Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                            ''GYILKOSSÁG TELEFONON

   Robert  reszkető kézzel tárcsázott. Még néhány másodperc, és megszólal az
apósa  készüléke.  Az  öreg a jachtján volt, kint a tengeren. Estefelé akart
hazajönni.  Nem  volt  vele más, csak a két matróz. A vitorlás remek nyugati
széllel  száguldott  az alacsony hullámokon. Tűzött a nap, és a férfi nagyon
jól érezte magát.

   Az  imént  figyelte  meg  távcsövével a partot. Látta a kis móló melletti
telefonfülkét.  Errefelé  keresve  sem  lehetett volna más fülkét találni; a
nyaralótelep még csak kiépülőben volt.

   Robert  a  fülkében  állt,  és tárcsázott. Csak sikerüljön! - sóhajtotta.
Amióta  kicserélte  az  apósa  mobiltelefonját,  kicsit megnyugodott. De nem
egészen. Mindketten a telefonszakmában dolgoztak.

   Robertnek  volt néhány találmánya, amit az apósa a gyárában hasznosított,
de  egyetlen  fillért  sem  fizetett érte. "Majd ha meghalok, úgyis te meg a
lányom  öröklitek  a  gyárat!" - mondogatta. "Ha meghal... hát nemsokára!" -
csi-   korgatta  a  fogát  Robert.  Beletette  a  robbanóanyagot  a  hasonló
készülékbe,  aztán már gyerekjáték volt ugyanarra a hívószámra programoznia.
Egy óvatlan pillanatban elcserélte, és most az alkalomra várt. Ha felhívja a
készüléket,  és  háromszor  lenyomja a csillagos gombot, a töltet felrobban.
Szinte látta maga előtt az apósát - fej nélkül a hajón...

   Az  após  letette  a  távcsövet,  és elővette a telefont. Szóval Robert a
fülkében  van.  Térmészetes,  hogy onnan telefonál, nehogy utólag kiderítsék
majd a telefonközpontban, ki hívta... Az após mosolygott.

   Már  egy  órával  a  készülékek  kicserélése után észrevette, hogy idegen
mobilt  tart a kezében. A régit ugyanis egyszer leejtette, és apró horzsolás
keletkezett   rajta,   éppen   ott,   ahol   a  hívógomb  van.  A  kis  zöld
telefonábrával.  Ahányszor  benyomta, mindig látta a karcolást, idegesítette
is. Ám tegnap délután az azonosító jel nem volt ott...

   Hónapok  óta  látta  Robert  szemében  a  gyűlöletet.  Van, aki nem tudja
leplezni  az  érzelmét.  Az  após tehát pontosan sejtette, mi játszódik le a
veje  agyában.  Néhányszor  észrevétlenül megfigyelte a férfit. Ez a telefon
fel  fog  robbanni, tudta. De mikor?... Mindenesetre többé nem használta. És
Robert   agyával   gondolkozva   jutott  el  a  telefonfülkéhez.  Az  van  a
legközelebb,  eléggé  eldugott,  senki nem látja, ki telefonál belőle. Tehát
onnan fog hívni - tudta.

   Még  aznap  este  szerzett robbanóanyagot. Nem kellett sok - csak amennyi
éppen kitölti a régimódi nagy telefonkagylóban a szabadon maradt helyet... Ő
is  jól  ismerte  az  elektronikát.  Ha  létrejön a kapcsolat a két készülék
között, az nyer, aki elsőnek reagál!

   És amikor megszólalt a mobilja, a zöld gombhoz nyúlt, és lenyomta. De nem
emelte a fejéhez, hanem villámgyorsan lenyomta az 1-es gombot.

   A  vonal  megszakadt,  mire  a  füléhez  emelte a kagylót. Csak a csendet
hallotta.  Letette  a  telefont,  és  fölvette  a távcsövet. A jacht gyorsan
siklott  a  vízen.  A látómezőben megjelent a szétrobbant fülke. Sötét tömeg
hevert  az  alján...  Az  após  a  korláthoz  sétált, a mobilt beleejtette a
tengerbe, aztán nyugodtan és hosszan szemlélte a közeledő partot.

                                                               Nemere István
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.