Dimenzió #27

Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                LÖVÉSZÁROKBAN

                            (Harctéri gondolatok)

                        Korotojak, 1942. augusztus 5.

   Július  végére  mindhárom  magyar  hadtest  megérkezett  a  Donhoz, és az
előzetes  megállapodás  szerint  felváltották  azokat  a  német  csapatokat,
amelyekre  a B hadseregcsoport parancsnokságának a Sztálingrád felé irányuló
támadáshoz  volt  szüksége.  A  2.  magyar  hadsereg  részére új hadműveleti
időszak kezdődött: közel fél évig tartó védelem a Don nyugati partján. A Don
folyó  magyar  védelmi  szakaszán  három  hídfő: Scsucsje, Korotojak és Uriv
képezte   július   végétől   a  kritikus  pontokat.  Ezek  a  hídfők  a  Don
kanyarulataiban  maradtak  vissza, szívós szovjet ellenállás akadályozta meg
lerohanásukat. E támaszpontoknak a későbbi szovjet támadás esetén rendkívüli
jelentőségük  volt,  s ezt a német és magyar hadvezetőség is felismerte. Így
július  végétől  kezdve  többször  is  nagy  erőfeszítéseket  tett  e hídfők
felszámolására.  Az  első  nagyszabású  támadás  az  urivi hídfő ellen 1942.
július  18-án  kezdődött.  A  honvédek  a  hídfőt jórészt megtisztították az
ellenségtől.  Másnap  azonban  újra  fellángoltak  a  harcok.  A  7.  könnyű
hadosztály  egymagában nem volt képes az éjszaka folyamán erősítéshez jutott
szovjet  csapatokat  teljesen  felszámolni. Harckocsi-támogatást igényeltek.
Jány  Gusztáv  útnak  is  indította  az  időközben  tartalékba  helyezett 1.
páncéloshadosztályt,   amikor   híre  jött,  hogy  a  doni  védelem  középső
szakaszán,  a  IV.  hadtest védőkörletében, Korotojak hídfőjében a szovjetek
váratlanul  támadást  indítottak. Ekkor itt még csak a 10. könnyű hadosztály
tartózkodott,   amelyet   a   támadók   augusztus  5-én  részben  kivetettek
állásaikból.

                                   (Angyal József honvéd harctéri jegyzetei)


                      Sztorozsevoje, 1942. október 24.

   Szerelmetes  feleségem  és kedves gyerekek. Aszt írtam neked hogy ha mink
nem lőjjük le az ellenséget akkor ő lő le bennünket. És hogy ez így van aszt
bizonyittya  a  tegnapi  eset  mikor  Kanga György nevű bajtársammal mentünk
járőrbe  és  egyszercsak  hallomám  hogy egy lövés csattan és a Kanga György
nevű bajtársam összeesik mellettem. Fejlövést kapott és röktön meghalt és én
nagyon   dühös   lettem   az  oroszokra  és  elhatároztam  hogy  elpusztítom
valamennyit. (Majd fojtatom)

                                                      (Suhajda János levele)


                      Sztorozsevoje, 1942. október 28.

   Belénk költözött a félelem. Nem látjuk az oroszokat, minden bokor, minden
fa  mögül  a  halál  les  ránk.  Parancsnokaink  nem  tudják elviselni ezt a
helyzetet.  Még  Korotojaknál  történt, hogy Illésházy Gábor vezérőrnagy nem
vállalta,  hogy  fáradt  katonáit harcba vesse, ezért a támadást ellenőrizni
jövő Jány Gusztáv vezérezredes az akadékoskodó vezérőrnagyot idegkimerültség
címén  a  helyszínen  leváltotta.  Urivnál  Kovács Károly vezérőrnagy, a 20.
könnyű  hadosztály  parancsnoka  mondott  le,  mert a támadással kapcsolatos
ellenvéleménye  nem  talált  meghallgatásra. Mi, katonák, nem mondhatunk le!
Tegnap  arra  lettünk  figyelmesek,  hogy  Suhajda  János honvéd egyszercsak
felkapja  a  puskáját,  és  "minden  oroszt  megölök!" kiáltással a Don felé
szalad.  Futtában  lőtte  ki  a  golyókat.  Utána iramodtunk, de nem tudtunk
segíteni.  Egy  rövid sorozat hallatszott, Suhajda elvágódott, s nem mozdult
többé. Azt hiszem, már csak Istenben bízhatunk.

                                   (Angyal József honvéd harctéri jegyzetei)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező