Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                       FÉNYSEBESSÉG NEM = FÉNYSEBESSÉG

   1905-ben  Albert  Einstein  kidolgozta a fizikát forradalmasító speciális
relativitáselméletetét.  Ez  már  majdnem  száz  éve  történt,  ám  máig sem
jutottunk még el arra a szintre, hogy a köztudatban is helyesen éljen ez az
elmélet. Mindmáig nem érte el az átlagember azt a szellemi nívót, hogy magát
az  elméletet  megértse.  Hiszen  ha valakit megkérdez az ember az utcán (ki
lehet  próbálni),  hogy  mekkora sebességgel közlekedik a fény, akkor minden
bizonnyal  azt fogja válaszolni: fénysebességgel! Na, ez például nem igaz! A
fény  ugyanis  csak  a mi számunkra (külső szemlélő) halad 300.000 km/sec-os
sebességgel. Saját tér-idő-kontinuumában jóval gyorsabban tesz meg egy adott
távolságot.  Ám  ez  a  sebesség átalakítja, transzformálja a teret, s ennek
köszönhetően  mi  úgy észleljük, mintha a fotonok a már említett sebességgel
közlekednének.

   Ez  talán  egy példával szemléltetve könnyebben érthető. Tegyük fel, hogy
létezik   egy  űrhajó,  amely  1  G-vel  gyorsul,  s  eléri  a  fénysebesség
kilencvennyolc  százalékát.  Ez  az  űrhajó  mindössze  negyvenöt  év  alatt
keresztül  tudna utazni az ismert univerzumon. Igen ám, de most következik a
probléma.  Ilyen  felderítő-űrhajókat  értelmetlen  lenne kiküldeni az űrbe,
amikor ugyanis visszatérnének, lehet, hogy már nem is létezne az emberi faj
a Földön. Ekkor pedig nem származna semmiféle hasznunk belőle.

   Űrhajónk ugyanis csak kétmilliárd év múlva érkezne vissza a kék bolygóra.
Hiszen  a  külső  szemlélőnek  ők is sokkal lassabbak voltak, s ezért nem is
haladhattak  gyorsabban.  Csakis az űrhajón belül telt máshogy az idő, ott a
normális  sebesség  szerint. Tulajdonképpen ez egy mindennapi jelenség és az
emberekre   is  vonatkozik.  Ugyanis  minden  ember  más-  és  más  tér-idő-
kontinuumban  tartózkodik,  attól  függően,  hogy milyen gyorsan közlekedik,
mekkora a tömege, satöbbi... Márpedig nincsen két azonos ember a Földön...

   A   fénysebesség   tehát   határérték,   mint   ahogy   azt  Einstein  is
megállapította,  ám  csak  a  külső és belső szemlélőnek. A külső és a belső
távolságot  egymáshoz  viszonyítva  a  külső és belső eltelt idő hatványában
azonban  már nem. Hiszen űrhajónk 45 év alatt tesz meg kétmilliárd fényévet.
Ez a fénysebesség 44.444-szerese!!! Ám nekünk, külső szemlélőknek úgy tűnik,
hogy  csak  fénysebességgel  haladnak, mivel más a tér-idő-kontinuumunk. Így
tehát  nekünk  ez  kétmilliárd  évnek  látszik (nem csak látszik, de a saját
realitásunkban az is). Ez az egész a Lorentz-transzformációval magyarázható.
Ennek az a lényege, hogy növekvő sebesség mellett rövidül a tér és az idő is
egy   bizonyos   burkon   belül,   ami   a  megadott  sebességgel  mozog.  A
fénysebességhez   közeledve  egyre  nagyobb  ez  az  idő-  és  térrövidülés.
Megjegyzendő,  hogy  (visszatérve előző példánkra) az űrhajóban lévő emberek
ebből  nem  észlelnek  semmit.  Számukra  az  idő  teljesen normálisan halad
tovább.  Azt sem veszik észre, hogy gyorsabban haladnak a fénynél, hiszen ez
nem  is igaz. A saját tér-idő-rendszerükben ugyanis lassabbak annál. De csak
ott. Az univerzum többi részéhez viszonyítva azonban jóval gyorsabbak!

   Ám  mi  van  akkor,  ha  űrhajónk  olyan  gyors,  hogy eléri a fényfalat?
Vezessük  tovább  az  eddigi gondolatmenetet! Eddig az idő (és a tér) mindig
rövidült.  Ekkor  azonban  már  teljesen más a helyzet. Ha ugyanis elértük a
maximumot,  akkor tulajdonképpen megszűnik minden, hiszen a nullára rövidül.
Ez  azonban  egyáltalán nem azt jelenti, hogy mi is megszűnünk létezni. Sőt,
az  ellenkezőjét!  Kiszabadulunk  a  tér  és  idő  korlátai  közül. Nem lesz
számunkra  lehetetlen  semmi  sem.  Mindenhol és mindenkor ott lehetünk. Azt
csinálunk,  amit  csak  akarunk.  Ám  akkor  felvetődik a jogos kérdés, hogy
emberek  vagyunk-e  még,  vagy  már  nem? Szerintem nem, talán leginkább úgy
fejezhetném ki magam, hogy félistenek. Bizonyos dolgokban mindent meg tudunk
csinálni,  ám  mégsem  vagyunk  mindenhatók.  Más  kérdés,  hogy  Isten  (ha
egyáltalán  van  ilyen)  mindenható-e? Tegyünk fel egy egyszerű kérdést: Tud
Isten  egy  olyan tárgyat teremteni, melyet aztán nem tud megsemmisíteni? Ez
egy  paradoxon.  Bármi  lehet  a  válaszunk,  csakis  arra a következtetésre
juthatunk,  hogy  senki  sem  lehet  mindenható.  Ez  pedig  magában  azt is
jelentené,  hogy  az  ember  a  fényfalon  való túljutáskor isteni pozícióba
kerülne. Egyetlen gond van csak: onnan már nincs visszatérés. Már nem tudjuk
az   űrhajó   sebességét  fénysebesség  alá  csökkenteni,  mivel  nincs  mit
csökkenteni. Ott már nem léteznek ilyen fogalmak, hogy sebesség, tér, idő...

                                                           Fillér Ferenc/TFM
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező