Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                                   ''A KÍGYÓ

   Catherine,  a  képes  hetilap főszerkesztője hétfőre novellát kért tőlem.
Csütörtökön  délelőtt  leültem  írni,  de semmi használható ötlet nem jutott
eszembe.  Harmadik  emeleti,  az erkély felől üvegezett falú szobámból egész
nap  a  tengert  néztem.  Pénteken  is  így  telt el a nap első fele. Amikor
megjöttem  az ebédből és leheveredtem az ágyra, mégis elfogadható történetet
találtam  ki.  Éjszaka  megijesztem Rinket, a földszinten egyedül lakó undok
nyugdíjas  férfit.  Jó okom van, hogy haragudjak rá; fél éve vasrúddal fejbe
verte  kutyámat.  Irtózik  az  állatoktól. Egész életét egy bank pénztárában
töltötte, még szabadságra is alig ment. Amikor a házba költöztem, már özvegy
volt, középiskolás unokája, Daniella látogatta meg időnként. A lány korábban
nála  lakott.  Rink mindenkivel rossz viszonyban volt a környéken, különösen
azokkal  a  szomszédokkal  veszekedett,  akik  állatot  tartottak.  A  házba
hurcolják  a  betegségeket,  hajtogatta.  Rettentően féltette az egészségét.
Tavaly   kiderült   róla,  hogy  szívbeteg.  Gyógyszereket  szedett  és  még
összeférhetetlenebb lett. Sentinelt, a kutyámat egyik reggel, amikor sétálni
indultunk,   a  szó  szoros  értelmében  leütötte.  Sentinel  előrefutott  a
folyosón,  le a lépcsőn. A földszinti fordulóban Rink a sarokba szorította a
jámbor állatot. Mire leértem, a kutya már elpusztult.

   Érdekes,  a  férfi  soha nem kapott dührohamot, nem ordibált, de éreztem,
hogy belül  csaknem szétrobban a méregtől. Erre alapoztam az ötletemet. Rink
iszonyodott  a  kígyóktól.  A  kutya  halála  után  egy óriáskígyót ábrázoló
jelmezt   csináltattam   Marseille-ben.   A   szürke   műbőrt  barna  foltok
tarkították,  a kígyó fejét pedig úgy képezték ki, hogy amikor kinyitottam a
számat,  sziszegő  villogó  fullánk ugrott előre. Mire elkészült a jelmez, a
bosszúvágyam  elmúlt. De ma belebujok és rátörök Rinkre, aztán Catherine-nek
a  novellában  leírom  az  elért hatást. S ha netán Rink halálos szívrohamot
kap,  az  sem  baj,  megérdemli  a  sorsát,  nem  kár érte. A lakásához volt
kulcsom,  mert  egyszer,  már  Sentinel  halála  után  pár  percre  a zárban
felejtette  a  sajátját, amelyről gyorsan,  ügyesen mintát vettem. Állandóan
egy viaszdarabot hordtam magammal, vártam az alkalmat.

   Éjjel fél tizenkettőkor belebújtam a bokáig érő jelmezbe. Szürke kesztyűt
és bőrpapucsot is készítettek hozzá. Kétoldalt pedig nyílást vágtak, hogy ha
kell, használhassam a karjaimat. A tükörben alaposan szemügyre vettem magam.
Vékony,  magas fiatalember vagyok, így tökéletes kígyó lett belőlem. A sötét
lépcsőházban  leosontam  a  földszintre,  és  Rink  zárjába  illesztettem  a
kulcsot. Mindig kivette az övét, ezért hamar bejutottam a lakásba. Megálltam
az  előtérben;  ha  Rink  észrevett, előjön a szobájából. De nem mozdult. Az
üvegezett szobaajtó mögött világos volt, és először Rink hangját hallottam.

   - Lopni  akartál tőlem, te kis szemét! Persze megint kábítószerre kell  a
pénz.

   - Már  leszoktam róla, nagyapa. Miért  csinálsz úgy, mintha nem tudnád? -
Rink az unokájával, Daniellával beszélgetett. Azért költöztél el tőlem, hogy
zavartalanul  szurkálhasd  magadba  a  heroint.  De  ennek most vége! Ezt az
adagot  beléd  bököm  és  meghalsz. Az orvos majd túladagolást állapít meg -
suttogta, sziszegte a férfi.

   Akárcsak  egy  kígyó,  gondoltam  és lenyomtam a kilincset. Daniellát egy
székhez kötözte Rink. A lány észrevett, de csendben maradt. Rink háttal állt
nekem,  és  egy  fecskendőt  tartott  a  jobb kezében. Közeledett a lányhoz,
amikor  kinyitottam  a  számat.  A  sziszegő  hangra, és a villogó fullánkra
megperdült, rám, a "kígyóra" nézett, aztán a szívéhez kapott és elájult.

   Levettem  a  jelmezt,  majd  Rink  bal  alsó  karjába nyomtam a fecskendő
tartalmát.  Kiszabadítottam  Daniellát,  bezártuk  a  lakást  és  felmentünk
hozzám.   A   lányt   akkor   ismertem  meg,  amikor  előadást  tartottam  a
középiskolában  a  krimiirodalomról.  A  szülei  autóbalesetben  haltak meg.
Amióta  elköltözött  Rinktől,  az  egyik  osztálytársnőjénél  lakott.  Kávét
főztem, és az abalak elé ültünk.

   - Mi történt? - kérdeztem.

   - Este eljöttem, hogy pénzt kérjek az öregtől. A szüleim sírján elkorhadt
a  kereszt,  ki akartam cseréltetni. De nem adott. Amikor kiment a konyhába,
hogy  bevegye a gyógyszerét, pénzt kerestem a szekrényben. Tudtam, hogy tart
otthon. Sajnos rajtakapott és ha nem jössz időben Felix, még megölt volna.

   - Honnan volt heroinja?

   - Az én  adagjaimat gyűjtöttem össze. Csak így tudtam meggyőzni, hogy már
nem  vagyok narkós... Még jó, hogy a múltkor megmutattad a jelmezt, különben
halálra rémülök - mondta a lány.

   - Most  aludj  itt.  Reggel majd adok pénzt a keresztre, és beviszlek  az
iskolába.  -  Mikor  Daniella  lefeküdt,  Catherine-nek  némi változtatással
megírtam  a  novellát.  Kyr  főfelügyelőt  meg  valaki előbb vagy utóbb csak
értesíti, hogy Rink nem jött ki a lakásból balhézni a szomszédaival.

                                                               Kellei György
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.