''HAMVASZTÁS
Senkit nem tolt még ilyen buzgón az égetőkemencébe, mint Courtois bíró
holttestét. Porrini hangos megjegyzéseket fűzött az eseményhez. A társa
rászólt, hogy fékezze magát, viselkedjen rendesen. A hamvasztókoporsó eltűnt
a kemencében. Porrini elégedetten végezte a dolgát és a gondolatai a bíró
körül keringtek. Courtois fegyveres bankrablásért ítélte el Párizsban.
Kilenc évet kapott, s büntetését az utolsó napig letöltötte. Amikor
szabadult a bíró felől érdeklődött és megtudta, hogy Courtois nyugdíjba ment
és ebbe a riviériai városba költözött. Porrini először hazament az anyjához
La Baulé-ba. Az asszony egy öreg matrózzal élt, aki nem szívesen látta a
harmincegy éves, börtönviselt férfit. Porrini nem is akart maradni,
bosszúvágy fűtötte, Courtois-t mindenképpen megleckézteti. A tengerparti
városba jött, kivett egy olcsó, elhanyagolt szobakonyhás lakást és
elhelyezkedett egy temetkezési cégnél. Már az első héten kiderítette, hogy
hol lakik Courtois. A bíró özvegyen élt a városszéli elegáns villában.
Porrini szabadidejében felmérte a környéket. A bosszú formáját még nem
határozta el, de azt tudta, hogy a gyilkossághoz nincs kedve.
A villába mindennap délelőtt egy sánta bejárónő érkezett, és délután
távozott öreg Renault-jával. Porrini néhány alkalommal bérelt
motorkerékpárral követte. A nő az új lakótelepre hajtott. Porrini megtudta a
nevét: Marina Cavallarinak hívták. Másfél hónap múlva megismerkedett vele. A
negyvenhárom éves olasz asszony elvált volt, így Porini hamar az ágyába
csalta és ügyesen kifaggatta. Courtois életéről. A bíró festményeket és
grafikákat gyűjtött, híres alkotások voltak a tulajdonában. - Különleges
riasztóberendezés védi a villát, a rendőrséghez be van kötve és
áramszünetkor is működik - mondta Marina. A férfi ártatlannak látszó
kérdései nem keltettek gyanút benne, pedig Porrini már döntött: ellopja a
képeket. A börtönben ajánlottak neki néhány marseille-i címet arra az
esetre, ha valamit értékesíteni szeretne titokban.
Fél éve lakott a városban, a temetkezési cégnél szorgalmasan végezte a
munkáját. Senki nem sejtette, hogy mire készül. Az asszonnyal csak az ő
lakásában találkozgattak, pedig Marina kérte, látogassa meg. De óvatos
maradt, jobb ha nem látják együtt Courtois bejárónőjével. Aztán mégis
megszegte a fogadalmát, mert Marina három napra Marseille-be utazott.
Courtois-nak előre megfőzött. Az asszonyt hajnalban az ő lakásáról vitte ki
a vasútállomásra és visszajött a ház elé a Renault-val. Indulás előtt Marina
kulcscsomóját észrevétlenül kivette a retiküljéből. Fellélegzett, amikor
megpillantotta a villa kódzáras kulcsait, amelyek a kertkaput és a hátsó
bejárat ajtaját nyitották. Erre az időszakra automatikusan kikapcsol a
riasztóberendezés. "Az emlékeit írogató bíró szokta visszakapcsolni, ha
megjelenek a házban" - mesélte Marina. Holnap éjszaka besurran a villába,
gondolta a férfi. S másnap délelőtt meglátta Courtois holttestét a
hamvasztókoporsóban. Csak azután halhatott meg, hogy Marina elutazott.
Különben az asszony szólt volna neki. Tehát attól sem kell tartania, hogy a
bíró felébred, bár esténként altatót vett be. Porrini éjjel fél egykor simán
bejutott az épületbe, a riasztó nem szólalt meg. Egy éles kést vitt magával,
amellyel kivágta a vásznakat a keretekből. Marina említette, hogy a hallban
találhatók a legértékesebb festmények. Belépett...
Kyr délelőtt ismét felkereste Courtois-t:
- Kérlek mondd magnetofonszalagra a vallomásodat. Porriniről már mindent
tudunk.
A bíró bólintott:
- Tegnapelőtt reggel váratlanul betoppant az ikertestvérem, akit vagy
húsz éve nem láttam. Eltűnt a szemem elől, mert kifogásoltam a zavaros
üzleteit. A megjelenését azzal indokolta, hogy halálos beteg és mielőtt
meghal, találkozni akart velem. Estig beszélgettünk. Magányos farkas lett
belőle, a családja elhagyta. Szállodában lakott az utóbbi időben. Vacsora
után hirtelen rosszul lett, mire megérkezett az orvos, meghalt infarktusban.
Felhívtam a temetkezési cég tulajdonosát, hogy soron kívül hamvasszák és
temessék el. Alex halála felzaklatott, nem feküdtem le, sötétben
végiggondoltam az életünket. Ekkor lepett meg a tolvaj a hallban. Villanyt
gyújtottam. Kést tartott a kezében és közeledett felém. Önvédelemből lőttem
le, a pisztoly mindig mellettem van, féltem a gyűjteményemet... Mi lesz
Porrini holttestével?
- Beszéltem a főnökével. Erre a hónapra még nem kapott fizetést, ezért
ingyen elhamvasztják és az urnát elküldik az anyjának La Baulé-ba - felelte
a főfelügyelő.
Amikor a bíró egyedül maradt, arra gondolt: holnap megmondja a
bejárónőjének, hogy hallgasson a telefonhívásról. Ugyanis Marina két nappal
ezelőtt felhívta Marseille-ből, hogy legyen óvatos, mert a barátja elcsente
tőle a villa kulcsait. Különben nem várja a tolvajt, lefeküdt volna
aludni... Ennyit igazán füllenthetett Kyrnek.
Kellei György