Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                         EZ ABSZTRAKT MAJOMSZERŰSÉG!


A majmok szerepe a festészetben korábban az emberi hiúság szimbóluma volt. Régi művészek, mint például a 18-ik századi Jean-Baptiste Chardin szeretett a vászon előtt köpenyben álló majmokat festeni - mintegy kigúnyolva saját foglalkozását.
De egészen a 20-ik század elejéig senki nem tette fel a kérdést: valóban tudnak-e a majmok festeni? Az első tudományos válaszok az I. világháború előtt Oroszországból, valamint a 30-as években Németországból érkeztek.
Az 50-es években az angol Desmond Morris - zoológus és művész - végzett ezirányú kutatásokat. (Morris a londoni állatkertben végzett kurátori munkáját is feladta, hogy helyette a város Kortárs Művészeti Intézetét igazgassa.)
Morris úgy gondolta, hogy a majmok által festett képek a bizonyítékai annak, hogy az esztétikai öntudat kialakulása megelőzi a főemlősök és az ember evolúciós kettéválását.
A Brüsszeli Szabdegyetem filozófia- és esztétikatanára, Thierry Lenain Majomfestészet (207 pages. Reaktion Books. ~24.95) című könyvében egy más szemléletet mutat be. Lenain véleménye szerint az a tény, hogy a majmokat "erőszakosan" kell festésre öszönözni (hiszen természetes környezetükben nem festenek pl. sárral), azt jelenti, hogy a majomalkotásokat távolról sem nevezhetjük művészetnek.
Bár Lenain maga is számos megfigyelést végzett ("...szemben álltam egy mesterséges lénnyel, amely sem az állatok királyságához, sem az emberi világhoz nem tartozott"), felülvizsgálva néhány korábbi kutatást. Lenain könyve ilyen és ehhez hasonló mondatokkal tűzdelt: "A szimbolizmus funkcionalista szemlélete itt szemben áll a strukturalist szemlélettel", azaz elég nehéz megmondani, hogy szembenállása nem túlsúlyozza-e a közhelyeket.
A Majomfestészet ennek ellenére néhány érdekes tényre hívja fel figyelmünket: a majmok szívesen rajzolnak ceruzával, ám szívesen cserélik azt ecsetre, amellyel nagyobb vonásokat, kavargóbb és élénkebb színeket alkothatnak.
Kedvenc motívumnak azok az ismétlődő halvány görbe vonalak számítanak, melyet a könyökük által lerajzolt ívek határoznak meg. A legtöbb majom felismeri a "keretszabályt", azaz ecsetvonásaikkal nem nagyon szaladnak le a rendelkezésre álló papírfelületről.
Ha egy csimpánz elé olyan lapot teszünk, melynek jobb oldalán már vannak bizonyos formák, akkor ő először kiegészíti azt a bal oldalra tett jelekkel, hogy "kiegyensúlyozza" a képet.
Lenain arról is beszámol, hogy egy csimpánz esetében sikerült elérni, hogy koncentrációs képességét fokoztosan közel egy óra hosszúságúra megnöveljék, így "mindaddig nem lehetett őt megzavarni, míg elégedett nem volt a kép egyensúlyával".
Másrészről egy másik csimpánz - akit étellel ösztönöztek a festésre - mindig csak gyorsan felvázolt valamit, majd kezét rögtön a jutalom felé nyújtotta. Különbségek? Ez számunkra szörnyen emberinek hangzik. PETER PLAGENS Newsweek, 1997 november 25.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező