Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                                   ''FOGLYOK

   Végre   meghálálhattam  a  főfelügyelő  jóságát.  Kyr  mindig  felvett  a
kocsijába,  ha  meglátott  az  utcán  teli  szatyrokkal  cipekedni. Délelőtt
szoktam bevásárolni, egy-két napra főzök. Ha sürgős dolga volt Kyrnek, akkor
is  tett  velem  egy kis kitérőt és hazavitt. Szomszédok vagyunk, csak én az
egyik  szélső  lépcsőházban lakom. Egy időben takarítottam a főfelügyelőnél,
de  egy  szemüveges újságírónő vette át tőlem a munkát. Igaz, mostanában nem
látom,  valószínűleg  Kyr és a nő szakítottak. De a macskáját nem szerettem,
állandóan  kergetett,  nekem ugrott. A főfelügyelő a tengerparton talált rá,
azóta szinte elválaszthatatlanok egymástól.

   De  ott  tartottam,  hogy  szivességet  tettem  Kyrnek.  Most egy bankban
takarítok,   délután   négyre   megyek,  addig  tartanak  nyitva.  Általában
találkozom  az  utolsónak  elmenő  alkalmazottal,  aztán  már  csak az egyik
biztonsági  őr  marad.  Este  nyolcra,  fél  kilencre  végzek  a munkával. S
képzeljék,  a  múltkor  az  őr  rám  zárta a hátsó folyosó ajtaját, mert azt
hitte,  hogy  már  elmentem.  Nem  értettem a dolgot, mert mielőtt távoztam,
mindig bejelentettem a szolgálatos őrnek, hogy végeztem. S elköszöntem tőle.
Azon  a  napon  Massari,  az  olasz  őr  volt  az ügyeletes. Nyilván sietett
valahová,  talán  a  nőjéhez,  ezért  felületesen  nézhetett körül, mert már
máson járt az esze, gondoltam.

   A  folyosóról  a  mosdó  és a tisztítószeres raktár nyílt. Telefon sehol,
hogy felhívhattam volna a bank vezetőjét vagy a helyettesét. A folyosó végén
álló  ablak  alatt,  elég  mélyen,  egy  néptelen  belső  udvar terült el, a
környező lakásokat a felújítás miatt átmenetileg kiüritették. Erre tehát nem
mehettem,  és hiába is kiabáltam volna. Na, Lisa, kénytelen vagy itt tölteni
az  éjszakát,  morogtam.  Otthon  pedig nem keres senki, a barátom matróz és
éppen Marokkó felé hajóztak a Földközi-tengeren.

   A  tartalék  felmosóruhákat  leterítettem  a folyosó műanyag padlójára és
lefeküdtem.  Velem  volt a zsebrádió, de hiába kapcsoltam be, csak a híreket
tudtam  meghallgatni, mert kimerült a két ceruzaelem. Később ez mentette meg
az életemet! A csend! A hírekben elmondták, hogy még nem kapták el a gyilkos
bankrablót, aki különböző időpontokban fosztogatta a bankokat és pisztollyal
mindig  agyonlőtt  valakit; alkalmazottat, biztonsági őrt vagy egy ügyfelet.
Kyr főfelügyelő vezette a nyomozást.

   Éjfél  körül  kicsit  elszunyókáltam.  Neszezésre  és  elfojtott hangokra
ébredtem  fel.  Összekapkodtam a felmosóruhákat, visszadobtam őket a polcra,
aztán  a  folyosó  ajtajára  tapasztottam  a  fülemet.  Amikor  halk  léptek
közeledtek,  befutottam  a  mosdóba  és magamra zártam a vécét. Hallottam az
ismeretlen   alak   szuszogását,  aki  hamarosan  kisietett  a   folyosóról.
Sóhajtottam.  Már  eddig  is  fogolynak éreztem magam, de most úgy látszott,
hogy  vigyáznak  is rám. S ez a felismerés feszültté tett. Egyre szaporábban
lélegeztem,  amikor  lövés  dörrent  az épületben. Mintha a páncélszekrények
helyisége  felől jött volna. Ezek szerint minimum ketten lehetnek a bankban.
S  az  egyik a fegyverét használta. De miért? Óvatosan kijöttem a folyosóra,
amelynek  tárva volt az ajtaja. Pedig Massari rám csukta! Rosszat sejtettem,
de a félelem valahogy elszállt belőlem.

   A lövést valószínűleg csak az épület hátsó felében lehetett hallani, mert
a  páncélszekrények  és  az utca között több iroda található. Aki meghúzta a
fegyver  ravaszát, nyilván figyelembe vette ezt a tényt, ezért bátrabb lehet
a   kelleténél.   És   talán   könnyelműbb   is!  Lassan  megközelítettem  a
páncélszekrények  helyiségét  és  belestem.  Massari, a biztonsági őr holtan
feküdt  a  padlón. Az egyenruháját viselte. A másik férfi háttal állt, és az
egyik páncélszekrény zárjánál matatott.

   Megszimatolta, hogy ott vagyok, mert hirtelen megperdült és lőtt. A golyó
a bal vállamat súrolta, égett a bőröm, de addigra már berántottam a helyiség
ajtaját  és a zárban elfordítottam a kulcsot. Hiba volt, hogy kívülről benne
hagyták.   De   a  buta  Massari  nem  gondolhatta,  hogy  a  társa  álnokul
meggyilkolja.  Te  is  fogoly  vagy  öregem,  jegyeztem  meg  hangosan, tele
kárörömmel,   aztán   bekapcsoltam   a   riasztócsengőt   és  felhívtam  Kyr
főfelügyelőt  a  mobiltelefonján.  Egyszer  megadta a számát. Soha nem lehet
tudni Lisa, hogy mikor lesz rá szüksége, mondta. Kyr okos, előrelátó ember.

   Remegett  a  kagyló  a kezemben, amikor közöltem vele a gyilkos bankrabló
nevét. Hiszen megismertem, amikor hátrafordult.

   Galvin  volt,  egy  biztonsági  szolgálatot  ellátó  cég főnöke. Korábban
takarítottam az irodaházukban.

                                                               Kellei György
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.