''HAZATÉRÉS A MARSRA?
A nemzetközi, sőt a magyar ufó-irodalomban is több mű hirdeti ezt az
elméletet. A szerzők meg vannak győződve róla, hogy az emberiség nem a
Földön, hanem a Mars bolygón fejlődött ki, és onnan került ide egykoron.
A feltételezés 1996 augusztusa után került ismét középpontba, amikor az
amerikai űrkutatók bejelentették, hogy (mikroszkopikus és valahai) élet
nyomára találtak a vörös bolygón. Más kutatók azonnal lehurrogták a
lelkesedőket, rámutatván: a Mars fizikai körülményei életre nem igazán
alkalmasak. Kevés a levegő, víz nincs, alacsony a hőmérséklet.
Volt olyan kutató, aki erre azt felelte: alapvető hiba a Mars mai fizikai
viszonyaiból kiindulni. A jelek szerint a legújabb hírek is ezt a
feltételezést erősítik; a Marsnak, igenis jelentős légköre lehetett, ami
miatt a felszíni hőmérséklet talán olyan volt, mint a Földön itt és most. Az
pedig szinte biztos, hogy a bolygó felszínén valaha szabad víz hömpölygött.
Mindez, persze, még nem bizonyítja, hogy évmilliókkal ezelőtt ott,
esetleg... ember is élt. Az úgynevezett "komoly" tudósok, vagyis a hivatásos
kutatók, nem is foglalkoznak ezzel a feltételezéssel. Ennek ellenére sokan
hisznek benne, és úgy vélik, hogy az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA a
Marson tervezett leszállásokkal mintha csak szándékosan kerülné azokat a
pontokat, ahol az elmélet hívei szerint a valamikor életre és földi
kapcsolatokra utaló "bizonyítékok" vannak!
Tény, hogy a híres marsi "Arc" - a kilométeres nagyságú, emberi arcot
formáló kő (szobor?) - már látható a NASA fényképein. Vajon ki, mikor és
miért faragott ilyen gigászi emberarcot azon a bolygón, amelyen állítólag
még sohasem járt ember? Mások hozzáteszik, hogy a Marson szép számmal
látható valamiféle piramis is, sőt mintha régi városok romjai is
felfedezhetők volnának némelyik fotón... Kár, hogy soha nem ezek közelében
kutatnak a tudósok, és nem ide tervezik a jövőben tervezett Mars-expedíciók
leszállási helyét.
A marsi ember-eredet elméletének követői is nehezen tudják megmagyarázni,
hogy miként kerültek elődeink a Földre. Ezen a válaszon úgy teszik túl
magukat, hogy a történetükbe beleszőnek valamiféle főldönkívüli - sőt,
marsonkívüli! - idegeneket, ufókon közlekedő civilizáció fejlett egyedeit.
Mikor a Marson a fizikai viszonyok romlani kezdtek (talán kozmikus
katasztrófa vagy az ottani emberek környezetpusztító ténykedése nyomán),
akkor jöttek a könyörületes idegenek, és űrhajójukon átszállították a Földre
az embereket. Talán nem is valamennyit, csak néhány százat, a
legéletképesebb, legerősebb egyedeket.
S mindezt a ránk maradt legrégibb írásos emlékekkel támasztják alá. Tény,
hogy a legkorábbi keltezésű földi vallásos szövegekben sok olyan elem
található, amely csillagokból érkező emberekre utal. A kiválasztottak kis
csoportja, az életet elkezdő ember-isten-ősök motívuma gyakorta fellép a
legősibb mitológiákban, teremtésmítoszokban is.
Az emberiség marsi származását elfogadó kutatók sincsenek igazán azonos
véleményen. Az ismert természetfilozófus, dr. Paul Davies és elvbarátai
azzal álltak elő: nem az ember, hanem maga a földi élet ered a Marsról!
Vagyis abból indulnak ki, hogy nem egyedi esetet képviselnek azok a
meteorit-darabok, amelyeket az Antarktiszon találtak és amelyekről kiderült,
hogy a Marsról kerültek a Földre, és az élet jeleit hordozzák magukban,
immár sok millió éve.
Kiszámították, hogy évente csaknem ötszáz kilónyi mars-anyag jut el
bolygónkra. Különféle természeti katasztrófa - mondjuk néhány kisebb
égitest, meteor ütközése - nemegyszer juttat anyagot a vörös bolygóról a
légtérbe, az űrbe. Ez az anyag sokáig bolyong a "semmiben", majd egy részét
a Föld magához vonzza.
Egyszerű tehát a képlet - mondják e kutatók: ha a Marson korábban volt
valamilyen, akár csak kezdetleges élet is, az is így juthatott el a Földre,
hogy itt aztán jól kifejlődjön.
A másik elmélet hívei viszont továbbra is amellett kardoskodnak, hogy az
ember maga élt valaha a Marson. Állítják: ha eljut a bolygóra az első
űrhajós, az majd ennek számos romba dőlt emlékét találja meg. Mert hát egy-
egy ilyen földi expedíció nem lesz más, mint "hazatérés őseink földjére",
vagyis Marsára...
Csak a jövő adhat választ, melyik csoportnak van igaza.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1997/46. szám)