''KOL NIDRÉ A DONNÁL
Múltunk nyomasztó emlékei tudatunkban gyakran törnek felszínre,
megkeserítve hétköznapjaink ritka, boldog pillanatait. Az emlékek néha egy-
egy igazgyöngyöt is eszünkbe juttatnak. Egy-egy ilyen igazgyöngy,
reménykeltő sugárként, hacsak egy pillanatra, órára, napra is, egy kis
emberséget varázsol elénk bármilyen lelki sivatagban; átmenetileg nyugalmat,
biztatást adva a lelki, fizikai terhek elviseléséhez. Egy ilyen igazgyöngy
pergett le emlékezetemben - előtörve a mélységes mélyből, ahová átélt
szenvedéseimet igyekeztem eltemetni egy késő éjjeli órán.
1942. márciusában vonultam be, immár harmadszor, a pestszentlőrinci
101-es kiegészítő parancsnokság 46. számú munkásszázadának állományába. A
század parancsnoka Csaszlava Gusztáv tartalékos tüzérfőhadnagy volt. Emléke
áldott legyen! Emberséges magatartása elviselhetővé tette az
elviselhetetlent. A körülmények, többek között a keretlegénység durva, felső
parancstól irányított viselkedése, sokszor nehezítette, gátolta
tevékenységét. Május végén már megközelítettük a harcok övezetét, a
frontvonalat. A Pészachot a brjanszki erdők hatalmas fáinak árnyékában,
gondolatban ünnepeltük. A csendet olykor a partizánok fegyvereinek ropogása
verte fel. Az előttünk haladó szerelvényt előző nap robbantással siklatták
ki. Június 21-22-ére a magyar vezérkar nagy támadást készített elő. A harci
lépcső megindult, és annak mozgás irányában bennünket is elindítottak.
Munkánk a támadás folyamán megrongált utak javítására, a visszamaradt
aknák szedésére, és a halottak eltemetésére irányult. Ezeket a feladatokat
a Donig tartó több száz kilométeres menetelés közben is, a harcok sújtotta
területeken, el kellett végeznünk.
A Don megjelölt szakaszát a nyár vége felé értük el. Itt-ott még
lövedékektől érintetlen természetet is találtunk, hatalmas, virágzó
napraforgótáblákat és ilyen a zsidó lélek - akkor a természetben még
gyönyörködni is tudtunk. Már szeptember vége felé jártunk. Korai, szép ősz
volt. A nagyünnepek közelsége megérintett mindnyájunkat.
Szlihauszi hangulat volt. A hűvös reggelek, borzongató hajnalok mindezt
érzékeltették velünk. Ros Hásono és Jom Kippur az élet hétköznapjaiban
mindig kikapcsolódást jelentettek, elvonatkoztatást a jelentől, átadni
magunkat a jövőbe vetett hit reménykeltő, léleképítő csodájának.
Tanakodtunk, ilyen körülmények között hogy tarthatnánk meg hacsak
jelzésértékűen is az ünnepeket.
Ros Hasono a szokott ünnepi jókívánságokban jutott kifejezésre. Közelgett
a Jom Kippur. Századparancsnokunkhoz fordultunk, és engedélyt kértünk a böjt
megtartására.
Átérezte ennek lelki szükségét, és engedélyt adott, egyben utasította a
konyhát, hogy a legénység részére az étel elkészítését az ünnephez igazítsa,
az ünnep bejövetelekor korábban, az ünnep kimenetelekor a sötétedésnek
megfelelően kapjunk friss, főtt ételt. Dolgoznunk azonban kellett. A
kiosztott feladatok végrehajtása sürgős volt.
A század egy kis, front melletti ligetben álcázva bújt meg. Parancsnokunk
magatartása, az ünnep fogadására való felkészülés és a környezet
elősegítették a munkavégzést.
Kol Nidré estéje meleggel, fényes csillagos éggel és a fegyverek
hallgatásával köszöntött ránk. Megelevenedtek bennünk az ősi dallamok. A
liturgia lebonyolítására nem volt gondunk. Voltak könyveink, és volt
közöttünk egy kántorjelölt, aki előimádkozott, és az istentiszteletet
levezette. Emlékezetes este. Századunk akkor még teljes létszámban megvolt.
A Kol Nidré évszázados dallama, amely magában hordozza népünk történelmét,
mint végtelen melódia szárnyalt, megnyugvást árasztva és szeretteinket a
messzeségből odavarázsolva. Szívünk, érzéseink szerint, az övékével együtt
dobogott. Ünnep este volt. A hangulatot a keret is érezhette. Nekik is
átmenetileg ez nyugalmat jelentett. A társaság vegyes érzelmű volt. Az
akkori politikai vezetés a szélsőséges politikai elemeket -
szociáldemokrata, kommunista - behívta, és a munkaszolgálatos századokhoz
vezényelte őket. Titokban tudatosították bennük, hogy élő munkaszolgálatos
nem kerülhet haza, ellenkező esetben őket sem váltják le, mehetnek harcoló
alakulatba.
Az ünnepek elmúltával a kínorgia újra kezdődött. A keret - eltérő
politikai nézeteik következtében gyakran szembekerült egymással.
Századparancsnokunk ezt a helyzetet lehetőség szerint kihasználta. Az
egynapi könnyebbség lélekben és testben is sokat jelentett. Ez
kétségbevonhatatlan, mint ahogy kétségbevonhatatlan volt Csaszlava Gusztáv
emberi magatartása, amit igazol az a tény is, hogy 1942. október elején
leváltották, és egy új, szívtelen parancsnokkal mentünk neki a 41 Cº-os,
metsző, doni télnek.
A Kol Nidré végtelen, örök dallama még talán ma is 56 év után - ott
kering, szálldos egy doni kiserdő fái között, és velem maradt, elpusztult
bajtársaimra és egy igaz emberre emlékeztetve. Századunkból csak ketten
maradtunk meg, és áldott emlékük ma már csak bennem él.
1948-ban jöttem haza a hadifogságból. Kerestem parancsnokunkat, de
felesége a halálhírével fogadott.
Oblatt Gábor