Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                         GYILKOSSÁG A MÁGNESVASÚTON

   A  férfi  a  mágnesvasút  második  kocsijának padlóján hevert és teljesen
halott  volt. Kérdés persze, hogy lehetett volna félig halott? Az ember vagy
befejezi  rövid  vendégszereplését  ebben  az  árnyékvilágban,  vagy  nem. Ő
befejezte.

   A  doki  csipesszel emelte ki a férfi halántékán lévő chipcsatlakozóból a
benne lévő szilíciummorzsát.

   - Ahogy  nézem,  egyszer használatos, hivatalos kereskedelmi  forgalomban
nem kapható modell - mondta.

   Stancz  őrmester megvonta a vállát. Neki tényleg mindegy volt. A laborban
az   okosok   majd  eldöntik,  hogy  milyen  chip  és  milyen  információkat
tartalmazhatott. Az elhunyt külleméből, ruházatából ítélve nem lehetett azok
közül  való,  akik valamelyik virtuális valóságba belebonyolódva már azt sem
tudják  mikor  járnak  ezen  a Földön, mikor egy másikon. De éppen ez volt a
halottban  a  furcsa.  Láthatóan,  legalábbis  a  ruhái  minőségéből ítélve,
felelős  beosztásban  dolgozhatott  valahol,  az ilyenek pedig nem szoktak a
mágnesvasúton  utazni.  Jobb  körökben  ez  nem  divat.  A  tömegnek  ezt  a
közlekedési  formáját  csak  az  használja,  akinek nem telik másra. Ennek a
pasasnak pedig tellett.

   Az  őrmester a kezében tartott tárcára nézett. A doki az imént vette ki a
halott  zsebéből.  A szokásos holmi volt benne. Igazolványok, belépőkártyák,
memórialapkák.  Semmi érdekes. Legfeljebb annyiban, hogy nem kell vesződniük
a halott azonosításával.

   És egy arany hitelkártya.

   Stancz  még  sohasem látott arany hitelkártyát, legfeljebb a reklámokban,
és még kevésbé tartott a kezében egyet. Egy arany hitelkártya birtoklása azt
jelentette,  hogy  a tulajdonos gyakorlatilag korlátlan hitellel rendelkezik
valamelyik  megabanknál, hogy olyan anyagi források állnak a rendelkezésére,
amikről egy magafajta rendőr csak a magazinokban olvashat.

   Talán ezért is találta annyira ellenszenvesnek a halottat. Az évek hosszú
során  át  végzett  szolgálat alatt persze megtanult közömbösnek maradni, ha
egy   bűncselekmény   színhelyén  kellett  kiszállnia,  nem  jelent  meg  az
áldozatok,  néha igencsak összeroncsolt teste álmaiban. Leszokott már arról,
hogy  bármiféle  érzelmet  vigyen  a  munkájába. Ezt az ember vagy sterilen,
érzelemmentesen  csinálja,  vagy  belebolondul. De ezt a fickót kifejezetten
antipatikusnak  találta. Hatvanegy éves volt, héttel több, mint az őrmester.
Egyáltalán nem öreg, még élhetett volna negyven-ötven évet, vagy akár többet
is,  meg  voltak  a forrásai ahhoz, hogy fiatalító műtéteket hajtasson végre
magán, műszerveket építessen a testébe.

   Feleannyi  idősnek  látszott,  mint  az  őrmester.  Hiába,  a  plasztikai
sebészek  és  a  kozmetikumok  csodákra képesek, ha valaki meg tudja fizetni
őket.  Meg  aztán,  egy  szoftveres cég elnökének nem kell éjszakáit a város
legrosszabb    hírű    negyedeiben    narkó-dealerek,   prostik,   illegális
chipkereskedők,  fegyvercsempészek és egyéb nehézfiúk társaságában töltenie.
Stancznak  még  tíz  éve volt hátra a korhatáros nyugdíjig, de csak három az
egyhez  arányban  fogadott  volna,  hogy  meg  is éri azt. A rendőrök ritkán
élvezhették  nyugdíjas éveiket ebben a városban. De nem értett máshoz. És ez
legalább egy biztos állás volt.

