Dimenzió #27

Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                            A DONI FRONT POKLÁBAN

               (Forrás: Heves Megyei Hírlap, 1998. január 10.)

        Az Egri 14. Honvéd Gyalogezred katonájának visszaemlékezései

   A   gyalogezred   II.  zászlóaljának  4.  lövészszázadában  teljesítettem
szolgálatot,  szakaszparancsnok  voltam, tartalékos zászlós. Századunk részt
vett  az  1942-es  nyári,  őszi és téli harcokban. Emberveszteségeink nagyok
voltak,  leváltásra  nem  számíthattunk.  A  folytonos  harcok,  a védővonal
kiépítése,   általában   a  bunkerélet  kimerítette  az  embereket,  pihenni
úgyszólván  sohasem  lehetett.  A  harcok  szünetében,  főleg  a  késő  őszi
napokban,  de  még  novemberben, decemberben is lövész- és összekötő árkokat
kellett kiépíteni.

                              Beástuk magunkat

   Azt  már tudtuk, hogy nem lesz hazamenetel. A magasabb parancsnokságoktól
olyan  értesítéseket  kaptunk,  hogy  az  ellenség is védőárkok elkészítésén
dolgozik,  és nincs szándékukban általános támadás. Ez persze nem volt igaz.
Bennünket  akartak  ezzel  nyugtatni.  Azonban  rádiósainktól  tudtuk,  hogy
Sztálingrádnál a szovjet csapatok döntő csapást mértek Paulus német tábornok
katonáira.

   Az  olasz  és  a  román csapatok harcvonalait áttörték, s azok menekülés-
szerűen  visszavonultak. Ezek után a magyar vonalnak is ellenséges támadásra
kellett  felkészülnie.  A  velünk  szemben  álló  szovjet  csapatok már téli
felszerelésben voltak. Nálunk ez még a háttér raktáraiban hevert, ráadásul a
védelmi  vonalak korszerűbb kiépítésére és a védelmi alakulatoknak megfelelő
képzésére  sem  volt  már  lehetőség. Fegyverzetünk és felszerelésünk bizony
kívánnivalókat hagyott maga után. Katonáink mindezek dacára, sokszor sanyarú
körülmények között is helytálltak.

                               Támadás Uryvnál

   A   szovjetek   Uryv   és   Storcsevóje   térségében   jól   megerősített
hídfőállásokat  alakítottak ki, s ezeket keményen védték. 1943. január 11-én
óriási  ágyúdörgés  reszkettette  meg a levegőt. Folyamatosan lőttek, ez már
támadás  volt.  A  szovjet  katonai  vezetés  felderítette védelmi vonalaink
leggyöngébb  pontját: ez Uryv volt. Ide összpontosították támadásukat, amely
aztán  kiterjedt az egész Don-kanyar területére. Attörtek az igencsak gyenge
lövészárkokon,  s  a  hátunk  mögé  kanyarodva  fölényes helyzetbe kerültek.
Sajnos, második védelmi vonalunk már nem volt.

   A január 11-ről 12-re virradó hajnalon megtámadtak bennünket. Potyogtak a
füstgránátok,  fedezetükből támadtak a géppisztolyos rohamcsapatok. Perceken
belül gránáteső és aknavető tűz zúdult ránk, s megindultak tankjaik is. De a
mi  tüzérségünk  is  megszólalt.  Lőni,  lőni,  mert ez most már életkérdés.
Fegyvereink  szinte  átforrósodtak  a  folytonos tüzeléstől. Az első rohamot
sikerült megállítanunk, de a támadások újra és újra megismétlődtek.

   A  mi  oldalunkon is olyan erejű volt a fegyverropogás, hogy csak ordítva
tudtunk  szót érteni egymással. Január 12-én kilenc támadást vertünk vissza.
Sok  volt  előttünk a sebesült, a halott, de a mi vonalunkban is nagy volt a
veszteség.  November  vagy  december elején 50 fegyencet kaptunk pótlásként.
Politikaiak,  de  köztörvényesek  is  voltak  közöttük.  Becsületükre legyen
mondva, ők is helytálltak.

   Ezt  a támadást visszavertük, de éreztük, még egy ilyenre már nem lennénk
képesek.

   Január 13-án azonban már nem volt ilyen kemény csata. Uryvnál nyitva volt
a kapu, amelyen a szovjet katonaáradat gond nélkül mögénk kerülhetett.

                              Elindult a század

   A   zászlóalj-   és   az  ezredparancsnoksággal  nem  tudtam  kapcsolatot
létesíteni,  így 13-án éjjel - fedezésünkre egy géppuskás rajt hátrahagyva -
a  század  töredékével  megindultunk  nyugat felé. Már csak azért is mennünk
kellett,  mert már nem kaphattunk se lőszert, se élelmet. Ráadásul irtózatos
volt a hideg: a hőmérő mínusz 39-40 fokot mutatott.

   A  kimerültségtől  már szinte támolyogtunk: leülni nem lehetett, mert aki
leült, az megfagyott. Egymást támogattuk.

   Előreküldtem  egy  sítalpas járőrt, hogy nézzenek szét, s ha visszavonuló
magyarokat  látnak, jelezzék, mert fel akartuk venni velük a kapcsolatot. Ám
mire  odaértünk, rajvonalba fejlődött szovjet katonákkal találkoztunk. Ők is
hóköpenyt viseltek, mint mi.

   Felszólítottak megadásra. Mit csináljunk?

   Ha most harcba keveredünk, az a biztos halál. Ha megadjuk magunkat, akkor
talán életben maradunk. Katonáimmal az utóbbit választottuk.

                          A felmorzsolódott csapat

   Január  12-től  a  magyar  katonák  harca  hátvédharc volt. A fokozatosan
visszavonuló  német  egységeknek  voltunk  a  hátvédei.  Dr.  Szabó Péter, a
Hadtörténeti Intézet kandidátusa a Doni harcok magyar hősei című írásában az
ezredparancsnok jelentései alapján írta 1943. január 12-ről:

   "Magyar  hadsereg  a hazától távol még olyan nehéz és mostoha körülmények
között,  mint  a második magyar hadsereg a doni téli csatákban, még soha nem
harcolt."

   Az  ezredparancsnokok jelentése szerint: az egri és a losonci gyalogezred
katonái  megmagyarázhatatlan,  végsőkig  való elszántsággal állták és verték
vissza  a  szovjet  csapatok  mindent  pusztító,  újra  és újra megismétlődő
rohamait. A hátvédharcokban az ezred második zászlóalja felmorzsolódott.

   Az  ezred  2.  zászlóaljának  katonái főként jászsági földművesek voltak.
Tisztességtudó,  becsületes,  fegyelmezett,  kemény  emberek.  Ha  még élnek
közülük,  őket  is  köszöntöm,  mint volt bajtársaimat. Nyolcvan éven túl is
szeretettel gondolok egykori bajtársaimra.

                                                  Id. Kiss Lajos ny. tanár,
                                                  tartalékos honvéd százados
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező