Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                           PÁRHUZAMOS UNIVERZUMOK

   Szóval,   az  előbb  ott  hagytuk  abba,  hogy  a  fekete  lyukak  óriási
gravitációs  mezejükből  kifolyólag képesek egy téridő-nyilást létrehozni az
ősrobbanás  során  létrejött  anyag-  és  antianyagvilág között. Az anyag és
antianyag  találkozásakor  fotonokat  hoznak  létre,  s  így  tulajdonképpen
megsemmisítik   egymást.   Az   a   lényeg   a   dologban,  hogy  az  eddigi
gondolatsorozat  által  felállított  teória  szerint  az antianyagvilágban a
miénkkel   fordított  irányba  telik  az  idő,  így  aztán  ebből  logikusan
következik,  hogy  az antianyagvilág már az ősrobbanás előtt is létezett, és
csakis  előtte.  Legalábbis a mi lineáris időfelfogásunk szerint. Ha azonban
feltételezzük,  hogy  a  fekete  lyukak  kapcsolatot létesítenek a két világ
között,  akkor  azt  is feltételeznünk kell, hogy a nagy gravitációs mező az
időt is képes hajlítani, nem csak a teret.

   Máshogy  ugyanis  nem  elképzelhető  a  dolog.  Ez  azonban  még  így sem
elfogadható.  Legalábbis a tudomány mai állása szerint. Létezik ugyanis egy
ok-okozati   törvény,   mellyel   minden  időutazással  foglalkozó  egyénnek
kellőképpen  meggyűlt  már  a  baja.  Ennek  köszönhetően  ugyanis állandóan
paradoxonok   jönnek   ki,  melyeket  nem  lehet  feloldani.  Példának  okán
tételezzük  fel,  hogy  valaki megunta az életét, s öngyilkos akar lenni, de
teljesen   fájdalommentesen.  Ez  a  képzeletbeli  személy  rendelkezik  egy
időgéppel,   s   elhatározza,   hogy  visszautazik  mondjuk  ötven  évet,  s
meggyilkolja  a  szüleit,  mielőtt  ő  maga egyáltalán megszülethetne. Na, a
paradoxon  itt  kezdődik.  Ha  ugyanis  meg sem születik, akkor nem is mehet
vissza  az  időben, hogy megölje elődeit. Ennek okán tehát nem is ölheti meg
őket.  Ebből  eredően  azonban  a mai tudomány teljesen kizárja az időutazás
lehetőségét.

   Ez  egy  teljesen  rossz  felfogás,  hiszen egyrészt állandóan utazunk az
időben  (előre)  (ezzel az álláspont meg is van döntve), másrészt pedig soha
nem zárhatjuk ki semminek az esélyét (jelen esetben a múltba való utazását).
Most  pedig  a következő pár sorban minden bizonnyal meg fog dőlni az utóbbi
teória  is.  Az  időutazás  ugyanis  lehetséges  a  múltba,  így  például az
ősrobbanás   előtti  időbe  is  (magyarul  az  antianyagvilágba).  Ha  abban
megváltoztatunk  valamit,  akkor  az  nincs  kihatással  a  mi világunkra, a
jelenünkre.  Ott  ugyanis,  mint az már az előbbiekben is olvasható volt, az
idő  a  mi univerzumukban megfigyelthez képest ellentétes irányban halad. Az
ok-okozati   törvény  itt  már  nem  szabhatna  korlátokat,  attól  teljesen
függetlenül  játszódna  le  a  folyamat.  Bár  megváltozna az antianyagvilág
jövője,  ez  nem  ütközne  egyetlenegy fizikai törvénnyel sem. Van egy másik
lehetséges  hely  is,  illetve idő, ahova eljutva a múltba utazunk. Ez pedig
egy párhuzamos univerzum lehetne.

   A  párhuzamos  univerzumokban az eddig felmerült teóriák szerint teljesen
azonos eseménysorozat játszódik le, mint a miénkben, egészen addig a pontig,
míg  át  nem lépünk oda. Ezzel már befolyásoljuk a történéseket, így tehát a
párhuzamos   univerzum   meg   fog   változni   a   miénkhez   képest.   Ott
megváltoztathatjuk  a  múltat  anélkül, hogy az a mi világunk jelenére, vagy
jövőjére  bárminemű  kihatással  lehetne. De hol is vannak ezek a párhuzamos
univerzumok?  Véleményem  szerint ezek a párhuzamos univerzumok nem helyileg
különböznek  a  miénktől,  hanem az időben helyezkednek el máshol, ám velünk
azonos  térben. Magyarul azt állítom, hogy ezek a párhuzamos univerzumok már
előttünk  is  léteztek.  Természetesen ezekre is igaz volt az összehúzódási-
tágulási  periodikusság  törvényszerűsége.  Tehát  már  nagyon sok univerzum
létezett  a  miénk  előtt,  ám ezek összeszűkültek egy nulldimenziós térben.
Ezek  szerint  ezekbe  lehetséges  lenne  visszautazni.  Ugyanis  az  ottani
cselekedeteink már nincsenek kihatással a jelenünkre.

   A   nulldimenzió   ugyanis   struktúra   nélküli,   így   nem   is  lehet
megváltoztatni.  Tehát  az  ok-okozati  törvény  itt  sem  lép életbe, mivel
teljesen  mindegy,  mi  történt  az előtt, az újabb ősrobbanás mindig azonos
kimenetelű  lesz. Így azonban feltételeznünk kell, hogy minden dolog, minden
történés előre meg van szabva. Ez elég érdekes, hiszen az ember ezek szerint
nem rendelkezik szabad akarattal.

                                                           Fillér Ferenc/TFM
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező