. A tér a
fizika egyik alapvető fogalma. Az általunk észlelt anyagi világ szemléletünk
szerint egy háromdimenziós térben helyezkedik el. (3)
Nos, és hogyan viszonyul egymáshoz a tér és az idő? Sok közös vonásuk
van: a tér és az idő objektíve létezik, rajtunk kívül és tőlünk függetlenül;
a tér és az idő örök és végtelen, mivel a végtelen anyag általános létezési
formáját képviselik. Egyúttal lényeges különbségek is vannak az idő és a tér
között: a térnek három dimenziója van, az időnek - csak egy. A tér bármely
irányban leolvasható, az idő pedig - csak egy irányban, más szóval, az idő
irreverzibilis (egyirányú) és megfordíthatatlan: minden anyagi folyamat csak
egy irányban halad - a múltból a jelenen át a jövő felé. (4)
A gravitációs mezők létezése a négydimenziós tér-idő világ "görbületét"
feltételezi. Ez a görbülés a térben levő tömegektől függően különböző, amit
jól szemléltet majd, hogy a fénysugár minél nagyobb tömegű égitest mellett
halad el, pályája annál jobban meggörbül.
A speciális relativitáselmélettől eltérően az általános
relativitáselmélet kisérletileg nehezebben bizonyítható. (5)
Idő, az emberi gondolkodásnak az a definiálhatatlan, mert mindennek alapul
szolgáló formája, mely szerint képzeteink általában egymásra következnek,
azaz rendjükben előbbet és utóbbat különböztetünk meg. Minthogy ez a rend
teljesen független képzeteink tartalmától, az utóbbi miként a tér, formai
alkotórésze fölfogásainknak. Kant az időt is szubjektívnek tekintette,
tiszta a priori szemléletnek, mint a tért (l. Kant). Mi fogunk föl mindent
az idő formájában, az idő, mellőzve a mi fölfogásunkat, csak a dolgokat
tekintve, semmi. Ezzel szemben áll az idő realisztikus fölfogása, mely
szerint az idő objektív módon van és benne folynak le az események. Az idő
folytonos, miként a tér, azaz, az idő nem áll időpontokból, melyek ép
úgy abstrakciók, mint a térpontok, két bármily közeli időpont közt is idő
folyik. A térnek három kiterjedése van, az időnek csak egy, ezért vonal
alakjában ábrázolható, de ennek a vonalnak az iránya csak egy értelemben
haladható át, t. i. a jelentől a jövő felé. Az időbeli jelenségek objektív
sorrendje megkülönböztetendő e sorrend szubjektív fölfogásától; ez utóbbi
lélektani föltételektől függ és egyéni, az előbbi a térbeli jelenségek
törvényszerűsége folytán pontosan és egyenesen határozható meg ill.
mérhető. (6)
Az anyag mozgása nemcsak a térben megy végbe, hanem az időben is. Más
szóval, a jelenségek fejlődése különböző időtartamú. Mondhatjuk, hogy a tér
- az a rend, amelyben a különböző természeti objektumok együtt léteznek, az
idő pedig az a rend, amelyben az anyagi folyamatok különböző stádiumainak
sora váltja egymást. Ebből a tételből következik, hogy a tér és az idő az
anyagtól elválaszthatatlanok és ebben rejlik univerzális jellegük. (7)
(1) Lenin Összes Művei, 18. k. (Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1964.) 160. o.
(2) Természettudományi Kisenciklopédia (Gondolat, Bp. 1983.) 603. o.
(3) Uj Magyar Lexikon VI. k. (Akadémiai, Bp. 1962.) 406-407. o.
(4) A világ körülöttünk - Beszélgetések a világról és törvényeiről
(Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1978.) 241. o.
(5) Felix R. Paturi: A technika krónikája
(Officina Nova, Bp. 1991.) 393. o.
(6) Révai Nagylexikona - Az ismeretek enciklopédiája X. k.
(Szépirodalmi és Babits Könyvkiadó, Bp. 1992.) 466. o.
(7) A világ körülöttünk - Beszélgetések a világról és törvényeiről
(Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1978.) 241. o.