''MARY, AZ "ÉLŐLÁTÓ"
Montrealban él egy jósnő, akinek tömegesen hisznek az emberek. A
kanadaiak nagy része feltétlenül tiszteli, mert Mary nemcsak a halottakkal
társalog, hanem a jövőről is beszél a hozzá forduló idegeneknek.
A hírek szerint néhány quebeci politikus is meg szokott fordulni nála,
bár a politika nem igazán Mary területe. De ha megkérdezik, e témában is
válaszol, hiszen beletartozik tudásába, képességébe. A legutóbbi választások
előtt például világosan közölte, hányan szavaznak majd a francia anyanyelvű
tartomány elszakadására, és az sem volt előtte titok, hányan ellene. És
ahogyan Mary előre megmondta, a francia ajkúaknak valóban nem sikerült
Quebec tartományt elszakítaniok Kanadától. Az utóbbi hónapokban azonban
szenzációsabb eset izgatja a közvéleményt. Mary asszonyt kétségbeesett
család kereste fel. Ha igazi halottlátó, akkor mondja meg - kérlelték -,
hogy mi történt a hetekkel korábban eltűnt Claude-dal?
Claude T. egy kis sportrepülőgép pilótája volt. Olyan cégeknek vállalt
postamunkát, amelyek a magas északon dolgoztak. Bányászok, olajkutatók
vették igénybe az élelmes pilóta szolgáltatásait. Claude egyik nap elrepült
északra az olajkutató cég postájával; a minden településtől több száz
kilométerre, nagyon mostoha körülmények között dolgozó munkások leveleit és
a cég küldeményeit vitte. Minden baj nélkül leszállt az olajfúró telep
mellett, átadta a postát, ismét felszállt és úgy hitte, meg sem áll
Montrealig. Ám oda sohasem érkezett meg. Segítséget nem kért rádión, és a
keresésére indított gépek sem találtak rá. A környéken nagy hóvihar
dühöngött, majdnem egy teljes héten át...
Mary, a jósnő és halottlátó magába szállt. Összekapcsolódott azzal a
láthatatlan, helyhez nem kőthető információs központtal, ahonnan általában
híreit meríti, ha halottakról van szó. Szerinte ugyanis valahol mindenkiről
minden hír fennmarad, akkor is, ha közben eltávozott ebből az
árnyékvilágból. Most azonban hiába keresgélt az "adatok" között. Így hát
becsületesen közölte a családdal: halottat nem lát, tehát a pilótának
életben kell lennie. Erősen koncentrálva azt is megmondta, körülbelül merre
lehet most. Térképen is megmutatta. "Egészségesnek látszik, de sántít a bal
lábára, és nagyon furcsa az arca...!" - tette még hozzá. A család és a
barátok több gépet béreltek, és kereső expedíciót küldtek a jelzett vidékre,
ahol akkor már véget ért a hóvihar. Viszonylag jó idő volt, csak éppen
méteres hó fedett mindent...
A keresés nem volt eredménytelen! Nyolc nappal később az egyik gép
pilótája észrevett a hómezőn egy embert, aki a befagyott tó partján
integetett. A mentőexpedíció így lelt rá Claude T.-re; a férfi valóban
sántított a bal lábára, arcán pedig fagyási sérülések voltak. Pontosan úgy,
ahogyan a jósnő megmondta...
Claude T. motorhiba miatt volt kénytelen leszállni a hóviharban; a
rádiója akkor már nem működött. Feltehetően a szárnyak eljegesedése okozta a
balesetet; gépe irányíthatatlanná vált. Leszállás közben sziklának ütkozött
és Claude kiesett a gépből. Szerencsére több méter vastag hórétegre zuhant,
így csak a lába sérült meg. Olyan sűrűn esett a hó, hogy reggelre a gép
roncsait is eltemette, ezért nem találtak rá. Ő csak napok múlva nyerte
vissza az eszméletét annyira, hogy kiásta magát a hó alól és nehézkesen
elindult. Úgy tudta, folyónak kell lennie valahol a közelben. Csakhogy az
még legalább hatvan kilométerre volt a baleset helyszínétől, és Claude-nak
sem térképe, sem iránytűje nem volt. Találomra vándorolt, étlen-szomjan,
közben a nagy hidegben megfagyott az arca.
A család nagyon hálás volt Marynek. Hiszen ha a jósnő azt mondja,
halottként látja a férfit, a keresésére már nem indítanak újabb gépet, és
akkor Claude T. menthetetlenül odavész. A pilóta különben személyesen is
köszönetet mondott - a "halottlátó" mintájára attól kezdve "élőlátónak" is
nevezett - Marynek, amikor az asszony, a család unszolására, felkereste
Claude-ot a kórházban.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1996/36. szám)