Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                             MODERN REINKARNÁCIÓ

   Korunkban  már  nagyon  fejlett  technológiával  rendelkezünk,  ám  egyes
dolgokra  még  ma  sem  vagyunk  képesek.  Vagy talán mégis? Egy ilyen dolog
például  az  örök  élet  kérdése. Ezt tovább nem is akarom kifejteni, hiszen
oldalainkon már volt szó a témáról, s aki valamilyen szörnyűség folytán nem
tudta  volna  megnézni,  az bepótolhatja az Interneten, hiszen ott olvasható
szinte  eddig  minden  megjelent  anyagunk.  De  most térjünk csak vissza az
eredeti témára.

   Az   örök   élet   kérdése   sok  oldalról  megközelíthető.  A  legtöbben
természetesen  az  előbbi  kifejezésen az örökös földi létet értik. Pedig az
örök  élet  lehet,  hogy csak a halál után veszi kezdetét, mikoris elhagyjuk
fizikai  béklyóinkat,  s ezzel úgymond megszűnnek az eddig ismert akadályok.
Természetesen  ez  is  csak  egy  lehetőség.  Nagyon sokan beszámolnak ilyen
élményekről,  akik a klinikai halál állapotában voltak egy ideig. Érdekes az
esetekben  az is, hogy ezek az emberek apró részletektől eltekintve ugyanazt
látják  ezekben  a pillanatokban. Ezt régebben annak a biztos jelének tudták
be, hogy a halál utáni élet bizonyosan létezik.

   Napjainkban  azonban  egyre  inkább  úgy  fest  a dolog, hogy az említett
emberek  csak  hallucinálnak,  egy  programot  játszik  le tulajdonképpen az
agyuk,  mely  a  halál  gondolatát  próbálja meg elviselhetőbbé tenni. Ilyen
fedőélményeket   ismerünk   az   ufókutatásból   is,  mikor  az  agyunk  egy
földönkívüli   látványától   akar   megvédeni   bennünket,   úgy  átírja  az
emlékeinket,  s  mi  ezért  azt hisszük, hogy azon a bizonyos estén csak egy
baglyot láttunk, s nem pedig egy ufonautát. Éppen ezért úgy néz ki, nem sok
esély van arra, hogy a halál után folytatódik életünk. Bár nem zárható ki a
lehetősége,  de mégiscsak csekély a valószínűsége. Így aztán a legjobb talán
az  lenne,  ha  a  földi létre koncentrálnánk, s megpróbálnánk rájönni, hogy
hogyan  is  oldhatnánk meg az örök élet problémáját, s mindezt természetesen
az örök fiatalság mellett. A válasz egy kicsit bonyolult, s eléggé összetett
is.

   Bókkon  István  elméletei szerint az agyunk teljesen más módon tárolja az
információkat,  így  az  emlékeket  is,  mint  azt  eddig  hittük.  Mégpedig
kristályokban! Namármost, mielőtt jobban belemélyednénk a dologba, tisztázni
kellene  valami nagyon fontosat. Mégpedig azt, hogy mi is az ember. Itt most
nem  a fizikai testére gondolok, hanem sokkal inkább a lelkére. S ezen belül
is  a személyiségére, mely tulajdonképpen maga az ember, hiszen csak ez tesz
minket  mindenkitől különbözővé. A személyiség az idők folyamán egyre jobban
megváltozik.  Mikor  megszületünk, még tulajdonképpen nem rendelkezünk ezzel
az  individualitással.  A  személyiségünk  a  külső behatásoknak megfelelően
alakul  a kezdetben, s még a továbbiakban is részlegesen. Tehát minden ember
belsőjének fejlődése abban az irányban kezdődik meg, ahogy életének kezdetén
a  környezete befolyásolja. Így tulajdonképpen mindenki felelősnek nevezhető
egy  gyermek  tetteiért,  akivel  sok időt töltött együtt. De ez most nagyon
hosszú lenne, ne menjünk bele. Talán majd egy másik cikkben...

   Most  rátérek a lényegre. Az ember agyából ezeket a kristályokat el lehet
távolítani,  s  egy  másik  agyba  beültetni. Igen ám, de a dolog csak akkor
működik, ha az adott agyban ilyen kristályok nincsenek. Ha nem ez a helyzet,
a  modern  reinkarnáció  nem  fog  sikerülni. De vajon hol találhatunk olyan
embereket,  akiknek  egyáltalán  semmilyen  emléke  nincsen  még?  A  válasz
egyszerű: újszülöttek. Velük sikerülhetne a kísérlet. Ha ugyanis azok agyába
beültetjük ezeket a kristályokat, akkor a kiindulási alany ismét életre kel,
csak  más  testben.  Bár  ez nagyon brutális megoldásnak hangzik, hiszen egy
csecsemőt  fel  kellene  áldoznunk  érte,  mégis  meghatározó  szerepet  fog
játszani szerintem a jövőben. S persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az
a  lény  még  akkor nem rendelkezik személyiséggel, tulajdonképpen még nincs
lelke.   A  régi  mondák  szerint  is  csak  a  születés  után,  vagy  annak
pillanatában  költözik  az  emberbe  a  lélek.  Így  a dolgot nem is lehetne
gyilkosságnak  nevezni. Ha például mesterséges méhekben még a születés előtt
végzik el a beavatkozást, akkor teljesen biztosra lehet menni, hogy senkinek
nem  ártottunk azzal. S ha valaki a saját testében akarna visszatérni, az se
képezne  problémát,  hiszen  a  klónozással  ez is megoldható. Biztos vagyok
benne,  hogy  ez  sokak számára egy nagyon ijesztő jövőkép, de hiszen a jövő
mindig is az volt, hát mért lenne ez most másképp?

                                                           Fillér Ferenc/TFM
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2018
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező