''ÜZENET A KOZMOSZBA
Megérdemli a dicséretet az a vándor, "aki" már egy évvel ezelőtt is
megdöntött minden rekordot. A Pioneer-10 űrszondáról van szó. Jelenleg ez az
ember készítette szerkezet az, amely a Földtől a legtávolabbra került el.
Már 1997 márciusában kétszer olyan messze járt tőlünk, mint a Naprendszer
legszélső bolygója. Huszonhatodik éve rója láthatatlan útját a világűrben.
Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA legendás "kincse" lett már ez a
szerkezet. 1972. március 3-án startolt, és rendkívül sikeres kutatóeszköz
lett. Mi több - gyors is! Tízenegy óra alatt tette meg a Föld és a Hold
közötti távolságot, amire pedig azokban az években három napot kellett
szánniuk az amerikai űrhajósoknak. Aztán elszáguldott a kisbolygóövezet
mellett, megtekintette Naprendszerünk legnagyobb bolygóját, a Jupitert,
méghozzá egészen közelről. A gyártók és használók azt hitték, két,
legfeljebb három évig fog dolgozni, és küld információt. Ehhez képest
huszonöt évvel később a Földön hagytak fel a kapcsolattartással, az
időközben túl nagyra nőtt távolság miatt...
Tízenkét hét, vagyis három hónap után vágta át a Mars pályavonalát,
huszonegy hónap alatt közel egymilliárd kilométert repült, és akkor került
közel a Jupiterhez. Több mint háromszáz nagyon jó képet küldött onnan,
amelyek elragadtatták a csillagászokat. A Jupiter gravitációs erejét
kihasználva, az onnan kapott "lökéssel" száguldott tovább, méghozzá
gyorsabban, mint addig. Az első emberi kéz készítette tárgyként hagyta el a
Naprendszert.
A Pioneer-10 a fedélzetén képes üzenetet is visz. Arról, persze, nem
igazán beszéltek a kutatók, hogy kinek is szánják azt az arannyal
befuttatott fémlapot, amelybe többek között meztelen emberpár alakját is
bevésték. Van ezen a lapon még néhány egyéb meghatározás is, amelyek
segítségével a "postát" valaha kézhez vevő idegenek (már ha lesz kezük, és,
mondjuk, ugyanolyan logikával bírnak, mint az emberek...) megtudhatják, hol
is van az a bolygó, ahonnan a szerkezet valaha elindult.
De nem ez az igazi üzenet - hanem maga az űrszonda! Hiszen akik odatették
ezt a rajzot, nem tudhatták, hogy ha valaha is találkozik a szerkezet
értelmes lényekkel, akkor azoknak lesz-e látásuk? Vizuálisan érzékelik-e a
világot? Lehet, hogy számukra az a rajz nem jelent egyebet, mint a
beleépített gépek és hírközlő eszközök részét? Vagy a burkolat egy
darabját...
Jelenleg ez a kis szerkezet - mai szemmel nézve rendkívül elavult műszaki
megoldások halmaza! - folyamatosan távolodik a Naptól. Óránként mintegy
negyvenötezer kilométert tesz meg, ami azt jelenti, hogy nem egészen egy óra
alatt megkerülné a Földet, ha itt keringene.
Ám ez a sebesség is csak azt jelenti, hogy harmincezer év múlva halad
majd el a legközelebbi csillag mellett! (A Bika csillagképben lévő
Ross-248-as jelű vörös törpéről van szó.) Aztán eltelik a Földön még
egymillió év, és ez idő alatt a Pioneer-10 mindössze tíz másik csillag
mellett halad majd el!
Ötmilliárd év múlva, ahogyan a mai tudomány számítja, a Napunk
megsemmisül, a fizikai folyamatai leállnak, illetve a csillag állapotában
alapvető változás következik be, és a fejlődésének következő stádiumába
kerül - a Földön pedig megsemmisül minden élet. De a Pioneer-10 még akkor is
repül majd valahol az űrben! Kivéve, ha az Idegenek már előbb rátalálnak, és
magukhoz veszik a szondát.
De nem ez az egyetlen üzenethordozónk a világűrben. Kevesen gondolnak
arra, hogy hetven éve folyik a Földön rádióadás, és mintegy ötven éve
tévéadás. Rengeteg adóállomás szórja a jeleket a térbe minden percben,
órában. Immár évtizedek óta. Bizony, ezek a jelek sem csupán az antennán
futnak be a lakásokba hanem nagyobb részük egyenes vonalban elszáguld és...
kimegy a világűrbe! Így voltaképpen mindaz, ami valaha rádióműsorban
elhangzott vagy tévéműsorban képként kisugárzódott itt a Földön, az a
bolygót elhagyva azóta szüntelenül száguld a kozmoszban. Ezek a jelek már
jóval megelőzték a Pioneer-10-et. Hetven fényévre a Földtől - vagyis
elképzelhetetlenül nagy távolságban -, ha vannak idegenek, akik ismerik a
vételi technikánkat, már javában hallgathatják a földi rádióműsort, híreket,
hangversenyeket, vagy nézhetik tévémüsorainkat.
De, egyelőre, még se jó, se rossz kritikát nem küldtek egyikről sem...
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1998/14. szám)