   - Miben halt meg? - kérdezte a dokitól.

   - Peacemakere  volt.  A  szívritmusszabályozók pedig meghülyülnek  akkora
mágneses  térben,  amekkora  idelent  van  -  intett  körbe  a  kérdezett  a
mágnesvasút  alagútjára  célozva. - Szerintem öngyilkos akart lenni, másképp
nem  jött volna le ide. Nincs az a szívbeteg, aki megkockáztatna egy utazást
a mágnesvasúton.

   Az őrmester megvonta a vállát. Talán gondjai voltak a cégénél, a cégével.
Az  Ilyen  nagymenők  általában  ilyesmiért  végeznek magukkal. Becsődölnek,
aztán  kilépnek  a  negyvenedik  emelet  egyik  ablakán,  vagy  nekihajtanak
kétszázzal egy szép, vastag betonfalnak. Nap, mint nap hallani ehhez hasonló
eseteket a hírekben.

   Az állomás-felügyelőt kísérte oda hozzá egy közrendőr.

   - Meddig  kell  még lezárva tartanunk a forgalmat? - kérdezte a  szokásos
halványlila  egyenruhát  viselő, a közlekedési főiskolát frissen végezhetett
leányzó.

   - Amíg be nem fejeztük a helyszínelést - felelte mogorván Stancz.  A lány
csinos volt, de láthatóan, fontossága teljes tudatában, kanál minden lében.

   - És  az  mikor  lesz? - ütötte tovább a vasat a lány. - Az utasaink  már
türelmetlenkedhetnek...

   - Teszek rá - fordult el tőle Stancz.

   A lány megütődve nézett rá. Nem szokhatta meg, hogy így beszéljenek vele.
El  kell  még  néhány évet töltenie állomás-felügyelőként, hogy belekopjon a
gépezetbe.  Amikor  majd  annyira  érdekli az utazóközönség, mint Stanczot a
piás  anyák,  meg  nem értett narkós gyerekei, akiket a detoxikálóba, vagy a
fogdába  fuvaroz egy-egy razzia után, akkor lesz majd tapasztalt és talán jó
állomás-felügyelő.

   Az  őrmester  kicsit  bánta, hogy durva volt a lánnyal. Elvégre nem tehet
arról,  hogy  fiatal  és  még fogalma sincs róla, hogy milyen valójában ez a
város.

   - Meg  kell  várnunk, míg be méltóztatik futni valaki az okosok közül  és
megnézi  a  hullát  -  fordult  vissza a lányhoz. - Aztán elvihetik a fiúk -
intett  a  két hullaszállító felé, akik egy közeli padon ülve, révült arccal
chipeztek. - Maga meg az útjára engedheti a kedvenc szerelvényeit.

   A  lány  észrevette  a  változást  az  őrmesteren, ezért aztán viszonylag
kedvesen köszönte meg a felvilágosítást és elhagyta a kocsit.

   A doki felállt a hulla mellől és letelepedett az egyik ülésre.

   - Kire várunk? - kérdezte. - Ki van ma szolgálatban?

   - Chuck, a flúgos - felelte Stancz.

   - Ajaj - nyögött fel a doki. - Akkor elleszünk még itt egy darabig.

   Chucknak  híre  volt  a testületnél. Senki nem szólította a vezetéknevén,
sokan nem is tudták, sem a rangján, mint az előírások megkívánták volna.

