''GYILKOSSÁG HIPNÓZISBAN
Peter doktor az ablaknál állt, és elégedetten dörzsölte kezét. Az előbb
lépett ki tőle a páciense. A függöny résén át még látta a kissé tétova
férfit. Éppen a járdán ment, kerülgette a szembejövőket.
Bob - a páciens - mindig is ilyen volt. Akaratgyenge, könnyen
befolyásolható. De most elhatározta, hogy karriert csinál a bankban, ahol
dolgozik. A pszichológus a múlt héten vetette föl, hogy néhány hipnotikus
kezeléssel gyorsabban tudnának eredményt felmutatni.
A doktor most az ablakban állt, és páciense után nézett. Látta kissé
kövér, hajlott hátú betegét, amint megvárta a zöld lámpát, és elindult a
zebrán.
Az utca másik oldalán is van egy ugyanilyen épület. Teljesen egyformák:
ikerházak. Bobnak be kell mennie a főbejáraton. A hallban, amely éppen
olyan, mint ezé a házé, jobbra kell fordulnia. Nem kell liftbe szállni, a
111-es szoba az első emeleten van.
"Pont úgy, mint itt" - gondolta Peter, és eljött az ablaktól, nehogy
meglássa valaki. Hiszen hamarosan rendőrök, detektívek lepik el a környéket,
és tanúkat keresnek majd. "A fenébe is, én csak az orvosa vagyok a leendő
gyilkosnak!" - nyugtatta magát.
Egyedül volt a bérelt rendelőben. Az asszisztensnőt ma korábban elküldte.
Bob imént "kezeléséről" a nő nem tud. Még a mai ittléte sem szerepel a
beteglapon.
Amikor az ikerházban dolgozó Henryre gondolt, Peter dühében a fogát
csikorgatta. Henry nemrég költözött ide, és máris sok pácienst elhódított.
"Valamit tennem kell! Egyikünk fölösleges a városban. És mi legyen azzal,
aki fölösleges? Félre kell állítani! Még azon az áron is, hogy az egyik jól
fizető betegét áldozza föl a cél érdekében." - gondolta mosolyogva.
Fél órája Bob még itt feküdt a díványon, hipnotikus állapotba merülve.
- Figyeljen, Bob! Kap tőlem egy pisztolyt. Meg van töltve. Amikor
végzünk, maga még a hipnózis hatása alatt marad. Azt teszi, amit
parancsolok... Zsebre vágja a fegyvert, és átmegy az utca túlsó oldalára, az
ikerházba. A hallban jobbra fordul, felmegy az emeltre és megkeresi a 111-es
ajtót. Bemegy. A kis előszobából másik ajtó nyílik, arra menjen! Odabent egy
köpenyes férfit talál. Kiveszi a pisztolyt a zsebéből, és lő. Az összes
golyót beleereszti abba a pasasba. Érti?! Utána dobja el a fegyvert. Abban a
pillanatban elfelejt mindent. Akkor magához tér, és semmire sem fog
emlékezni...
Bob közben a zebra közepéhez ért. Egy görkorcsolyázó nekirohant Bobnak.
Mindketten megpördültek, és elestek.
- Jól van? - kérdezte valaki.
- Persze. - felelte Bob. Körülnézett, és gyorsan elindult, mert a lámpa
pirosra váltott.
Peter az órájára nézett. Már csak pár perce lehet hátra. Ideje elmenni.
Ekkor lépteket hallott.
- Ó, ne, már megint egy páciens. - Kitárta az ajtót, és egyenesen egy
pisztoly csövébe nézett. Bob arcát látta mögötte, a nyitva hagyott külső
ajtón pedig a 111-es számot. Az ő bérelt rendelője is az első emeleten, a
111-es szám alatt van, mint Henryé...!
- De ez a másik ház! - jajdult volna fel, de mielőtt kinyithatta volna a
száját, Bob a parancs szerint meghúzta a ravaszt. Többször egymás után, amíg
ki nem ürült a tár...
Giona
1999. május