Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                             ''RAGADOZÓK AZ ŰRBEN

   Egyes  kutatók arra figyelmeztetnek, hogy senki ne számítson találkozásra
a   kozmikus   idegenekkel,   mert   ilyen  "összejövetelnek"  az  esélye  a
minimálisnál  is  kisebb. Hiszen még az egymáshoz viszonylag közeli kozmikus
térségekben  is  talán  évmilliókig  nem  találkozhatnak  az  ott élő idegen
lények.  Mások  arra  hívják  fel a figyelmet, hogy nehéz időben együtt élni
másokkal,  ha  azok  több  millió  évvel  korábban  fejlődtek  ki,  mint  az
emberiség,  vagy  éppenséggel  majd  csak ezután fejlődnek ki. Az is lehet -
állítják-sugallják  a pesszimisták -, hogy szinte soha sehol nem találkoznak
a civilizációk, mert időben néhány millió vagy tíz-, esetleg százmillió éves
késéssel, "csúszással" mennek el egymás mellett.

   Ez  burkoltan  azt  is  feltételezi,  hogy  a  civilizációk  egy idő után
kihalnak.  Ennek  az  égvilágon  semmilyen  tudományos biztosítéka nincs, és
kozmikus   viszonylatban  nem  is  lehet.  Itt  nem  alkalmazható  a  földi,
darwinista  szemlélet  a fajok fejlődéséről és végső kipusztulásáról. Megint
mások  arra figyelmeztetnek, hogy óvatosan gondoljunk két idegen civilizáció
-  a miénk és az övék - találkozására, mert abból sok baj származhat! Ők már
az  ostoba  hollywoodi  filmeken  nevelkedtek,  ahol az idegen szinte mindig
vérszomjas tömeggyilkos.

   Ezek az urak azt állítják: lehet, hogy a kozmikus idegenek is a ragadozók
családjához  tartoznak.  Ismét  földi  hasonlattal  élnek.  A  bolygónkon  a
fejlettebb élőlények két csoportra oszthatók. Az egyik a ragadozóké, ilyenek
a  macskák,  kutyák, tigrisek stb. Ezeknek a szemük a fejük elején van, hogy
teleszkópszerűen  "zoomolhassanak" rá a leendő zsákmányra. A másik csoportba
az  áldozataik sorolhatók: a nyulak, egerek, őzek; ezeknek a szeme kétoldalt
helyezkedik el, hogy a környező teret minden irányban szemmel tarthassák. Ez
a  védekezés  szempontjából  fontos.  Az  áldozatok  többnyire növényevők, a
ragadozók  húsevők.  A  ragadozók  az  intelligenciatesztek tanúsága szerint
általában messze felülmúlják a növényevők értelmi képességét.

   A  kutatók  ezen  elv  mentén  haladva, és ezt kivetítve a világűrbe, úgy
vélik:  mivel a Földről is az ember, vagyis a ragadozó típusú élőlény került
ki  az  űrbe,  nyilván hasonlóan van ez más bolygókon, más világokban is. Az
intelligencia  magasabb  szintjére  mindig  valamelyik ragadozó típusú helyi
élőlény jut el, így az ő tiszte lesz az űrhajók építése és az űrkutatás.

   Így  már  érthető az érvelésük: bárkivel is kerüljünk szembe az űrben, az
is  ilyen  ragadozó  lesz, aki a maga bolygóján az első és legjobb lévén, az
űrben   is   járhat.   Ha   pedig  így  van,  akkor  az  összecsapás  szinte
elkerülhetetlen!

   Az  okoskodás  azonban sántít kissé. Mert bár az ember szeme előretekint,
és  vadászott  is a létfenntartás érdekében, a bélrendszere egyáltalán nem a
húsevő állatéhoz hasonlít. A halaknál a ragadozók szeme is oldalt található,
és az emlősök között is akad kivétel mindkét irányban.

   De  a  legnagyobb  baj  ezzel  az elmélettel az, hogy kizárólag biológiai
érvet  hoz  fel. Mintha szerzői soha nem is hallottak volna etikáról, ősi és
tanult  viselkedési  normáról,  szocializálódásról.  Mintha  az űrkutatásban
részt  vevő  ember  egyenes folytatása lenne az éppen csak felmagasodó, vagy
netán a fáról még le sem szállt emberszerű majomnak...

   Márpedig a lényeg nem a szem elhelyezkedésében, a hús- vagy növényevésben
van. Az ember aligha azért vonul majd ki az űrbe, küld oda öt-tíz és egyszer
akár száz űrhajót is, hogy mindent elpusztítson!

   Hiszen  vannak  elveink,  és  a  kozmoszt  elsősorban kutatni akarjuk. Ha
idegenekkel  találkozunk,  nem  a  konfliktust keressük majd, nem az lesz az
első  és egyetlen gondunk, hogyan lehetne beléjük kötni és nagyot lövöldözni
az  űrben,  amíg  valamelyikünk  odavész...  Nyilván  akkor  sem viselkedünk
vademberek  módjára,  ha  magunknál  fejletlenebb  lényekre és társadalmakra
akadunk valahol.

   Ráadásul  a  fejlett  idegeneknek  semmi  hasznuk  nem  lenne  abból,  ha
megtámadnának, leigáznának, rabszolgasorba hajtanának bennünket. Hiszen amit
tőlünk  ilyen  nagy  áldozat,  háborúság és veszteség árán elvehetnének, azt
megtalálják  bármelyik  másik  bolygón a világűrben. Minden anyag, legyen az
halott  nyersanyag  vagy  élő,  biológiai anyag, a kozmoszban ezermilliószor
milliárd  helyen  ugyanúgy  fellelhető,  mint  a Földön. Ráadásul ott sokkal
kevesebb  befektetés,  idő-  és energiapocsékolás, netán öldöklés nélkül is.
Ebben reménykedjünk mi, "ragadozók" is...

                                                               Nemere István

                       (Forrás: Tvr-hét 1998/48. szám)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.