Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               AZ ÉLET ÉRTELME

   Na most aztán elég nagy fába vágtam a fejszémet. Ám mielőtt nekikezdenénk
az  élet  értelmének kutatásához, talán tisztázni kellene azt, hogy mi is az
élet.  Sánta  Csaba  barátommal  - ezt ő már közben publikálta is az Y-akták
magazin  oldalain  -  egyszer  azon  elmélkedtünk, hogy mi is az élet, s mit
nevezhetünk  élőnek. Rövid eszmecsere után arra a következtetésre jutottunk,
hogy  a  tűz  is  él,  hiszen  megfelel minden feltételnek, amit általánosan
kimondhatunk  az  élőlényekről.  Lehet,  hogy  ez  nem  tudatos,  s  azt sem
állítjuk,  hogy  a  tűz  intelligens,  de  él;  már ha ez egyáltalán életnek
nevezhető.  Hiszen  ha  nem  rendelkezik tudattal, akkor tulajdonképpen csak
"ösztönösen" cselekszik.

   Ez  pedig  nem  jelent  többet egy teljesen normális gépnél, hiszen az is
csak  parancsokat  hajt  végre, vagy mondjuk mesterséges intelligenciával is
rendelkezik, s ennek segítségével egy adott szituációban kellően cselekszik.
Ezek  szerint  kimondhatjuk,  hogy ami rendelkezik intelligenciával, még nem
feltétlenül él. Az élet maga ugyanis nem ez, hanem a tudat. Tehát az élet az
öntudat kialakulásával kezdődik meg, s létrehoz egy éntudatot. Ami ezzel nem
rendelkezik, az nem több egy gépnél, legyen az elektronikus, organikus, vagy
bármilyen  más  eredetű.  Ám  kérdéses  az,  hogy  a  tudat  csakis  az  agy
bonyolultságából  ered-e,  vagy  máshonnan  származik.  És itt jön a képbe a
kérdés:  van-e az életnek értelme, s ha van, akkor mi? Ha az agy hozza létre
az   öntudatot,   akkor  bizonyára  nincsen  az  életnek  értelme  az  egyén
szempontjából.  Hiszen halála pillanatában megsemmisül, s vele együtt minden
addig  szerzett  tapasztalata,  s  emléke.  Bár élete során kihatással van a
világ alakulására, s befolyásolja az embereket, akik még halála után is élni
fognak, ám mit ér mindez, ha ezek az emberek is meghalnak egyszer.

   Nyomtalanul  eltűnik  egy  élet,  s nem marad utánna semmi. Így tehát nem
lenne értelme a létnek, hiszen minden amit halálunk pillanatáig csináltunk,
megsemmisülne  egy  másodperc  töredéke  alatt  számunkra,  s  a hátramaradó
emberek  is  gyorsan elfelednének bennünket a saját életükkel törődve. Ám mi
van  akkor, ha a tudat nem csak biológiai eredetű, s mint olyan, nem képes a
halálra? Itt arra gondolok, hogy létezik valamilyenféle lélek, s a tudat nem
függ  az  emberi  agytól.  Ennek  bizonyítására  talán  a  halálközeli-,  és
testenkívüli  élmények  hozhatók  fel,  ám  ha belegondolunk, itt is van egy
csekély hiba. Mégpedig az, hogy ezeknél a jelenségeknél az agy egy számunkra
eddig  ismeretlen  holografikus képessége nyilvánul meg, szintén lehetséges.
Ám  mi  lenne  akkor, ha ez tényleg így lenne, ha a tudat halhatatlan lenne?
Mert  nagy  esélye  van. Bár nem tudjuk egyértelműen bebizonyítani, hogy így
van, ám azt se, hogy a tudat csupán organikus eredettel bír, s nem pedig egy
általunk léleknek nevezett valami.

   Ha  ténylegesen  halhatatlanok  lennénk,  akkor pedig az a kérdés adódik,
hogy  milyen  formában.  A legkézenfekvőbbnek a reinkarnáció elmélete tűnik.
Vagyis, hogy az ember állandóan újjászületik. Az információk, tapasztalatok,
emlékek  ekkor  azonban  nem  törlődnek tudatunkból, csak gondosan el vannak
különítve.  Ennek  ellenére regressziós hipnózis segítségével előző életeink
történései  újra  felidézhetők.  Ám ekkor még mindig nem világos, hogy mi az
élet  értelme,  hacsak  nem  az  információszerzés,  s  ezzel saját tudásunk
növelése.  Ez  az  egyetlen  ugyanis,  ami a halál után megmarad(?). A földi
javak  elvesznek,  de a tudás marad, s egyre csak gyarapszik... Ám ebben még
nem  lehetünk  biztosak, s talán soha nem is derül fény arra, mi is történik
velünk a halál pillanatában, s utána. A kétely örökké megmarad. És a tudatos
lények  mindig  valamiféle  szorongással  fognak  gondolni a halálra, hiszen
tartanak  az  ismeretlentől.  Ezek  szerint  kimondhatjuk:  AZ ÉL, AMI FÉL A
HALÁLTÓL.

   Hogy  mi  is  az élet értelme? Ezt nem igazán lehet tudni. Ennek ellenére
nem  árt  megpróbálni  választ  keresni az előbbi kérdésre. Nemrégiben éppen
erről   a   témáról  beszélgettünk  Béni  Ritával,  és  arra  az  ideiglenes
következtetésre jutottunk, hogy nincsen értelme. Illetve csak jutottam. Rita
ugyanis  úgy gondolta, hogy valamilyen értelmének csak kell lennie, különben
minden   csak  fölöslegesen  történne.  Nos,  ebben  van  valami...  Érdemes
átgondolni a dolgot.

