Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                            AZ ANTIANYAG NYOMÁBAN

   Összegezzük,  hogy eddig mit is állapítottunk meg. Arra a következtetésre
jutottunk,  hogy  egy  kiterjedés  nélküli nulldimenzióban tömörült össze az
univerzum  teljes  anyaga.  Azt  is megállapítottuk, hogy a világegyetem egy
állandó   tágulási-összehúzódási   folyamaton  megy  keresztül.  Ha  azonban
alaposabban   elgondolkodunk   a   dolgon,   akkor  egy  kicsit  ki  kellene
egészítenünk  az akkor leírtakat. Sokkal kézenfekvőbb ugyanis az a megoldás,
hogy  nem  anyag,  hanem energia koncentrálódott a nulldimenzióban, vagyis a
kezdeti semmiben.

   Ez aztán instabilitása miatt felrobbant, s olyan dimenziókat hozott létre
(térdimenziók  ekkor  még  nem  léteztek),  amelyekben  terjedni  tudott. Az
energia    a    robbanás    folyamán    átalakult    a    híres    einsteini
relativitáselméletnek  megfelelően  anyaggá.  Ám  nem  csak anyag képződött,
hiszen  akkor  felborult  volna  a természet állandó egyensúlya. A természet
ugyanis  csak olyan rendszereket hoz létre, melyekben egy kettős szabályozás
működik.  Így  aztán  létre  kellett,  hogy  jöjjön  az  anyag ellentéte, az
antianyag,  amely  ha  az  előbbivel találkozik, reakciójuk folyamán egymást
megsemmisítik, s fényt, azaz fotonokat hoznak létre. A fotonok természetesen
a fény kettős természetéből adodóan felfoghatók elektromágneses hullámokként
is.  Ezek  pedig  energiaként.  Tehát  ha a kettő találkozna, akkor ismét az
eredeti  állapot  alakulna  ki,  így az egyensúly működik. Eddig azonban nem
észleltünk olyasmit, hogy a természetben előfordult volna anyag és antianyag
találkozása.

   Tehát  ez  csak elviekben működik. Ezek szerint a már említett periodikus
tágulási-összehúzódási folyamatra más magyarázatot kell találni. Nos, akkor
kezdjünk   neki.   Talán   érdemes   lenne   az  egészet  összekapcsolni  az
antianyaggal,  s  ilyen  szempontból  vizsgálni.  Ám  legelőször azt kellene
tisztázni,  hogy  hol  is van ez az antianyag. Annyi bizonyos, hogy nem a mi
univerzumunkban,  hiszen  akkor  a  már említett okok miatt nem léteznénk mi
sem. Nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, de én elég valóságosnak érzem magam.
Így tehát a lehetőség elvetve. Ha azonban nincs itt, akkor hol lehet? Hiszen
az  is  biztos, hogy a világegyetemen kívül sem tartózkodhat. Már csak azért
sem,  mert  ott  nincsen  semmi.  Ez  most lehet, hogy elég furcsán hangzik,
hiszen az emberek általában úgy gondolják, hogy az univerzum végtelen.
   Ez  azonban  a  tágulási-összehúzódási  elv  szerint nem igaz, s világunk
bizonyos határokkal rendelkezik, melyek állandó változásban vannak ugyan, ám
ettől   még  léteznek.  Természetesen  más  univerzumok,  világegyetemek  is
keletkezhetnek  a  miénken  kívüli  semmiből,  ám  azoknak már szintén saját
antianyaguk  van.  Érdekes kérdés, hogy hogyan juthatunk át majd egykor oda,
ám  ez  már  magában megérne egy külön cikket. Most inkább koncentráljunk az
eredeti  kérdésre.  Tehát  arra,  hogy  hol  is  van az antianyag. Ezt nehéz
elmagyarázni,  hiszen  a  dimenzió szó nem megfelelő rá, talán leginkább úgy
érthető,  hogy  létezik  egy  antianyagvilág is az anyagvilág mellett. Ez az
antianyagvilág  szintén  olyan  ciklikusságokat  mutat fel, mint a miénk, ám
mégsem  azonos  a világunkkal, sőt talán azt is mondhatnánk, hogy ellentéte.
Mivel az ősrobbanás egy dimenziórobbanás is volt, ezért ezekre is érvényes a
periodikusság.  Tehát így a dimenziók száma egy bizonyos ideig nő, majd újra
csökkenni kezd.
   Ez igaz az antianyagvilágra is, ám épp ellenkezőleg. Amikor a mi világunk
bővül egy dimenzióval, akkor az eggyel csökken, hogy az egyensúly meglegyen.
Az univerzum tágulási sebességét, s a most jelenlévő dimenziók számát (négy:
három tér és egy idő) figyelembe véve arra a következtetésre juthatunk, hogy
összesen  hat  dimenzió  létezik. Ebből három tér és három idő. Így tehát az
antianyagvilágban  csak kettő idődimenzió létezik, mivel a többi nálunk van.
Mikor  aztán  ez a kettő is átjön hozzánk, s ott már nem lesz egy sem, akkor
újra  jön  egy  antianyag-ősrobbanás. Ekkor az a világ ismét tágulni kezd, a
miénk pedig szűkülni (dimenzióilag is).

   S  ez  így  ismétlődik  a végtelenségig. Azt azonban nem kell szó szerint
érteni, hogy ismétlődik, hiszen minden új robbanás után máshogy fog alakulni
az  univerzum  története.  És  sajnos  ha  mi  ezt nem tudjuk megakadályozni
(márpedig  nagyon  úgy  néz  ki a dolog), akkor értelem nélkül éltünk, s élt
mindenki,  hiszen  minden  amit  elértünk  megsemmisül,  s  aztán lehet újra
kezdeni.   Esetleg   át   tudnánk   menekülni   még   a   kellő   időben  az
antianyagvilágba,  ez  azonban  nagyon  körülményes  lenne.  Hiszen mint azt
tudjuk, ha az anyag találkozik az antianyaggal, akkor megsemmisítik egymást.
Így  aztán  mi  sem  élnénk  túl, bár talán egy vákuumgömbben átmehetnénk. A
kérdés csak az, hogy hogyan tudunk oda átmenni.
                                                           Fillér Ferenc/TFM
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező