''BILOKÁCIÓ, AVAGY HÁNY HELYEN LEHETÜNK EGY IDŐBEN?
Az ember sok esetben kerül olyan helyzetbe, hogy szívesen lenne egyszerre
két, sőt több helyen. De hát ez képtelenség! Valóban az?
A történelem során, az elmúlt évezredekben, de különösen az utóbbi
évszázadokban akadt néhány eset, amely azt bizonyította, hogy bizony lehet
az ember egyszerre "kint s bent", rácáfolva a kézzelfogható tapasztalatokra.
Nem csupán arról van szó, hogy egyesek képesek megkettőzni önmagukat. Ez
is ritka eset, de megtörtént, így aztán egy időben látták ugyanazt a
személyt egymástól több száz vagy több ezer kilométerre lévő két városban.
Egyik helyen az illető igazi teste volt, a másikon az ál-teste, amit ő maga
hozott létre nagy akaraterővel, és ugyanúgy viselkedett, mintha tudatosan
lenne ott, és épp olyan tudatosan cselekedne. Bilokáció esetén azonban
általában nem erről van szó.
Voltak és vannak emberek, akik a testüket ott hagyják valahol, miközben -
szellemi erejük megfeszítésével, koncentrálással - a tudatukat küldik el
valahová. Ezt az elküldést szó szerint kell venni. A tudat "elmegy és
információt szerez", mintegy körülnéz a testtől távol eső helyen. Ez a hely
elvileg lehet nagyon messzire is, mondjuk földi méretekben a bolygó bármely
távoli pontján.
Ilyesmire régebben csak azok voltak képesek, akik nagy szellemi
összpontosítással éltek. Szentek, tudosok jógik és varázslók, vagyis olyan
emberek, akik nem a fizikai örömöknek szentelték az idejüket, és akiket a
fizikai valóság alig, vagy egyáltalán nem érdekelt.
El tudta hagyni a testét - legalábbis tudatilag - a Padre Pio néven
ismert szent életű pap, vagy Sai Baba, aki az elmúlt évtizedekben vált egy
másik vallás szent emberévé. A különféle kultúrákban az ilyen embereket vagy
bolondnak tartották, vagy imádták.
A modern világ által méltatlanul primitívnek nevezett népeknél régen is
voltak, ma is vannak varázslók, sámánok akik képesek bilokációra. Ők néhány
percre transzba esnek, és eközben - állításuk szerint - a "lelkük" (vagyis a
tudatuk) elmegy valahová messze, mondjuk a szomszédos ellenséges törzs
településére, hogy onnan hírt hozzon. Nagyon is életszerűen mondja el aztán,
hogy mire készülnek a folyón túliak.
De hát megesett ez már másokkal is, filozófusokkal éppúgy, mint egyszerű
emberekkel. De legfőképpen a jövendőmondókkal. A dolog ugyanis szorosan
összefügg az úgynevezett tisztánlátás képességével. A látnoki képességű
ember ugyanis, a tudata révén, a távolban történő eseményekről számol be:
katasztrófáról, merényletről, és így tovább. A szemtanúk aztán sokkal
később, a valóságos helyszínről megérkezve szinte szóról szóra ugyanúgy
mondják el a történteket, ahogy a látnok leírta. Sőt, az is előfordult, hogy
a bilokációt végző ember még meg sem történt eseményt jelzett előre. Ez
bizonyára annak köszönhető, hogy valahol az az esemény már megtörtént,
különben ő sem tudhatna róla! Vagyis itt az idősíkok elcsúszásáról lehet
szó. De az is lehetséges, hogy az események általában nem úgy történnek,
mint ahogyan azokat mi elképzeljük. Nincs kizárva, hogy egyszerre több
lehetséges változat "fut egy programban", és valamilyen - általunk még
ismeretlen - módon választódik ki végül az, amely valóságosan megtörténik,
és amely számunkra véglegessé teszi azt az eseményt.
A leghíresebb ilyen "kettéváló" Edgar Cayce, Teresa Neumann, Adrienne von
Speyr volt.
Mivel az efféle elbeszélések túl hihetetlennek hangzanak, a jelenséget
néhány évtizeddel ezelőtt komoly tudományos intézmények laboratóriumában is
vizsgálták, hogy végleg megcáfolhassák az "erős fantáziájú" mesélők
állításait. Csakhogy a vizsgálatok során egyértelműen bebizonyosodott, hogy
igenis létezhetnek olyan emberek, akik képesek tudati úton tetszőleges
távolságból információt szerezni. Egyes kísérletek alkalmával ugyanis a
laboratóriumban lévő, mondhatni "bezárt" embert transzállapotba juttatták -
vagy juttatta ő saját magát -, és ekkor megkérték, küldje el tudatát egy
meghatározott városba, ott is egy előre meghatározott címre. Az épületen
belül fel kellett keresnie egy bizonyos szobát, és a kísérletvezetőnek el
kellett mondania, milyen kép lóg a falon, vagy mi olvasható a polcon
található konkrét könyv valahányadik oldalán. Ezek után szinte hihetetlen
események következtek: a kísérleti alany tudata több-kevesebb pontossággal -
néha viszont félelmetesen pontosan! - beszámolt arról, mit talált a jelzett
helyen.
Ne feledjük, az ilyen képességű ember nagyon ritka! Régebben, amikor még
nem ennyi ember élt a Földön, nyilván még kevesebben voltak. Viszont remény
van arra, hogy - a Föld lakóinak szaporodási ütemét követve - mind több
paraképességű ember lesz közöttünk, és akkor az efféle kísérleteket is
nagyobb számú személlyel lehet majd lefolytatni.
Ami pedig a lényeget illeti - bizony, a tudomány csak sötétben
tapogatózik. A kutatók sem tudtak többet tenni, mint hogy bebizonyították, a
jelenség létezik, és valóban képes néhány ember az ismert érzékszerveken
kívüli módon is információt szerezni. Ez minden. Egyelőre - mert a jövőben
folytatódnak a kutatások, és egyszer ezt a titkot is megfejti az emberiség.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1996/33. szám)