''MUNKÁBAN A PSZICHOSEBÉSZEK
Elsősorban a Fülöp-szigeteken élők híresek arról, hogy műszer nélkül is
képesek akár komoly bajt is diagnosztizálni, majd adott esetben megoperálni.
Valamiféle diatermikus hatást gyakorolnak az emberi bőrre és egyéb
szövetekre. Képesek behatolni a testbe, majd abból "kijönni", kiszedni azt,
ami kioperálandó. És a beavatkozásnak alig vagy egyáltalán nem maradnyoma.
Ezek a gyógyítók évtizedek óta vita tárgyai szerte a világon. Akadnak
híveik milliószámra, és vannak esküdt ellenségeik, talán azok is legalább
annyian vagy többen. Egy időben Magyarországon is elterjedt, hogy milyen
remekül gyógyítanak. Aztán meg az terjedt el, hogy ezek csalók, bűvészek
stb. Hol az igazság?
Mint oly gyakran, most is középen. Rengeteg szavahihető ember
beszámolójából tudjuk, hogy a Fülöp-szigeteken élő több száz gyógyító közül
felkeresték X-et vagy Y-t, és az meggyógyította őket. Aztán voltak olyanok
is, akiknek nem változott az állapota...
Mielőtt tovább mennénk, szögezzünk le valamit: a hivatalos orvostudomány,
ez európai hagyományos medicina sem gyógyít meg mindenkit. Némi morbid
túlzással azt is mondhatnánk: a temetők tele vannak olyanokkal, akiket az
orvosok nem gyógyítottak meg. Miért? Mert tudásuk kevésnek bizonyult, vagy
olyan zavaró körülmények léptek fel, amelyek akadályozták a gyógyítást és a
gyógyulást is.
Örülnék, ha a korlátaikat ilyen könnyedén belátó orvosok hajlandóak
lennének elismerni azt is, hogy a másféle módon gyógyítóknak is vannak
korlátaik. Hogy azok sem képesek mindenre! De azt is be kellene látniuk,
hogy azért nem mindenki sarlatán, aki nem szerzett diplomát valamelyik jó
hírű egyetemen. Vagy éppenséggel másféle tanulmányokat folytatott, másutt és
más tapasztalat alapján, mással, másképpen, más célból gyógyít. Bizony ők is
rendelkezhetnek egyfajta tudással, és nekik sem végtelen a tudásuk. Elvégre
az emberek a Fülöp-szigeteken is meghalnak: Azok is, akiket egy-egy bajukból
a "pszichosebészek" kigyógyítanak.
De azt állítani, hogy azok csalók? Ilyet nem mond igazi tudós, nem mond
szakember! Hiszen a falusi füvesasszonyok sem végeztek egyetemet,
helyesebben: ők másféle egyetemet végeztek. Lehet, nem tudják egyetlen
bonyolult vegyület nevét sem, mégis tökéletes biztonsággal választják ki azt
a gyógyteát, amelyre a betegnek a tünetei alapján szüksége van.
A leghíresebb cigányzenészek nem ismerték a kottát, olykor a betűt sem.
Vagyis az analógia szerint nem lett volna szabad érteniük a hegedűhöz,
bőgőhöz, cimbalomhoz, brácsához. Mindnyájan tudjuk, milyen gyönyörűen
játszottak, játszanak. Akkor hát ők nem zenészek? Nem gyakorlói a szakmának,
méghozzá művészi szinten, hisz azt nem az ehhez rendelt iskolákban tanulták,
és nem szereztek róla diplomát?...
Ami a pszichosebészeket illeti, kétségtelen, hogy szép számmal akadnak
köztük csalók is. Mint az élet minden területén - ez miért lenne kivétel?
De azt se feledjük el, hogy ezek az emberek évtizedek óta ott laknak,
ahol gyógyítanak. És mondjon bármit bármilyen híres bűvész vagy professzor;
aki csal és aki nem gyógyít, aki csak a páciensei pénzére áhítozik, de a
betegei sorra meghalnak, hogyan is alakíthatna ki praxist?
A fő érv amellett, hogy ezek az emberek (vagy legalábbis a híresebbek
közülük) valóban gyógyítanak, az, hogy nem vándorolnak. Nem bukkannak fel
egyszer itt, másszor meg amott. Nem járják a világot, és nem akarnak senkit
becsapni. Aki gyógyulni akar, az jöjjön a helyükbe. Előtte nyugodtan
kérdezze ki a szomszédokat, a többi beteget. Menjen el a könyvtárakba,
archívumokba, és nézze meg a róla megjelent cikkeket. Mert a pszichosebészek
sohasem félnek a nyilvánosságtól, az újságírókat, sőt a filmeseket,
tévéseket is szívesen fogadják, és megengedik, hogy figyeljék, filmre
vegyék, leírják műtéteiket.
Ha nem gyógyítanának, már régen éhen haltak volna...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét, 1998/51.szám)