''KAPCSOLAT AZ IDEGENEKKEL
Lánglelkű ufóhívők és lelkes fiatalok szinte naponta várják, mikor
köszöntenek be hozzánk a várva várt idegenek? Akik nyilván itt vannak
valahol a közelben, és sokszor adták-adják jelét létezésüknek.
Ki kell ábrándítani mindazokat, akik gyors és hatásos kapcsolatfelvételre
várnak. Nem csak azért, mert az idegenek - ha valóban itt járnak ezt már
régen megtehették volna. Hisz tudjuk, látták őket az ősemberek, látták az
ókoriak, találkoztak velük a középkorban és később is. Mivel az ufójelenség
szinte végigkísérte az emberiséget egész történelme során, és mégsem került
sor egységes, mindent átfogó kapcsolatfelvételre, könnyen meglehet, erre még
sok ezer vagy tízezer évig nem is kerül sor.
Tévednek, vélem, azok, akik szerint az idegenek szinte csak azért vannak,
hogy minket okítsanak, neveljenek, segítsenek. Márpedig mi más lehetne a
kapcsolatfelvétel célja? Bizony sokan vannak, akik azt hiszik, egy szép
napon leszállnak űrhajóikkal ezek a nyájas lények, és elárulják a nagy
titkokat. Például azt, hogy miért létezünk? Mi a szerepe az ember nevű, nagy
víztartalmú élőlénynek a kozmoszban? Van-e külön, csak nekünk rendelt
feladatunk? És - vélik ezek a lelkes emberek - az idegenek majd megtanítják
nekünk az összes titkot, amit még nem ismerünk!
Óriási tévedés. Miért tennének ilyent azok a jóindulatú idegenek? (Azt,
hogy a hollywoodi filmek mintájára rosszindulatúak lennének, nem érdemes
feltételezni sem, annyira ütközik a logikával.) Ha valamely civilizáció
egyedei el tudnak jönni a Földre, legyőzve irdatlan távolságot és kiadva
hihetetlen mennyiségű energiát, vagy netán áttörve dimenziók falát - vajon
azért tesznek-e ekkora erőfeszítést, hogy jóságos pedagógusokat alakítsanak?
Az ilyen akció nekünk ártana a legtöbbet! Hiszen ha idejönnek a szívélyes
idegenek, és valamilyen módon elénk tárják az általunk még ismeretlen
fizikai és egyéb törvényszerűségeket, amelyek a világűrben hatnak... Aztán
ismertetik velünk a kozmoszban tőlünk nagyon távol, vagy ma még nem
tapasztalható módon létező egyéb világok tulajdonságait... Netán elmondják
azt is, milyen felfedezések várnak bennünket ezer tudományágban a következő
tízezer évben... Akkor mi lesz?
Baj lesz. Minden civilizációnak a maga módján, az általa jónak tartott
tempóban kell megismernie a világot. Mit érnénk vele, ha már most tudnánk
azt, amire kilencezer év múlva lesz szükségünk? Ilyen nagy ugrást
semmiképpen nem viselne el a civilizációnk.
Mi, emberek ugyanis ilyen tömeges információdömping esetén
elbocsáthatnánk tudósaink kilencven százalékát, hiszen nem lenne szükség a
munkájukra. Minek felfedezni valamit, és arra nagy energiát fordítani, ha ez
is, az is, meg amaz is benne van abban a tudáshalmazban, amit az idegenek
elénk öntenek? Elveszne a tudás és az ismeretszerzés értéke, közöny uralná
el a társadalmat. Nem lenne már miért küzdeni, márpedig az emberiség
értékesebb (és sajnos kisebb) részének a küzdés, a tudásszerzés, az
ismeretek elsajátítása és mások elé tárása az egyetlen cél, amiért élni
érdemes.
Azt hiszem, ezt az idegenek is tudják. Lehet, valaha az űr másik pontján,
más elmaradott civilizációkkal kapcsolatban már elkövették ezt a hibát. Ha
nem, akkor is kötelezi őket valamiféle kozmikus etika, amely tiltja az
efféle beavatkozást. Ugyanis minden nyílt, látványos, tömeges
kapcsolatfelvétel durva beavatkozás a másik civilizáció életébe. Zavarja
annak fejlődését. Hát még, ha ismeretet adnak át! Attól kezdve ugyanis az a
társadalom, amely ily váratlanul, külső forrásból információkat kapott,
megváltozik. Mégpedig nem előnyére. Fejlődése attól kezdve már nem az övé,
vagy nem csak az övé lesz, hanem valami furcsa hibrid, kevert fejlődés. Az
útja már nem az, amelyen addig haladt, de nem is az, amit az idegenek
sugalltak, hanem egy harmadik; sem ilyen, sem olyan, ami senkinek sem jó.
Amíg mi erre várunk, addig a lehetséges idegenek járják a világűrt,
találkoznak másokkal, és igyekeznek nem beavatkozni. Ez lesz a mi taktikánk,
sőt etikai törvényünk is, amikor eljutunk más naprendszerbe, más bolygóra,
ahol felfedezhetünk valamilyen tőlünk elmaradt civilizációt. Ne feledjük:
ártanánk azzal, ha kivennénk egy lény kezéből a kőbaltát, és
lézerpisztollyal helyettesítenénk...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1998/50. szám)