Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                             ''KÜLÖNLEGES VONZERŐ

   A  szenátor  autója  befordult  a  sarkon. Az út két oldalán már hatalmas
tömeg  gyűlt  össze. Fiatalok, öregek és gyerekek integettek virágcsokorral,
választási   reklámkendővel.   Amerre   a  szem  ellátott,  lelkes  polgárok
tolongtak, hogy népszerű szenátorukat üdvözölhessék.

   Norma  Lang  készenlétbe  helyezte a fényképezőgépét, és az út túloldalán
tolongó tömeget figyelte a szikrázó napsütésben.

   A  nagy,  nyitott  autó  lassan  közeledett.  A  megnyerő külsejű, fiatal
szenátor  felállt,  széles,  szívélyes mosollyal visszaintegetett az éljenző
tömegnek.  Hatalmas  virágcsokrot  emelt  föl  az ülésről, és választói közé
szórta.  Ebben  az  emelkedett  hangulatban ért a szenátor és kísérete Norma
Lang  látószögébe.  A riporternőt azonban sem a szenátor, sem a hangulat nem
érdekelte  igazán,  a  szemközti oldalt pásztázta fényképezőgépével; érdekes
arcokat keresett készülő fotóalbumához.

   Ebben   a   pillanatban  valami  rendkívüli  dolog  történt.  A  szenátor
megtántorodott, fájdalmas arccal a nyakához kapott, és az autó hátsó ülésére
zuhant.   Felesége  velőtrázó  sikoltása  szinte  késként  hasított  bele  a
délutáni,   napfényes   levegőbe.  Az  autók  csikorogva  megálltak,  néhány
másodperces  tétovázás  után  a  biztonságiak  nekiláttak,  hogy  lezárják a
környéket. A tömegben futótűzként terjedt a hír: a szenátort lelőtték.

                                   *  *  *

   - Norma, Norma! Ugye megvan? - Bill Adams rohant izgatottan a  lányhoz. -
Ennek  meg  kell lennie! Láttam, hogy fényképeztél... Óriási lesz! A legjobb
szögben álltál!...

   Norma  lángvörösen,  dadogva  vallotta  be,  hogy  sajnos nem a szenátort
fényképezte.   Találomra   kattintgatott.   Könnyes   szemmel   tűrte   Bill
dühkitörését az elmaradt szenzáció miatt.

                                   *  *  *

   A  férfi leengedte a karját, és hátrálni kezdett. Nem fordult meg. Mintha
csak  egyszerűen  hagyná, hogy a tolongók kiszorítsák, lassan hátrahúzódott.
Kezében  még  mindig  ott  volt  a  színes  reklámkendő, amellyel az imént a
szenátornak  integetett.  Egészen a kapualjig hátrált. Ott aztán megfordult,
átsietett  a  szűk lépcsőházon, és a hátsó ajtón át kilépett a másik utcára.
Közben   ügyesen   lecsavarta   a   hangtompítót   a  reklámkendőbe  rejtett
pisztolyról,   és  bőrdzsekije  zsebébe  csúsztatta.  Nyugodt  volt.  Minden
tökéletesen  ment, már csak meg kellett lapulnia rövid ideig, aztán felveszi
a  pénz  másik  felét, és "nyugalomba vonul". Nem találhatnak rá! A papírjai
tökéletesek, a plasztikai sebész pedig remekelt...

                                   *  *  *

   Másnap este csöngettek lakása ajtaján: Olyan nyugodtan ment ajtót nyitni,
mintha  nem  is  a  szenátor gyilkosa lett volna, hanem legalábbis lelkész a
helyi plébánián.

   Annál  nagyobb  volt  a  meglepetése, amikor a félig nyitott ajtót durván
betaszították,  és a berontó nyomozók pisztolyt szegeztek rá. Hol követhette
el  a  hibát?  -  futott  végig  az agyán. A papírjai rendben vannak, hiszen
büntetlen,   magányosan   élő   unokaöccse   "helyébe   lépett",  amikor  az
vonatszerencsétlenségben  meghalt.  Az  arca  átalakítása  nem  okozott nagy
gondot  a  sebésznek,  hiszen  eredetileg  is hasonlított az unokaöccsére...
Megbízói  nem  ismerték  személyesen.  Mi  történhetett hát? Agyában lázasan
követték  egymást  a gondolatok, de a megoldásra csak a kapitányságon derült
fény.

   - Önt  a  szenátor úr meggyilkolásával gyanúsítjuk - kezdte az  idősebbik
nyomozó, miközben a dossziéból géppapír nagyságú fotókat tett elé.

   A  képek  láttán  a  férfi  azonnal  tudta, kár tagadnia. A fotósorozaton
tökéletesen   látszott,   ahogy   virággal   és   reklámkendővel  integet  a
szenátornak,  majd  kissé  előredőlve,  felemelt  karral ráirányítja "színes
kendőjét" a szenátorra, és összeszűkült szemmel lő... A lövés pillanatában a
kendőt  föllebbentette a szél, és az erősen felnagyított képen jól látható a
hangtompítóval fölszerelt Magnum...

                                   *  *  *

   Norma Lang azonosította a férfit, és éppen aláírta a vallomását, amikor a
nyomozó megkérdezte:

   - Mondja, hogyan tudta éppen a gyilkost kiválasztani a tömegből?

   - Csak  találomra  fotózgattam,  de  ez  a férfi azonnal feltűnt.  Valami
különleges vonzereje van... Nem gondolja?

                                                                     Sz. Zs.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.