Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                         MEKKORA VOLT AZ UNIVERZUM?

   Stephen Hawking, korunk talán legnagyobb elméje új hipotézissel állt elő.
A  sajtóban  úgy  jelent meg a dolog, mintha az ötlet vadonatúj lenne, pedig
valójában  már  több,  mint  húsz  éve feltételezik, hogy valójában e modell
szerint történt a világ keletkezése. Na ennyit a sajtóról.

   De  hát  ez  nem Stephen Hawking hibája, hanem csak a szakbarbároké, akik
nem  törődnek  azzal,  hogy  mit  írnak le, csak a pénz meglegyen. Persze ez
szerencsére nem általános jellegű törvényszerűség. Maga a teória arról szól,
hogy  az  egész  univerzum  körülbelül  tizenkét  millió  éve  egy borsószem
nagyságú anyaghalmaz volt, bár csak egy pillanatig, tehát a lehető legkisebb
időtartamig. Ez felrobbant, s elkezdett tágulni. Az elmélet kimondja azt is,
hogy  az  univerzum  a  végtelenségig  tágul. Bár Hawking professzor teóriái
általában  mindig megállják a helyüket, azt csak a vak nem veszi észre, hogy
most nem ez a helyzet.

   Először  is  kezdjük  azzal,  hogy  miért  pont  borsószem-, és miért nem
például  babszem  nagyságú  volt  az  univerzum?  Ez valahogy nem jó ebben a
formában.   Ráadásul  azt  lehetetlen  ilyen  precízen  kiszámítani,  ha  az
univerzum  általános tágulását vesszük alapul, hogy egy centiméteres volt-e
ez  az anyaghalmaz, vagy talán két centis. Azonkívül pedig nem mondható ki -
mivel  semmivel nem támasztható alá -, hogy mért pont ilyen kicsi állpotból
indulunk   ki,   miért   nem   egy  kisebből,  hiszen  ezek  szerint  az  is
visszakövethető.  Egészen  addig,  míg  el  nem jutunk az abszolút nullához.
Szerintem  ezért induljunk ki abból, hogy kezdetben nem volt semmi. Ez tűnik
a leglogikusabbnak, mert hát honnan is lett volna bármilyen anyag a világon?
Ez  azonban  nem  zsákutca  -  mint  ahogy  az  elsőre tűnik -, mert a dolog
kicselezhető.

   Mondjuk  azt, hogy az univerzum összes anyaga egy nulla dimenziós pontban
koncentrálódott,  aminek  nem volt kiterjedése. Így ez tulajdonképpen semmi,
ám mégis valami. Ezután jött a Big Bang. Ez a nulldimenziós állapot nem volt
stabil  és  az anyag szétszóródott. Ám ekkor ez a robbanás nem csak egyszerű
robbanás volt, hiszen akkor még nem is létezett semmiféle térbeli, vagy akár
sík  kiterjedés.  Tehát  az  adott  dimenzión  belül  nem  léphetett fel egy
robbanás,  hanem  új  dimenziókat  hozott létre, melyekben már robbanhatott.
Tehát  ezek szerint ez egy dimenziórobbanás, s az anyag nem csak az általunk
ismert  három dimenzióban terjed, hanem az ezek után kialakult magasabbakban
is, hiszen a tágulás nem állt meg a harmadik dimenzió kialakulásával.

   Miért  is  állt  volna  meg?  Hogy  a  mostanra létrejött dimenziók száma
mekkora,  még  csak  tippelni sem tudom, de biztosan jó pár. Ám most térjünk
vissza a Hawking-elmélethez. Ő azt mondta, hogy az univerzum a végtelenségig
tágul.  Én  sajnos  ebben  sem  tudok  egyetérteni vele. Hiszen ő saját maga
mondta, hogy a nulldimenziós állapot (borsószem) csak egy pillanatig, azaz a
legrövidebb  időegységig  tartott.  Ezek  szerint  kellett  lennie valaminek
előtte is. Na de mi történhetett előtte az univerzummal?

   Következtessük   most   ez   ki  egyszerű  logikai  alapon.  Tágulni  nem
tágulhatott,  mivel  egy  adott  mennyiségű  anyagból  tágulás  folyamán nem
alakulhat  ki egy nulldimenziós anyaghalmaz. Ez ugyanis egy paradoxon lenne,
hiszen  ha  van  kiterjedése az anyagnak, s ráadásul még tágul is, akkor nem
lehet  belőle  kisebb  kiterjedésű anyag. Ugyanolyan sem lehetett, mivel azt
mondja  ki  az  elmélet,  hogy  csak  a legkisebb időegységig volt meg ez az
állapot, s akkor az már több lenne.

   Az  egyetlen  megoldás  tehát az maradt, hogy az univerzum a Big Bang, az
ősrobbanás  előtt  szűkült. Ez megengedett lenne az eddigieket tekintve, sőt
ez  az  egyedüli  logikus  megoldás.  Ezek  szerint az univerzum egy állandó
tágulási-összehúzódási  folyamaton  megy  keresztül,  s  egyszer majd megint
eljön az az idő, amikor már nem tágul, mint azt jelenleg teszi, hanem megint
elkezd összehúzódni, s végül ismét eléri a nulldimenziós állapotot, hogy egy
óriási robbanással megint elkezdjen tágulni...

                                                           Fillér Ferenc/TFM
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező