Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                        AHOL AZ IDŐ VISSZAFELÉ HALAD

   Ismét   célszerű  lenne  összegezzni  az  eddigi  feltételezések  alapján
felvázolt   ősrobbanás-   és   világegyetemmodellt,  hogy  aztán  könnyebben
érthetőek  lehessenek  a  következő  sorok. Tehát abból indultunk ki, hogy a
mostani  világegyetem  összes  anyaga  (illetve  akkor  még  energiája)  egy
kiterjedés  nélküli  nulldimenziós  pontban  tömörült össze. Ezt követően az
energia  átalakult  anyaggá,  s antianyaggá. A nagy térsűrűség miatt azonban
nem volt stabil ez az állapot, így expandált, s robbant az egész. Ám ennek a
robbanásnak dimenziórobbanásnak kellet lennie, hiszen akkor még nem létezett
egy   sem,  amiben  robbanhatott  volna.  A  robbanás  során  két  különböző
világegyetem  jött  létre:  egy  anyag és egy antianyag. Ezek mindegyike egy
állandó   tágulási-összehúzódási   folyamaton   megy   keresztül,  egymáshoz
viszonyítva fordítottan arányosan.

   Amit  azonban  eddig  nem  vizsgáltunk:  a létrejött idődimenziók. Az idő
minden  bizonnyal  többdimenziós,  s  nem  csak egy, mint ahogy azt mi eddig
feltételeztük.  Az ősrobbanásnál azonban a különböző dimenziók elosztódtak a
mi  univerzumunk  és  az  antianyagvilág között. Ezeknek száma természetesen
attól  függően  nő,  vagy  csökken  az  egyik  helyen,  hogy  az a tágulási-
összehúzódási  periódus  mely  szakaszában  van.  Nálunk  a  dimenziók száma
növekvőben,  így odaát csökkenőben van. Ha feltételezzük, hogy itt csak az a
négy  dimenzió  létezik,  amelyet  észlelünk  (három tér, egy idő), akkor az
univerzum  tágulásának  lassulásából  kiszámíthatjuk, hány dimenzió létezik.
Mármint mindkét helyen együttesen.

   Ezek  száma  megközelítőleg  hat lehet, s ebből három lehetséges variáció
adódik.  Vagy  (1)  öt tér, egy idő; (2) négy tér, kettő idő; (3) három tér,
három  idő.  Bár  matematikailag  mindegyik  lehetséges variációnak 33,3% az
esélye,  a valóságban azért mégis más a helyzet. Mivel a természet általában
szimetrikus  dolgokat szokott létrehozni, nem lehet ez ebben az esetben sem
másképp.   Legalábbis   csekély   az   esélye.   Így   tehát   az   tűnik  a
legvalószínűbbnek, hogy három tér- és három idődimenzió létezik, ebből kettő
az  antianyagvilágban, a többi pedig nálunk. Ezek szerint az a kettő még két
idődimenzió. Az egyiket most hagyjuk, mert még talán el sem tudjuk képzelni,
ám a másik nagyon is felfogható számunkra. Röviden és tömören megfogalmazva,
odaát   az   idő   a   miénkkel  ellentétes  irányban  halad.  Ezek  szerint
megválaszolhatunk  ismét  egy  nagy  kérdést:  mi  volt az abszolut, az első
ősrobbanás  előtt  (hiszen az összehúzódási-tágulási periódusból következik,
hogy  már  ősrobbanások  sorozatán  mentünk  keresztül,  vagy  ha nem, akkor
fogunk)?

   A  válasz  teljesen  egyszerű:  az antianyagvilág volt legelőször, még az
ősrobbanás   előtt.  Bár  ez  elsőre  elég  meredeknek  hangzik,  hiszen  az
ősrobbanásból  eredt  az  antianyagvilág  létrejötte.  Ám mivel az az időben
hátrafelé  halad,  már  korábban is ott volt, s egyre inkább növekszik ez az
időbeli távolság. Tehát a világ kezdete egyre régebbre tolódik. Most térjünk
át kicsit a fekete lyukakra. Már régóta él az a feltételezés, hogy hatalmas
tömegével  nem csak a teret hajlítja meg, hanem az előbbiekben felvázolt két
világ között egy átjárót nyit, egy interdimenzionális nyílást. A megfigyelt
fekete  lyukak  erre  az  eredményre  engednek  következtetni. Többek között
ugyanis  azt észlelték, hogy az anyag a közelében teljes egészében fénnyé és
energiává alakult át.

   Ez  pedig csak úgy lenne lehetséges, ha az anyag antianyaggal találkozna.
Az pedig honnan is jönne, ha nem az antianyagvilágból. Ez már magában is egy
fantasztikus  teória  lenne, annak tudatában azonban, hogy az antianyagvilág
velünk  nem  azonos  időben  található meg, a dolog még szenzációsabb. Ekkor
ugyanis  feltételeznünk kellene, hogy a fekete lyukak nemcsak a teret, hanem
az  időt  is  meghajlítják. Ezek szerint nagy gravitációs mező használatával
lehetséges  az időutazás. Ez azonban sértené az ok-okozat törvényt, hiszen a
múltban  okozna  változásokat,  s az megváltoztatná a jelenünket. Vagy talán
még  sem  lép  fel  ez  a  paradoxon?  Többet erről a Párhuzamos Univerzumok
cikkben olvashatnak.

                                                           Fillér Ferenc/TFM
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező