Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                 A MARS-ARC

   Az  emberiség  hőse  -  aki  elsőként  szelte át a két bolygót elválasztó
mérhetetlen  ürességet,  aki  elsőként  lépett  a vörös bolygó talajára, egy
másik bolygóéra, olyan helyre, ahová mindig vágyott az ember, de ő juthatott
el először, valóra váltva az évezredes álmokat - a rozsdaszínű homokban ült.
És  a  térdét  csapkodva  röhögött.  Társa, Flavio, aki szintén számíthatott
néhány  tucat  érdemrendre  a visszatérésük után, mögötte térdelt és a hasát
fogta.  A könnyek csorogtak az arcán, a sisakja alatt, valósággal fuldoklott
a kacagástól.

   Mindketten  az előttük magasodó hatalmas faragványt nézték, a Mars-arcot,
mely  az  első, róla készült felvételek óta lázba hozta az űrkutatókat és az
álmodozókat.  Mennyi elmélet született róla, hány hipotézist szedtek ízekre,
hogy   aztán  azokat  is  megdöntsék!  Akadt,  aki  természetes,  akadt  aki
mesterséges  volta  mellett  tört  lándzsát, akadt, aki a már múlt homályába
tűnt,  emberhez hasonló marslakók emlékét látta benne, akadt, aki egy valaha
volt,   elsüllyedt,   elpusztult   földi   civilizációét,   akadt   aki  más
bolygórendszerekből  érkezett  látogatók üzenetét látta benne, és akadt, aki
Isten arcát. De mind tévedtek.

   - Hogy  fogjuk  ezt jelenteni? - fordult hátra Nicklaas.  Flavio a vállát
vonogatta.

   - Mindegy.  Úgysem  hiszik  el.  Ezt  nem  lehet  elhinni!   Ez nem lehet
komoly...

   - Pedig az - mondta Nicklaas. Automatikus mozdulattal nyúlt a sisakjához,
a  szemüvegét  akarta feljebb tolni. Már hét hónapja nem viselte, az indulás
előtt  lézerrel  igazították ki a rövidlátását, de az évek hosszú sora alatt
beléívódott  reflexek  még működtek. És ezeket a sisak törhetetlen qrastilin
arcvédője sem változtathatott.

   Kamaszkorában, mikor a Marsbéli Krónikákat olvasta - majdnem betéve tudta
Bradbury  remekét  -  ő  is álmodott a Marsról. Erről a Marsról, amely azért
mégiscsak  egy kicsit más volt. Nem olyan, mint a regényben, egyáltalán nem.
Más.  Egy  másik hely, ahová el kell mennie az embernek. Ahol olyasmi várja,
amit még sosem láthatott más. És ehhez képest...

   - Gyerünk vissza a Mars-kompba - mondta Flavavionak.

   - És ezzel mi lesz? - kérdezte a másik.

   - Elfelejtjük. Egy természetes sziklaalakulat, ami csak bizonyos  szögből
látszik emberi arcnak, közelről csak egy kőhalmaz...

   - Oké - bólintott rá Flavio. Azért elmentükben visszapillantott az Arcra.

   - Használjon Soseránc arckrémet! - hirdette alatta a felirat.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező