Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                          ''KARÁCSONY ESTE ÖL A MÉREG

   - Te  csak  hülye  kis  vegyész  vagy,  fiam  -  mondta Lunger,  gúnyosan
vigyorgott  a  vejére. - Nagy nulla vagy, nem is tudom, minek adtam hozzád a
lányomat. Ha a vagyonunkra pályázol, nagyot tévedsz. Soha nem kapsz egyetlen
garast sem!

   Garry  nagyot  nyelt.  Fájt  a  megaláztatás, pedig már évek óta megkapta
minden  alkalommal.  Lunger  és  boszorkány  felesége  inkább  a lányukat is
kitagadnák, de nem hagynak örökül pénzt a fiataloknak.

   Majd megmutatom én, milyen egy vegyész! - gondolta Garry. Közel lakott az
öregekhez,  ismerte  minden szokásukat. Tudta, hogy Lunger hetekkel korábban
megveszi  a fenyőfát, aztán a garázs mellett a szabad levegőn tartja, mígnem
karácsony délutánján beviszi a lakásba.

   Garry  nagyon  gyűlölte  már  az öregeket, de semmit nem tehetett. Tudta,
hogy  nincs  végrendeletük.  Ha  mindketten egyszerre meghalnának a felesége
örökölné   a  vagyont.  Soha  többé  nem  lenne  gondjuk,  és  Garry  tovább
kísérletezhetne valamelyik felfedezésével.

   Természetesen  nem  azzal, amelyből pár liternyit most óvatosan lefejtett
az  egyik  befőttesüvegbe.  A  felesége  csak  késő  este  jön  haza; öregek
otthonában dolgozik, mivel másképpen nem élnének meg.

   Garrynek  most  kapóra  jött,  hogy  nincs itthon a felesége. Télen korán
sötétedik,  így  senki nem látja meg, amint átmegy Lungerékhez. Így is lett.
Óvatosan  kiosont,  szerencsére még nem esett hó, nem hagy lábnyomot. Eszébe
jutott  az  is:  a  rendőrség  biztosan  nyomozni  fog, de a halál okára nem
jöhetnek  rá.  Annál  is inkább, mivel az orvosi vizsgálat is szívszélhűdést
fog  megállapítani.  Csak  az  lesz  furcsa,  hogy  egyszerre következett be
mindkét öregnél...

   Már sötét volt, amikor a Lunger-ház mellé ért. Kutya sem volt, hisz a két
fösvény  arra  is  sajnálta  a  pénzt.  Garry  óvatosan  kivette zsebéből az
ecsetet,  letette  a  befőttesüveget  a földre, és lassan munkához látott. A
földön  álló  fenyőt  a  falhoz  támasztották.  Garry  kinyitotta az üveget,
belemerítette  az  ecsetet,  és lassan, gondosan kezdte felkenni a színtelen
folyadékot a fenyő törzsére.

                                  *   *   *

   Karácsony délutánján Garry távcsővel figyelte a messzeségből, hogy Lunger
beviszi  a  fát.  A  ház  ablakában  fény  gyúlt. Most díszítik, gondolta. A
szobában  meleg lehet, hiszen odakinn havazik. Jól befűt Lunger, mert utálja
a  hideget.  A  szobában  legalább  huszonhárom  fok  van.  Az anyag, aminek
összetételét  egyedül  csak Garry ismerte, tizenkilenc fokon kezd párologni.
Huszonhárom  fokon  másfél  óra  alatt  beveszi magát a szoba légterébe, azt
szinte kitölti. A fatörzsön nyoma sem marad, minden molekulája elpárolog. Az
anyag  amúgy  a  légzésközpontot  bénítja,  de  még  inkább  hat  a szívizom
működésére...

   Garry  letette  a  távcsövet.  Átment  a  másik  szobába.  A  felesége  a
süteményes tál mellett ült:

   - Tudod, eszembe jutott a mama. Nem kéne vinnünk nekik a sütiből? Végtére
is... a szüleim.

   - A szüleid - ismételte Garry, de nem sietett. Még egy pillantást  vetett
az órára.

   "Te csak hülye kis vegyész vagy", ezt sem fogom többé hallani - gondolta,
majd a feleségéhez fordult:

   - Ha úgy gondolod, szívem, vigyél át egy tállal. De öltözz fel  alaposan,
mert már foga van az időnek!

   Miután   csukódott   az   ajtó,   Garry  ismét  felkapta  a  messzelátót.
Végigkísérte  az asszonyt az úton, ahogyan caplatott a hóban. Végre felért a
dombra, megállt a tornácon, bekopogott.

   - Már  nem  nyitnak  neked  ajtót,  kedvesem   -   mondta  halkan,  és  a
legszívesebben  dalra  fakadt  volna.  Stílszerűen  karácsonyi  dalra  -  de
tapintatos ember lévén, most inkább hallgatott.

                                                               Nemere István
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.