Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               VAN-E TÚLVILÁG?

   Mi történik az emberrel a halála után? Erről egyelőre még korántsem lehet
eleget tudni, de ami már sejthető, vagy éppenséggel meg is tapasztalható, az
is   nagyon   megváltoztatja   az   eddigi  világképünket.  Mégpedig  jobbra
változtatja.

   Úgy  látszik,  nem  ok  nélkül hiszi minden népcsoport kezdettől fogva: a
halállal  nem  fejeződik be az, amit életnek neveznek. Csak másik állapotba,
másik  világba  jutnak,  igaz,  nem  a  test,  hisz  az itt marad. De minden
emberben van valami, ami átkerülhet abba a rejtélyes másik világba. Régebben
azt  mondták,  ez  a  lélek  vagy szellem, ma tudatot mondunk - és senki sem
tudhatja,  kinek  van  igaza  e  téren. Az sincs kizárva, hogy az embernek a
része, amely halhatatlan, nem is azonos az előbb említettekkel, annál sokkal
bonyolultabb és rejtettebb.

   Ha  valaki  nem  teljesen  pusztul el, akkor van valamiféle folytatás. Az
egyház  szerint a jó elnyeri jutalmát, a rossz a méltó büntetését, de lehet,
hogy  nem  így  működik  a rendszer. Igen - rendszer. Bizonyos jelek ugyanis
arra  utalnak,  hogy  az  a  világ,  amelyet  az  emberiség  ismer, és amely
körülvesz  itt  a kozmoszban, itt a Földön, a városban, faluban - ez csak az
egyik  fele  az  igazi  nagy,  teljes világnak. A másik feléről csak keveset
lehet tudni, ezért hisszük azt, hogy az általunk megtapasztalható, kis része
már az egész.

   Pedig hát könnyen meglehet: a világ úgy működik, hogy az ember valamennyi
időt  fizikai  testben tölt fizikai szükségletekkel, fizikai módon mozogva a
többi   ugyanilyen   élőlény   között.   Születik,   él,  szeret,  dolgozik,
betegeskedik,  utazik, mozog, tevékenykedik - aztán meghal. Ez volt az egyik
szakasz.  Akik  majdnem meghaltak, de visszajöttek az utolsó másodpercekben,
azoknak  a beszámolójából világosan kiderül: van másik térség, ahová a halál
után kerülünk.

   Ha  ez  így van, léteznie kell a rendszernek, amelyben valamiféle szabály
diktálta körforgás érvényesül. Nem lehet véletlen, hogy mind a spiritiszták,
mind  pedig a halálközeli élménnyel rendelkezők egybehangzóan állítják ennek
a  másik  világnak a létét. Mi több, még arra is szolgáltatnak bizonyítékot,
nem  is  egyet,  hogy kapcsolatot lehet teremteni azzal a másik világgal. És
nemcsak  a  sokak  által  kinevetett  asztaltáncoltatás,  távírás  és  egyéb
"elavult" módszerekkel, nem is médiumon keresztül! A huszadik század műszaki
találmányai  révén  bebizonyosodott,  hogy  "valakik  valahonnan" - akik jól
ismerik az emberiséget, mert állításuk szerint valaha itt éltek a Földön, és
ugyanolyan  emberek voltak, mint mi -, szóval ezek a valakik szívesen veszik
fel  velünk  a  kapcsolatot modern eszközökkel is. Számos kutató kedvű egyén
vett  fel  hangszalagra  "túlvilágról"  érkező  üzenetet,  beszédet, zenét a
"semmiből",  az  éterből.  De felfigyeltek arra is, hogy megmagyarázhatatlan
módon  "szellemek"  kerülnek az adásba a rádióban, sőt a televízióban is. Új
tudományág  kezd  kialakulni, amelyet, persze a hivatalos tudomány mindeddig
nem hajlandó elismerni. Művelői viszont igyekeznek minél több jelet felfogni
ebből  a  rejtélyes,  még  megmagyarázhatatlan  másik  világból,  és e jelek
megfejtésével,   valamint   az   egész  kommunikáció  módjával  és  céljával
foglalkoznak.

   Visszatérve a rendszerhez, az sincs kizárva, hogy a létünk több fokozatú.
Ma  itt  élünk,  holnap más formában és más céllal valamelyik másik világban
(mondjuk  mint  űrlakók  valamelyik  másik  naprendszer  másik bolygóján), a
köztes  időszakokban  pedig  "lélekként" vagy "tudatként" lebegünk valahol a
sorunkra  várva az újabb megszületéshez. Minderre azonban még nagyon kevés a
bizonyíték.  Csak szórványos jelei vannak annak, hogy a halállal nem pusztul
el teljesen és véglegesen az ember. Hogyan tovább? - ez ma még titok.

                                                               Nemere István

                       (Forrás: Tvr-hét 1996/26. szám)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező