Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                    ZOMBI

   - Ha  nincsenek  szörnyetegek,  akkor  ki,  vagy mi lakik tizenhét  éve a
gardróbszekrényemben? - kérdezte a kis, köpcös, kopasz férfi mélabúsan.

   A pszichológusnő kedvesen mosolygott a betegre. Mindössze három hete járt
hozzá,  ez  volt a negyedik találkozójuk, de azt már meg tudta állapítani, a
férfi  reménytelen  eset. Makacsul ragaszkodik a téves eszméjéhez, miszerint
egy   zombi   lakik   a  gardróbszekrényében.  Szerencsére  ez  a  tény  nem
különösebben  zavarja  a  beteget,  saját  bevallása szerint remekül kijön a
zombival,  esténként együtt tévéznek sakkoznak. A páciens agglegény, egyedül
él,  ezért  nem  a  családja kérésére jött kezelésre, a szomszédai, kollégái
beszélték rá.

   - Látta már valaki önön kívül azt a lényt? - kérdezett vissza a doktornő.

   - Nem - rázta fejét a férfi.

   - Azért,  mert  nem  is létezik - mondta diadalmasan a  pszichológusnő. -
Olyan  önnek  ez  a  szörnyeteg,  mint a magányos kisgyereknek a láthatatlan
játszótárs. Számára létező barát, de senki más nem láthatja...

   - Doktornő,  nem  vagyok  már  gyerek.  Azért  nem látta még senki,  mert
nemigen  szeret  kimozdulni,  én meg nem szoktam vendégeket hívni. Inkább én
járok  látogatóba.  Nem túlzottan szereti a társaságot, azt mondja, zavarja,
ahogy az emberek néznek rá.

   - És persze magát is igyekszik rábeszélni, hogy maradjon otthon...

   - Éppen ellenkezőleg, még bíztat is, hogy járjak el nyugodtan. Hozzak fel
nőket,  ő  addig  majd  elbújik,  vagy elmegy valahova. Már arra is rá akart
venni, hogy nősüljek meg.

   - És maga? - kérdezte a pszichológusnő.

   - Nem  igazán  van  hozzá  kedvem.  Jól megvagyok így is.  A nőkkel - már
elnézést  - általában csak gond van. Úgy látszik agglegénynek születtem... -
merengett  el  a  férfi,  aki  inkább  látszott  egy  jól  menő  hentesüzlet
tulajdonosának, mintsem filozófusnak.

   - Gondolja, hogy normális életet él? - kérdezte a nő.

   - Reggelente felkelek, mosdom,  reggelizem, mint mindenki más, bemegyek a
hivatalba,  dolgozom,  hazafelé  bevásárolok.  Este, otthon általában együtt
készítjük a vacsorát, aztán elszórakozgatunk. Általában későn fekszem, aztán
másnap reggel kezdődik minden előlről.

   - Nem érzi magát fáradtnak, levertnek?

   A férfi hátradőlt a székében.

   - Nem. De úgy látom, ön nem hisz nekem.

   - Zombik nem léteznek - mondta lassan, tagoltan a pszichológusnő.

   A férfi felállt.

   - Egy pillanat türelmet kérek! Engedje meg, hogy bemutassam a barátomat -
az ajtóhoz ment és kinyitotta.

   A  doktornő  felsikoltott  és  ájultan csúszott le székéről az íróasztala
alá.

   A  zöldes  színárnyalatban  játszó  bőrű,  enyhén  oszladozó, kilógó belű
sétáló hulla valóban nem volt szép látvány.

   - Na,  mit  mondtam  -  fordult  a  férfi  felé.  - Simán elájult,  de te
mindenáron  be  akartad  bizonyítani, hogy neked van igazad. Mikor érted már
meg végre, hogy ezek mind ilyenek...?
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező