Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                             ''MIRE JÓ AZ ORIGAMI?

   Már  csak  a  gólya lába maradt hátra. Susan a nagy igyekezettől a nyelve
hegyét is kidugta. Nem vette észre a szobájába osonó árnyat. Éppen elkészült
a  madárral,  amikor  valaki  émelyítő  szagú  gézdarabot  szorított orrára-
szájára.  Kábultan  borult  az  asztalra a sok szépen hajtogatott papírmadár
közé.

                                   *  *  *

   Ócska  díványon  feküdt,  összekötözött  kézzel. Dohos kis szobában volt,
kettesben az álarcos férfval.

   - De  értse  meg,  ez  tévedés!  -  győzködte  sírva  az  elrablóját. - A
szüleimnek nincs pénze! Szegények vagyunk...

   - Ne  bosszants  fel! - mordult rá a férfi őrülten villogó  szemmel. - Te
Susan Derek vagy, tizennégy éves, az apád híres vállalkozó.

   - De az apám tönkrement, egy éve nincs egyetlen fillérünk sem...

   - Hazudsz!

   - Nem!  Hiszen  amikor  elrabolt,  emlékszik,  akkor is éppen  papírlapot
hajtogattam! A többi játékomat már eladtuk...

   Az  emberrabló  dühösen járkált, aztán levetette magát a fal mellett álló
öreg hokedlire, amely az ágyon kívül a szoba egyetlen berendezését alkotta.

   - Gondolkodnom kell...

   Pisztolyát   a   térdére   fektette,   a  keze  ügyében  tartotta.  Susan
bátortalanul mondta:

   - Kérem, uram! Vegye le a köteleket, nagyon fáj már a kezem.

   Az álarcos morgott valamit, aztán felállt, és az ágyhoz lépve kioldotta a
csomót. Durván visszalökte a felülni akaró lányt.

   - Ne  ugrálj,  mert  megjárod!  -  Ráfogta  a   pisztolyt.  -  Ha  szökni
próbálsz...

   - Nem próbálok. Kérem, nagyon szomjas vagyok. Hozna egy kis vizet?

   - Hozok, te nyavalyás, úgyis telefonálnom kell a drágalátos apádnak...

   Mire  az  emberrabló  visszatért a szűk kis szobába, már két kismadár ült
Susan mellett az ágyon. Éppen a harmadikat hajtogatta.

   - Hát  te?  Mi  a fenét csinálsz? - kérdezte durván a férfi. A poharat  a
lány  kezébe  adta, aztán levetette magát a hokedlire. A pisztolyt a kezében
tartotta.

   - A sarokban találtam csomagolópapírt. - Másra úgyse kell.

   - Az agyamra mész ezzel a hajtogatással - vakkantott az álarcos.

   - Hogy is hívják?.:.

   - Origami.

   - Az.  Hülye játék, semmi értelme... Ide figyelj, megmondtam az  apádnak,
hogy este tízig fizethet! Ha nem teszi, elvágom a torkodat.

   Felugrott a hokedliról, és az ajtóhoz lépett.

   - Még van öt órája. Imádkozz, hogy fizessen!

   Susan meredten nézte az ajtót.

   Úgy sejtette, már letelt az öt óra. És az apja nem tud fizetni...

   Kipattant az ajtó, berontott az álarcos, a pisztollyal hadonászott.

   - Már csak negyedórád van...

   Izgatottan  járkált  fel-alá,  aztán  újból levetette magát a fal mellett
álló hokedlire.

   A  hokedli két, fal felé eső lába papírként omlott össze, a férfi hanyatt
esett,  a  tarkója hatalmas lendülettel ütödött a falba. Susan villámgyorsan
lehajolt, kikapta az ágy alól a hokedli egyik lábát, és fejbe vágta az amúgy
is kábult emberrablót. Felkapta az elejtett pisztolyt.

   - Nem  is  olyan  hülye  játék,  igaz?  -  kiáltotta,  nevetve-zokogva  a
megkönnyebbüléstől. - Origami! Jól teszed, ha megtanulod a nevét, te szemét!
A börtönben bőven lesz időd hajtogatni!

                                                               T. Z. Sabatin
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.