   Ha ténylegesen nem lenne semmi értelme, akkor miért léteznénk mi, emberek
egyáltalán?  Az  összes  tevékenységünk teljesen fölösleges lenne. Hiszen ha
belegondolunk,  bármit  is  tehetünk  az  életünkben,  a  végkifejlet mindig
ugyanaz  marad:  a  halál.  Ha  pedig meghalunk, akkor minden addig szerzett
tapasztalatunk,  emlékünk megszűnik létezni. S ezáltal mi is megsemmisülünk,
hiszen  az  ember  ennek  a kettőnek az összessége. Legalábbis a nem fizikai
része. Vagy talán mégsem? Léteznek olyan emberek is, akik valamilyen baleset
folyamán  elvesztik  emlékeiket.  Ettől azonban még nem halnak meg. Ez talán
azzal  magyarázható,  hogy  a  lélek  nem személyiségfüggő. Nem az, mivel az
fejlődése  során  teljesen  más  világszemléletet  vesz  fel, s teljesen más
személyiséggel fog rendelkezni húszévesen, mint öt-, vagy hatvanévesen.

   Talán  maga  a  halál sem a teljes megsemmisülést jelenti, hanem csak egy
másik  létsíkra  kerülést.  Lehet, hogy akkor ismét új személyiségre teszünk
szert,  ám  azok  még  akkor  is  mi  vagyunk,  csak  egy változáson megyünk
keresztül.  Ezt  a  teóriát támasztják alá a halálközeli élmények átélői. Ők
azok  az  emberek, akiket sikerült a klinikai halál állapotából visszahozni.
Ők  általában  ugyanazt  észlelik:  egy  sötét  alagúton  kell végigmenniük,
melynek  végén ott egy kis fénypont. Ebbe belépve régen elhunyt barátaikkal,
s  rokonaikkal  találkoznak. Ilyenkor szokták őket visszahozni az orvosok az
életbe.  Ezek  után  általában teljesen új személyiséget vesznek fel, de még
csak azt sem lehet állítani, hogy a sokk miatt, mivel az élményt kellemesnek
tartják. Nos, ezek szerint az élet értelme az egyre magasabb létszintre való
kerülés lenne. Ám egyáltalán nem biztos, hogy valójában a fentiekben leírtak
történnek velünk halálunk után.

   Egy   szintén   megfontolandó   lehetőség   a   reinkarnáció,  vagyis  az
újjászületés elmélete. Ezek szerint az ember halála után ismét visszakerül a
Földre.  Ám  ez esetben szintén egy nagy kérdőjel előtt állunk. Újjászületni
ugyanis  újjászületünk,  ám emlékeink törlődnek. Legalábbis egy bizonyos idő
múlva.  A kisgyerekek még intenzíven emlékeznek előző életük eseményeire, ám
az idő múltával ezek teljesen eltűnnek agyukból. De most nem is ez a lényeg,
hanem  az,  hogy  jelen  esetben kezdődik megint minden előről a születésünk
pillanatában.  S  ennek  nincs  sok  értelme...  Nincs  ugyanis  a  dologban
folyamatosság. Minden csak ciklikusan ismétlődik. Ha emlékeink megmaradnának
előző  életeinkből,  akkor  azt  lehetne  mondani,  hogy  az élet értelme az
információszerzés, és -halmozás. Így azonban nem tudjuk megválaszolni a cikk
elején felvetett kérdést. Legalábbis nem igennel.

   Nézzük  tovább  a  lehetőségek  sorát.  Eddig  még  azt  a szituációt nem
vizsgáltuk,  ha  az  ember  a halállal megszűnik létezni. Ekkor egyértelműen
kimondhatnánk,   hogy  az  életnek  nincsen  értelme,  mivel  minden  addigi
cselekedetünk  hiábavaló  volt,  s  úgyis  feledésbe merül. De még ha nem is
merül  feledésbe,  mert valaki mondjuk egy híres fizikus volt, akkor is; mit
ér  vele a halott? Neki aztán teljesen mindegy, ha úgysem észlel már semmit.
Márpedig  a három lehetőség közül ez tűnik a legvalószínűbbnek. Ám ne zárjuk
le itt a témát, hanem gondolkodjunk tovább.

   Az  eddigi vizsgálódásunk középpontjában a halál állt. Mi van akkor, ha a
titok  nyitja  itt  keresendő,  mi  van akkor, ha nem jól közelítettük meg a
témát. Mindhárom esetben ugyanis abból indultunk ki, hogy szükségszerűen meg
kell  halnunk. Lehet, hogy ez volt a hiba. Hiszen a géntechnológia már elért
napjainkban  egy  olyan  szintet,  hogy az öregedésért, s magáért a halálért
felelős  géneket  ki  tudjuk  iktatni.  Gondoljunk  csak bele: mindent azért
cselekszünk,  hogy  az ellenkezőjét megakadályozzuk: eszünk, hogy ne legyünk
éhesek,  mosakszunk,  hogy  ne  legyünk  piszkosak.  Akkor miért lenne ez az
élettel  máshogy? Az előző képlet szerint tehát AZÉRT ÉLÜNK, HOGY NE HALJUNK
MEG!
                                                           Fillér Ferenc/TFM
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező