''AZ ŐSEMBER "LÁTOMÁSAI" SZIKLARAJZON
Az ufó körül sok a félreértés és tájékozatlanság.
Az egyik legnagyobb tévedés talán az, hogy a huszadik század találmánya.
Pedig dehogy!
Az első ufót nem 1947-ben, de nem is az ötvenes években vagy később
láthatták, hanem legalább tízezer évvel korábban. Némi túlzással akár azt is
állíthatjuk, hogy "ufó pedig mindig volt". Hiszen már az ősembernek is
látnia kellett, különben nem hagyott volna annyi furcsa üzenetet, jelzést az
utókorra.
A szaharai Tassiliban felfedezett sziklarajzok és festmények között még
csoportos űrhajósjelenet is látható. Való igaz, ezekről a rajzokról a
tudományos művek ritkán - vagy egyáltalán nem - számolnak be. Mint ahogy az
észak-olaszországi Val Camonica-i leletekről sem. Az ausztrál bennszülöttek
több ezer évvel ezelőtt sziklába vésett rajzairól is többnyire hallgatnak. A
valóság az, hogy őseink már a tűz feltalálása és a kezdetleges beszéd
kifejlődése után, amikor hordában kóboroltak és vadászattal tartották fenn
magukat, már az időben is láttak "valamit". Az ugyanis aligha hihető, hogy
miközben a valóságban semmi sem történt, az öt földrész egymástól
elszigetelt lakói egymástól teljesen függetlenül évezredeken keresztül
hasonló furcsaságokat rajzoltak, festettek, véstek a sziklafalra.
Az ausztrál ősemberek esetében azért is furcsa ez, mert a kellemes
éghajlat miatt az ottani őslakók ruhát sosem hordtak. Az első felöltözött
emberrel alighanem a tizennyolcadik században találkoztak, amikor az első
fehér telepesek beköltöztek a földrészre. A sziklafalon azonban mégis
számtalan, különös ruhába öltözött embert - vagy emberhez hasonló lényt -
örökítettek meg.
És ugyanilyen különös ruházatú alakok láthatók a Szaharában, Itáliában és
a földgolyó számtalan helyén.
A perui Toro Muerte környékén több ezer sziklarajz maradt az utókorra. E
rajzok szinte mindegyike nagy testű, szkafandert viselő űrhajóst ábrázol.
Itt is - ahogyan más kontinensek ősember művészei tették - a rajzolók a
lebegő idegen teste köré csillagokat, holdat, napot festettek.
Így próbálták érzékeltetni, hogy ezek a valakik "felfelé" mennek, vagy
onnan jönnek. Tehát mindenképpen kapcsolatban állnak az égbolttal, a
világűrrel. Némelyik alakot "átlátszónak" ábrázolták, és a rajzoló mintha be-
léjük látott volna, ábrázolta a belső részeit. Hol az emésztőrendszert, hol a
vérkeringést vésték a sziklába.
Ez aligha lehetett a fantázia terméke. A képen látható alakok mind kerek
vagy hosszúkás sisakot viselnek, és a sisak arcrészén még a csillogást is
bejelölték a barlangművészek. A csillogást - mondjuk -, mert ez azt jelenti:
a sisaknak elől átlátszó, de zárt lemeze volt.
Mintha üveg vagy törhetetlen műanyag lenne, amely visszaveri a ráeső
fényt. (A realista ősember ezt is képes volt ábrázolni.)
A sisak hátsó részén pedig antenna van! Nem indián kultikus tárgy, ruha
és fejfedő az, hanem antennás sisak. Az alakok fejrészén három vagy négy
antenna mered az ég felé. Efféle sisakot az ott élő népek sohasem
készítettek és nem is viseltek, ilyet sem a régészek, sem a néprajzkutatók
nem találtak.
De ez mind semmi! Látható a sziklarajzon olyan lény is, "aki" valamiféle
rakéta-széken ülve épp fölfelé emelkedik.
A sziklarajzon megörökített idegenek sosem dolgoznak, mint a
bennszülöttek az őket ábrázoló rajzon, de jól látható, hogy kapcsolatuk van
a pásztornéppel, az indiánokkal. Ugyanakkor az is látható, hogy ezek nem
rituális maszkot viselő indiánok, hanem idegenek - akikkel a rajzolónak,
illetve a népnek nem volt konfliktusa. Láthatóan, jól kijöttek egymással.
Toro Muertében egyébként a sziklába véstek néhány különös szerkezetet és
gépet is. Az idegenek gépeit, mivel az indiánoknak ilyen aligha volt. Az
egyik csónakhoz hasonlít, de szemlátomást nem vízijármű. Az égbe emelkedő
szerkezet épp olyan, mint az ötezer évvel korábban sziklába vésett itáliai
rajzon ábrázolt szerkezet. Tehát felmerül a kérdés: vajon sok ezer éven
keresztül mindig ugyanazok a lények keresték fel a Föld lakóit? Ők
tevékenykedtek az amerikai kontinensen is, meg Európában is? És ha ezt
tették, mi volt a céljuk?
Peruban látható olyan készülék is, amely négy lábon áll, akár valami
bútordarab, de abból is számtalan antenna mered az égre. Ehhez hasonló
tárgyat - talán mondani sem kell - nem használtak az ott élő népek. Sem
akkor, sem később.
A sziklarajzok tehát, afféle közvetett bizonyítékként arról tanúskodnak,
hogy valakik jártak itt, és az őseinkben ott munkált a vágy, hogy
megörökítsék az idegeneket, elsősorban maguknak, de talán a későbbi koroknak
is.
Számos egyéb bizonyíték létezik még minden korból. Következő cikkeinkben
szemügyre vesszünk számosat. Bizonyítékaként annak, hogy az ufók nem fél
évszázada, hanem már sok ezer éve, talán még több ideje figyelemmel kísérik
azt, amit az ember nevű élőlény művel a Föld nevű bolygón.
Nemere István
(Forrás: Tvr-hét 1995/43. szám)