''AZ ÜSTÖKÖS JÖN - ÉS MEGY TOVÁBB
A elmúlt időkben tudósok és laikusok lesték az eget, hogy nyomon
követhessék a Föld közelében repülő ritka vendéget, a Hale-Bopp üstököst.
Biztosan háború lesz! Vagy még rosszabb, itt a világvége! - riadtak meg az
egyszerűbb emberek. Mert ennek a fura, csak nagyon ritkán látható égi
vándornak ősidők óta rossz a híre.
A tudósok körében már sokkal kedvezőbb kép alakult ki róla. Nobel-díjasok
állítják: nagy a valószínűsége annak, hogy az élet csíráját is üstökös hozta
a Földre. Igaz, valóban okozott tragédiát is. Feltételezhető ugyanis, hogy
65 millió évvel ezelőtt egy ilyen égi vándor csapódott a Földbe, azért
pusztult ki az élet, a dinoszauruszokkal együtt. Ez az esemény pedig, az
akkori élőlényeknek valóban a világvégét jelentette.
Ez az üstökös a Comet c/199501 (Hale-Bopp) nevet viseli. Névadói (Hale és
Bopp) azonban nem jól felszerelt obszervatóriumban ülve fedezték fel,
ahogyan sokan képzelik. Mindketten lelkes üstökösvadászok, akik éjjelente az
eget kémlelik. (Egyébként átlagosan ezer órát kell a szabadban töltenie
annak, aki üstökös felfedezésére vágyik.)
Alan Halenak csillagászati doktorátusa van, ám az a kedvenc hobbija, hogy
szabad szemmel és kicsiny távcsővel tanulmányozza az égboltot. Új-Mexikó
hegyeiben már vagy négyszáz órája lesett üstökösre, amikor 1995. július
22-én éjjel végre észrevett valamit. Boldogan állapította meg: ez az, amire
várt! És szinte ugyanebben az időpontban látta meg a másik felfedező, Thomas
Bopp is a fura égi tüneményt. Bopp teljesen amatőrként leste az eget az
arizóniai sivatagban. Otthon lázasan tanulmányozta a csillagatlasz
térképeit, és mert egyiken sem találta azt a fényes csóvájú pontot, végre
elhitte: felfedezett egy addig ismeretlen üstököst!
De mi is valójában az üstökös? Ez a mostani egy csaknem harminc kilométer
átmérőjű, piszkos jégtömb. Rengeteg por, gáz és mindenféle vegyi elem
fagyott össze ekkorára a 270 fokos hidegben. Ez az óriási tömb attól válik
üstökössé, hogy a Naphoz közeledve az anyaga párologni kezd. Minél közelebb
kerül a Naphoz, annál jobban párolog, végül aztán már millió kilométerre
húzza maga után a gázfelhőjét. Százszor olyan gyorsan repül, mint a
vadászrepülők, és húszszor akkora, mint az a társa, amelyik hatvanötmillió
évvel ezelőtt becsapódott a Földön, és csaknem kétszáz kilométer átmérőjű
krátert gyűrt bolygónk felszínébe.
A Hale-Bopp 197 millió kilométerre közelítette meg a Földet március
22-én, amikor a legközelebb járt hozzánk. Szerencsére! Mert ha a pályája
másképp alakul, és mondjuk becsapódik a Földbe, az élet szinte bizonyosan
megszűnik, mert évtizedekig olyan vastag porfelhő borítaná az eget, hogy nem
tudna áthatolni rajta a napsugár. A keresztény fundamentalisták alighanem
erre alapozzák, hogy így jön majd el a világvége. És hiába kerülte el
Földünket az égi vendég, mivel közeledik a kétezredik év, továbbra is
hangoztatják, hogy a Hale-Bopp hozza el a világvégét. Más fanatikusok idegen
űrflottára gyanakodnak, és ezt a hírt terjesztik az Internet csatornáin is.
Eközben az üstökös csak repül, repül, már egyre távolodik, s mire e sorok
megjelennek, már távolabb lesz tőlünk, mint a Nap. A tudósok szerint nem
most járt itt először. Legutóbb 2500 éve, előtte pedig ötezer, hétezerötszáz
és tízezer éve.
A Nap közelébe kerülve csaknem 400 tonna por válik le róla
másodpercenként. Mégsem fogy el, mert távolodva a Naptól ismét összegyűjt
mindent, a tömegvonzás újra "ráragasztja" a részecskéket. A Naptól távol
csupán egy fekete, fénytelen, szabálytalan tömbnek látszik.
A 2011-ben földközelbe érkező Wirtanen üstökösre automata űrszonda
küldését tervezik a kutatók, hogy még jobban felderíthessék az üstökösök
titkát.
Ez azonban még a távoli jövő.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1997/18. szám)