Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                        ''DARWIN A TESTVÉREINKET KERESI

   A  név  ezúttal  nem a rég halott tudóst jelöli, hanem egy - igazából még
meg  sem  született  -  műszert.  A  NASA  európai  megfelelője - az Európai
Űrkutatási  Ügynökség  -  már  régóta  tervezi  egy hatalmas kozmikus távcső
elkészltését.  Úgy  tűnik,  az  elképzelés  már célegyenesbe fordult, a terv
megvalósítható.  Már  csak  annyi kell, hogy az ügynökség a javaslatot még a
2000.  év  előtt  jóváhagyja, a 650 millió dolláros költségvetésével együtt.
Ebben az esetben 2015-re elkészülhet a szerkezet.

   A  Darwin  tehát nem más, mint egy leendő kozmikus látcső, amely segít az
emberiségnek felfedezni a világűrben olyan bolygókat, melyeken más, értelmes
lények élhetnek.

   Jelenleg a földi tudomány biztosra veszi, hogy bármiféle civilizáció csak
bolygón  képes  kifejlődni.  Bár akadnak, akik szerint ez nem feltétel, de a
logikus  gondolkodás  és  a  saját  tapasztalatok azt mondatják velünk, hogy
biológiai   élet  kifejlődésére  eleve  csak  bolygón,  de  azok  közül  sem
mindegyiken  van  esély.  Ráadásul  minden naprendszerben lehet számos olyan
bolygó,  amely  túl  közel  van a központi csillaghoz, így azon a rendkívüli
forróság  miatt  nem  lehetséges  az  élet.  Ilyen  a mi Naprendszerünkben a
Merkúr.  És  ha a bolygó túl messze van a központi csillagtól, akkor a jeges
hideg és a fény hiánya akadályozza az élet kifejlődését. Így tehát, még ahol
sok bolygó is volna, ott is csak kevés adhat otthont az életnek.

   Sokáig  a  mi  Naprendszerünkön kívül nem is volt ismeretes ilyen bolygó,
azonban  a  kilencvenes  években  már  fedeztek  fel néhányat, igaz, iszonyú
messzeségben.

   A Darwinért küzdő kutatók azt remélik, hogy a Földünktől úgy negyven-öven
fényév  távolságban  sok  ilyen  bolygóra  találhatnak  majd.  A  Darwin hat
távcsőből  álló  óriási  készülék, minden távcsöve másfél méter átmérőjű, és
azok  élességét  egy  elmés  berendezéssel  hihetetlen  mértékig  lehet majd
fokozni.  Röviden szólva, a néhány méteres teleszkópok százméteres távcsőnek
felelnek majd meg.

   Ráadásul  az  adatokat  nagyobbrészt  már  ott  az  űrben  feldolgozzák a
fedélzeti  számítógépek.  S  mivel  állandó  rádióösszeköttetésben lesznek a
Földdel,  rengeteg  adatsort  azonnal  hazaküldhetnek  az itteni kutatóknak,
további elemzésre.

   A  távcső  egyszerre  legalább  háromszáz  Nap-típusú  csillag  környékét
figyeli  majd,  és  óriási  nagyítása  révén  látótávolságba  hozhatja  azok
bolygóit is, ha léteznek.

   A  szerkezet  az  itt  leírtnál  jóval  bonyolultabb és sokoldalúbb lesz.
Beindulása után mintegy négy évvel már sokkal többet tudunk majd arról, hogy
élnek-e, s ha igen, akkor hol élnek kozmikus testvéreink.

   A  fentiek után talán kicsit furán hangzik, hogy miközben a földön kívüli
értelmes életet kutató tudósok évtizedek óta ülnek távcsöveik mellett, lesve
a  távolt,  s  várják  a  jeleket,  s  hogy  a  rádiócsillagászok  hiábavaló
hallgatózása  is  immár  csaknem  negyven  éve  tart,  az űrből még soha nem
érkezett  egyetlen  értelmes  lényekre  utaló  jel  sem,  addig  az ufók (az
ismeretlen  eredetű,  de  minden  paraméterükkel idegen értelem irányítására
valló  szerkezetek,  járművek)  itt  röpködnek  a kutatók orra előtt. Ezekre
azonban  a  legtöbb  csillagász  ügyet  sem vet. Úgy viselkednek, mintha nem
lennének már itt, velünk, a kozmikus testvérek...

                                                               Nemere István

                       (Forrás: Tvr-hét 1998/12. szám)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.