   Hadnagyi  rangban  szolgált  már  vagy  tíz  éve,  pedig minden szükséges
papírja, végzettsége együtt volt az előléptetéshez és a megkérdezettek döntő
többségének  az  volt  a  véleménye,  hogy  ő  az  egyik legjobb gyilkossági
szakértő  a  kapitányságon.  Egyetlen  probléma volt csak vele, annyi érzéke
volt a fegyelemhez, mint az ateistának az imádsághoz. Egyszer már, valamikor
az ősidőkben előléptették századosi rangba, de két hét múlva le is fokozták.
Egy  nyilvános  rendezvényen  fekete  chipek terítésvel vádolta meg a városi
tanács egy tagját és amikor az fenyegetni kezdte, egyszerűen szájon vágta. A
rangját  akkor  sem  kapta vissza, amikor kiderült, hogy igaza volt, a fickó
tényleg  könyékig  benne  volt  az  illegális tartalmú információkat hordozó
chipek  terjesztésében.  Egy  gyerekpornókat  forgalmazó hálózat kulcsembere
volt.  Le  is  ültették.  De Chuckot nem rehabilitálták, ő meg nem is nagyon
küzdött  érte. Talán azért, mert bizalmasan megsúgták neki, jobb ha meghúzza
magát,  mert  a  polgármester  is  benne  volt  a tanácsosa bulijában, sőt ő
vezette  és  vezeti  továbbra is, mert hozzá nem lehet nyúlni. Ahhoz már túl
nagy  kutya  és igencsak morog Chuckra. Aki megértette a burkolt fenyegetést
és   sürgősen   átkérte  magát  az  informatikai  osztályról  a  gyilkossági
csoportba.  Azóta  ott  szolgál közmegelégedésre, mert a főnökének van annyi
esze és kedveli annyira, hogy távol tartsa a rázósabb ügyektől.

   A  doki  ezúttal  tévedett.  Chuck aránylag hamar, riasztása után mintegy
félórával, befutott.

   Stancz  jelentett  neki,  nem  mintha  érkező felettese ezt elvárta volna
tőle,  hanem,  mert ő maga szerette betartani a szabályzatot pontról-pontra.
Meg   aztán,   tudta,  hogy  kissé  bürokratikus  viselkedésével  fel  tudja
bosszantani  Chuckot,  akit  ugyan  ő  is  nagyra tartott, de egyáltalán nem
kedvelt.

   A  hadnagy,  szokásához  híven,  most  is  úgy festett, mint egy a züllés
kezdetén  álló  piás.  Már hosszú ideje tartotta ezt a szintet, borotva élen
egyensúlyozva  a  még  elfogadható  és  a  kirúgandó  rendőr  megjelenésének
határán.

   Meghallgatta a dokit is.

   Aztán  leroskadt  az  egyik  ülésre,  mint akit a végletekig kimerített a
kapitányságtól  idáig  tartó,  mintegy  öt  perces  autózás. Egy laposüveget
húzott elő a ballonja belső zsebéből, körbekínálta. Se a doki, se Stancz nem
ivott  vele.  Szolgálatban  tilos  és  feltehetően nekik nem néznék el, ha a
nyakukba kapnának egy ellenőrzést.

   - Azért  késtem,  mert kicsit utánanéztem az áldozatnak - mondta.  Azt is
tudta   mindenki   a   kapitányságon,   hogy  Chuck,  talán  az  előéletének
köszönhetően,  remekül bánik a számítógépekkel. Az a mondás járta, hogy amit
Chuck nem tud előbányászni a Hálózatról, az nincs is rajta.

   - A cége körül semmi hiba, remekül prosperálnak. Ő a többségi  tulajdonos
és  az  elnök is egyben. Tavaly majdnem tizenöt százalékos volt a növekedési
rátájuk,  ez  pedig  nem semmi a mostani gazdasági helyzetben. A családja is
rendben  van.  Két gyereke van, a kisebbik lány, egyetemre jár. Mintadiák. A
fia  a  cégénél  alelnök,  most nősült, remekül kijön az apjával. A felesége
hűséges és neki sincs, azaz nem volt szeretője. Ami érthető is, mert mélyen,
bigottan vallásos volt a fickó. Az öngyilkosságot halálos bűnnek tartotta...

