Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                           ''MEGVALÓSULT IDŐUTAZÁS?

   Amiről  az  emberiség régóta álmodott, az a Föld egy pontján talán meg is
valósult.  Az  időutazás  többé  már  nem  a fantázia szüleménye. Legalábbis
bizonyos  jelek  erre  mutatnak.  Csak  ez  nem  egészen olyan, amilyennek a
regényírók  vagy  a  filmesek  elképzelték. Nem az emberek szabad akaratából
történik. Valami másról lehet szó.

   Genrih  Szilanov  orosz  geológus,  tudományos  munkatárs,  a  geológusok
számára   kincsesbányának   számító   novohopjorszki   körzetben   készített
felvételeket  szuperérzékeny  és sok tartományban működő kamerájával. Amikor
előhívta   a  felvételeket,  két  emberalakot  is  látott  rajtuk,  pedig  a
helyszínen  rajta kívül senki nem volt. A geológiai jelenségekben bővelkedő,
erősen  mágneses térségben mások is átéltek már hasonlót, sőt még furcsábbat
is,  csak  éppen  nem volt náluk kamera. Amikor a sajtóban közölték Szilanov
felfedezését   -   nem  is  akárhol,  hanem  az  elnöki  orgánumnak  számító
Rosszijszkie  Vesztyiben  -,  egyre  többen  jelentkeztek  olyanok,  akiknek
ugyancsak   volt   ebben   a  körzetben  valamilyen  különös,  semmivel  sem
magyarázható    élményük.   Később   pedig   már   máshonnan   is   érkeztek
élménybeszámolók.

   Szilanov  ezek  után  tudatosan  kereste  az erősen mágneses helyeket, és
mindegyiken forgatott is. Nappal és éjszaka felvette az üres tájat. Aztán az
előhívott  filmen néhol egész vonuló sereg volt látható. Egyenruhás katonák,
de  -  nem mai egyenruhában! Sisakos tisztek lóháton, közkatonák gyalogosan.
Történészek  segítségével megállapította, hogy Svoboda tábornok cseh légiója
menetel  ezen a felvételen - igaz, még a második világháború korában (amikor
cseh hadifoglyok ezrei jelentkeztek a németek elleni harcra).

   A  sajtó  kissé  túlozva reagált ("Megtalálták az időgépet!" - és hasonló
kiáltó  címekkel  közölték az eseményt). Mindez azonban nem változtat azon a
tényen,  hogy  valami  csakugyan  történik  az  idővel  az  erősen  mágneses
területen.

   A  második  világháborúban  a  Kurszk  környéki  (nagyon mágneses vidék!)
hatalmas  csatában  főleg  páncélosok  vettek  részt. Pavel Csernyikov és az
öccse  járt  arra  estefelé,  és  elromlott  a  Zsigulijuk.  A néptelen úton
töltötték  az  éjszakát.  Egyszer  csak dübörgő tankok bukkantak fel, fekete
kereszttel  az  oldalukon (hitleri német felségjelzés), lövéseket hallottak.
Több  tucat  tank  jött,  de  valahonnan  lőttek  rájuk.  Azt hitték, filmet
forgatnak,  és  közelebb mentek volna. Ekkor azonban az egyik tankot találat
érte,  felrobbant,  és  erre a fivérek meglapultak. Később váratlanul eltűnt
minden,  és amint megvirradt, a földön a "csatának" semmi nyomát sem látták,
még a lánctalpakét sem.

   Két  másik  orosz  férfi  néhány  évvel  ezelőtt a tóparton halászott, és
közben  tábortüzet  gyújtott. Később fogták a holmijukat, eloltották a tüzet
és  elmentek.  A  kis  tó másik partjáról visszanézve mégis látták nemcsak a
lobogó tüzet, hanem... saját magukat, amint éppen elmenni készülnek onnan...
veszik  fel  kabátjukat és tapossák szét a tüzet! A látvány ráadásul nemcsak
egyszer került elő, két-három percenként eltűnt, majd ismét felbukkant.

   A  kérdés  persze  az:  mennyi  a valóság és mennyi a fantázia? Ha mindez
igaz,  akkor  bizonyos  területeken  - nagy vasérclelőhely közelében, erősen
mágneses  földön a mai emberek láthatnák a régieket, a valamikori történések
folyamatos  ismétlődését.  Ugyanakkor a jelenség igen ritka lehet, hiszen az
elmúlt századokban sem gyakran láthattak ilyesmit - különben tudnánk róla.
   A  másik töprengésre késztető érv az, hogy Szilanov filmjén kívül nincs a
kezünkben  igazi  bizonyíték.  Ettől,  persze, a dolog még valóban létezhet,
csak   éppen   nehéz   megmagyarázni.   Ha   a  valaha  megholtak  számunkra
elképzelhetetlen módon tovább létező lenyomatai ott "lebegnek" a levegőben -
akkor  ez  hogyan  lehetséges? Az utolsó eset azt bizonyítja, hogy nemcsak a
holtak, hanem a ma élők is hagynak ilyen nyomot, akár percek múlva is. Tehát
a  dolog  semmiképpen  sem  lehet időutazás. Nem mai emberek mennek vissza a
múltba  vagy  előre  a  jövőbe,  hanem  -  különösképpen - a múlt jön ide, a
jelenünkbe. Igaz, csak látvány, afféle "vízió" formájában. Tehát nem függ az
ember akaratától, nem irányíthatja, semmit sem tehet érte vagy ellene.
   Viszont   ha   igaz,  ez  a  felfedezés  számos  fizikai  jelenséget  más
megvilágításba  helyez, beleértve esetleg az úgynevezett kísértethistóriákat
is.
                                                               Nemere István
                       (Forrás: Tvr-hét 1997/3. szám)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.