''AZ ANTIANYAG NYOMÁBAN
Összegezzük, hogy eddig mit is állapítottunk meg. Arra a következtetésre
jutottunk, hogy egy kiterjedés nélküli nulldimenzióban tömörült össze az
univerzum teljes anyaga. Azt is megállapítottuk, hogy a világegyetem egy
állandó tágulási-összehúzódási folyamaton megy keresztül. Ha azonban
alaposabban elgondolkodunk a dolgon, akkor egy kicsit ki kellene
egészítenünk az akkor leírtakat. Sokkal kézenfekvőbb ugyanis az a megoldás,
hogy nem anyag, hanem energia koncentrálódott a nulldimenzióban, vagyis a
kezdeti semmiben.
Ez aztán instabilitása miatt felrobbant, s olyan dimenziókat hozott létre
(térdimenziók ekkor még nem léteztek), amelyekben terjedni tudott. Az
energia a robbanás folyamán átalakult a híres einsteini
relativitáselméletnek megfelelően anyaggá. Ám nem csak anyag képződött,
hiszen akkor felborult volna a természet állandó egyensúlya. A természet
ugyanis csak olyan rendszereket hoz létre, melyekben egy kettős szabályozás
működik. Így aztán létre kellett, hogy jöjjön az anyag ellentéte, az
antianyag, amely ha az előbbivel találkozik, reakciójuk folyamán egymást
megsemmisítik, s fényt, azaz fotonokat hoznak létre. A fotonok természetesen
a fény kettős természetéből adodóan felfoghatók elektromágneses hullámokként
is. Ezek pedig energiaként. Tehát ha a kettő találkozna, akkor ismét az
eredeti állapot alakulna ki, így az egyensúly működik. Eddig azonban nem
észleltünk olyasmit, hogy a természetben előfordult volna anyag és antianyag
találkozása.
Tehát ez csak elviekben működik. Ezek szerint a már említett periodikus
tágulási-összehúzódási folyamatra más magyarázatot kell találni. Nos, akkor
kezdjünk neki. Talán érdemes lenne az egészet összekapcsolni az
antianyaggal, s ilyen szempontból vizsgálni. Ám legelőször azt kellene
tisztázni, hogy hol is van ez az antianyag. Annyi bizonyos, hogy nem a mi
univerzumunkban, hiszen akkor a már említett okok miatt nem léteznénk mi
sem. Nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, de én elég valóságosnak érzem magam.
Így tehát a lehetőség elvetve. Ha azonban nincs itt, akkor hol lehet? Hiszen
az is biztos, hogy a világegyetemen kívül sem tartózkodhat. Már csak azért
sem, mert ott nincsen semmi. Ez most lehet, hogy elég furcsán hangzik,
hiszen az emberek általában úgy gondolják, hogy az univerzum végtelen.
Ez azonban a tágulási-összehúzódási elv szerint nem igaz, s világunk
bizonyos határokkal rendelkezik, melyek állandó változásban vannak ugyan, ám
ettől még léteznek. Természetesen más univerzumok, világegyetemek is
keletkezhetnek a miénken kívüli semmiből, ám azoknak már szintén saját
antianyaguk van. Érdekes kérdés, hogy hogyan juthatunk át majd egykor oda,
ám ez már magában megérne egy külön cikket. Most inkább koncentráljunk az
eredeti kérdésre. Tehát arra, hogy hol is van az antianyag. Ezt nehéz
elmagyarázni, hiszen a dimenzió szó nem megfelelő rá, talán leginkább úgy
érthető, hogy létezik egy antianyagvilág is az anyagvilág mellett. Ez az
antianyagvilág szintén olyan ciklikusságokat mutat fel, mint a miénk, ám
mégsem azonos a világunkkal, sőt talán azt is mondhatnánk, hogy ellentéte.
Mivel az ősrobbanás egy dimenziórobbanás is volt, ezért ezekre is érvényes a
periodikusság. Tehát így a dimenziók száma egy bizonyos ideig nő, majd újra
csökkenni kezd.
Ez igaz az antianyagvilágra is, ám épp ellenkezőleg. Amikor a mi világunk
bővül egy dimenzióval, akkor az eggyel csökken, hogy az egyensúly meglegyen.
Az univerzum tágulási sebességét, s a most jelenlévő dimenziók számát (négy:
három tér és egy idő) figyelembe véve arra a következtetésre juthatunk, hogy
összesen hat dimenzió létezik. Ebből három tér és három idő. Így tehát az
antianyagvilágban csak kettő idődimenzió létezik, mivel a többi nálunk van.
Mikor aztán ez a kettő is átjön hozzánk, s ott már nem lesz egy sem, akkor
újra jön egy antianyag-ősrobbanás. Ekkor az a világ ismét tágulni kezd, a
miénk pedig szűkülni (dimenzióilag is).
S ez így ismétlődik a végtelenségig. Azt azonban nem kell szó szerint
érteni, hogy ismétlődik, hiszen minden új robbanás után máshogy fog alakulni
az univerzum története. És sajnos ha mi ezt nem tudjuk megakadályozni
(márpedig nagyon úgy néz ki a dolog), akkor értelem nélkül éltünk, s élt
mindenki, hiszen minden amit elértünk megsemmisül, s aztán lehet újra
kezdeni. Esetleg át tudnánk menekülni még a kellő időben az
antianyagvilágba, ez azonban nagyon körülményes lenne. Hiszen mint azt
tudjuk, ha az anyag találkozik az antianyaggal, akkor megsemmisítik egymást.
Így aztán mi sem élnénk túl, bár talán egy vákuumgömbben átmehetnénk. A
kérdés csak az, hogy hogyan tudunk oda átmenni.
Fillér Ferenc/TFM