   - Akkor,  szerinted,  gyilkosság  volna? - kérdezte a doki. - De  hogyan?
Erőszaknak  semmi  nyoma,  márpedig,  ha  nekem szívritmusszabályozóm lenne,
foggal-körömmel  védekeznék,  ha  valaki  le  akarna  hurcolni a mágnesvasút
alagútjába.

   - Ha tudnál róla, igen - felelte Chuck.

   - Semmi  jele  annak,  hogy  az   áldozat  alkoholos   vagy  kábítószeres
befolyásoltság  alatt  állt - replikázott a doki. - Persze nem lehetek benne
biztos,  de  szerintem a laborban is azt fogják megállapítani, hogy teljesen
tiszta volt.

   - Ez  feltehetően  így  igaz - bólogatott Chuck. - A pasi nem ivott,  nem
narkózott  és  elítélően nyilatkozott azokról, akik ilyesmikkel rongálják az
istentől  ajándékba  kapott testüket. Mint egy szent... Egyetlen szenvedélye
volt  csupán,  de ezzel is csak mértékkel élt. Fárasztó napok után szeretett
olyan  virtuális valóság chipek benyomni magának, aminek segítségével erdőn,
mezőn   meg  ilyen  helyeken  mászkálhatott.  Mindig  azt  mondta,  hogy  ez
pihenteti,   megnyugtatja.   De  csak  szigorúan  legális  chipek  használt,
jogtiszta forrásból...

   - Ez  fura  - mondta a doki - most egy olyat találtam a  csatlakozójában,
amit  nem  lehet törvényes úton beszerezni. Persze a tartalma már törlődött,
egyszer használatos darab volt...

   - És a gyilkos eszköz - fejezte be a mondatot Chuck.

   - Hogy-hogy? - kérdezte Stancz. Nem egészen tudta követni a dolgot.

   - Ki  nézi  meg a chipet, amit kivesz a fiókjából és bedug  magának, hogy
tíz percre kikapcsolódjon, ha mindig ugyanolyat használ? Valószínűleg senki.
Kis hatásfokú, hétköznapi darab, aminek hatása alatt nem veszíti el teljesen
a kapcsolatot a külvilággal. Akár egy üzleti tárgyalást is lefolytathat, már
ha  nem  zavarja,  hogy  a  tárgyaló  partnerei  arca  helyett  rigókat, meg
nyuszikákat  lát  és  háttérzenének  kabócák  ciripelnek.  De cseréljük ki a
chipet  egy rugósabb darabra, olyanra, amilyet a kemény chipezők használnak,
aminek  a  hatása  alatt  ténylegesen egy másik Földön érezheted magad... Az
áldozat  nincs  hozzá  szokva  ilyen  erős  behatásokhoz. Teljesen elmerül a
virtualitásban.  A  gyilkosnak  pedig  nincs  más dolga, mint belékarolni és
lehozni ide a mágnesvasút alagútjába. Ennyi.

   - Ez csak egy elmélet - legyintett Stancz.

   - Az, persze, hogy az. És nem is lehet bizonyítani, ha a gyilkos nem volt
kötöznivaló  bolond  és  ügyelt  arra,  hogy  meg ne lássa senki, távozni az
áldozat  társaságban távozni annak irodájából és útban ide. Az viszont tény,
hogy tőlem elveszik ezt az ügyet - mondta Chuck egy cseppet sem szomorúan -,
mert  ugye rám ilyesmit nem lehet bízni. Egy szoftver cég elnöke! Még a fiát
gyanúsítanám meg...

   Stancz  két héttel később a kapitányság büféjében mesélte el az esetet az
egyik kollégának, kávézgatás közben.

   - Igaza  volt.  Tényleg  elvették tőle az ügyet. És abban is igaza  volt,
hogy  az  áldozat fiát gyanúsította. Aki mellesleg jókora pancser, mert több
tanú  is  látta,  amint  lekíséri  apját  a mágnesvasútba, aztán egyedül jön
fel...

   És a Chyck-legendárium egy újabb darabbal lett gazdagabb.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező