Dimenzió #27

Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                       HATVANEZER HŐSI HALOTT A DONNÁL

                  (Forrás: Magyar Nemzet, 1993. január 11.)

         A magyar hadtörténelem legtöbb áldozatot követelő veresége

   Magyarország  II.  világháborús történetének több leirata is van. Másképp
került  bemutatásra  a  honvédség tevékenysége a nyugati szakirodalomban, az
emigrációs  művekben  és a hazai munkákban. Bár a valóságot több oldalról is
meg  lehet közelíteni, a legkisebb hitele az itthon kiadott könyveknek volt.
Az  ideológia  és  a  politika  leginkább ezeket szőtte át, és a történészek
nemegyszer burkolt megfogalmazásoknál igyekeztek a hivatalos elvárásoknak és
saját  igazságérzetüknek  egyaránt  megfelelni; a háborús veszteség témaköre
teljesen a politika áldozata lett.

   Megállapodott   polgári   társadalmakban   a   hősi   halottak   számának
nyilvánosságra  hozatala a Honvédelmi Minisztérium és a Statisztikai Hivatal
feladata.  Így  volt  ez  Magyarországon is az I. világháború után, amikor a
húszas évektől kezdve a Statisztikai Zsebkönyv minden évben megjelentette az
összveszteséggel kapcsolatos adatokat.

   A  II.  világháború  után  úgy látszott, folytatódik ez a hagyomány, hisz
Snyder  Árpád,  a Magyar Statisztikai Szemle 1946-os számában már közzétette
az  addig  elérhető  számok  alapján  összeállított gyorsmérlegét. A kezdeti
próbálkozásokat évtizedes hallgatás követte. Bár az anyagi veszteségeket már
a  harcok elültével számba vették, az emberveszteségről csak az ötvenes évek
végén  jelentek meg az első manipulált adatok. A szakirodalom csak a második
hadsereg  veszteségét  említette;  de  a közzétett torzított és felnagyított
számok  nem járultak hozzá a kérdés tisztázásához. Horváth Miklós "A második
magyar   hadsereg   megsemmisülése   a   Donnál"  című,  1958-ban  megjelent
dokumentumkötetében  -  forrásmegjelölés  nélkül - 147.971 főben adta meg az
elesettek,   sebesültek,   eltűntek,  fogságba  esettek  számát,  "A  magyar
hadtörténelem legnagyobb áldozatot követelő veresége ez" - írta Ránki György
1964-ben.  A  későbbi  tankönyvekbe a másfélszázezres szám került; és ezt az
adatot vette át Nemeskürty István és Kornis Pál is. (*)

----------------------------------------------------------------------------
(*)  N.I.:  Rekviem  egy  hadseregért. Budapest, 1972. 8. o., Kornis Pál:  A
     voronyezsi  front  támadó  hadműveletének  előkészítése.  Hadtörténelmi
     Közlemények 1982/3.
----------------------------------------------------------------------------

   Nem  az  említett szerzők hibája, hogy a köz, tudatba csak a felnagyított
számok kerültek; míg a későbbi nagyobb veszteségek, valamint a Gulag-táborok
hullahegyei   elsikkadtak.   Az  sem  a  történésztársadalom  bűne,  hogy  a
veszteségekkel  kapcsolatos  kutatások nálunk csak a nyolcvanas években, Für
Lajos nyomán kezdődhettek meg.

   A  nyugati  szakirodalom  addigra  már  körüljárta  a kérdést. MacCartney
professzor  1956-ban  megjelent  "October  fifteenth" című könyvében egykori
honvédelmi minisztériumi dokumentumokra hivatkozva - ki tudja, hogyan jutott
hozzájuk  -  már  közölt néhány, itthon sohasem idézett összegző adatot. Nem
részletekbe  menő, de lényegében pontos képet adott az áldozatok számáról az
emigráció katonai vonalán dolgozó Adonyi N. Ferenc is. (*)

----------------------------------------------------------------------------
(*)  A magyar katona a 2. világháborúban. 1954. Klagenfurt.
----------------------------------------------------------------------------

   Mennyi  tehát a 2. hadsereg vesztesége az eredeti dokumentumok szerint, a
legjobb kutatások alapján?

   A  válaszadásban a HM veszteségi osztálya a legilletékesebb. A beérkezett
veszteségi  lajstromok  több  mint  egy  évig tartó feldolgozása után, 1944:
május   15-én   tették   közzé  a  már  említett,  belső  használatra  szánt
jelentésüket  az  1941.  június  25.  -  1943.  december  31-i  elszenvedett
veszteségekről  (ezeket  a számsorokat az 1946-os békeelőkészítő anyagban is
közölték).  Eszerint  a  végösszeg:  142.699  fő. Közülük elesett és meghalt
18.852  fő, a sebesültek és sérültek száma 40.551, 80.549 fő eltűnt, 1747-en
bizonyíthatóan hadifogságba estek.

   Ha  az  1943  végéig  elvesztett;  durván  140.000 főből levonjuk az 1942
áprilisáig  elszenvedett,  valamint  az  1943  áprilisa  utáni veszteségeket
(arról az időszakról van szó, amikor a 2. hadsereg még, illetve már nem volt
kint  a  hadműveleti  területen),  akkor  127.000-t  kapunk.  A  2. hadsereg
vesztesége  azonban  ennél  kevesebb,  ugyanis ez a szám a folyamatosan kinn
levő,  megszálló  erők  veszteségét is tartalmazza, ami durván 5-6 ezer főre
tehető.

   Mindent  egybevetve  valószínűleg  nem  sokat tévedünk, ha a Jány Gusztáv
vezette 2. hadsereg veszteségeit 120.000 főben állapítjuk meg. Ebből 100.000
a doni ütközetben esett el, sebesült meg, tűnt el, vagy került hadifogságba.
Az  1943.  XII. 31-ig elszenvedett 140.000 fős, illetve a 2. magyar hadsereg
ebből  következetett  120.000 fős veszteségének tényszerű megállapításán túl
már  csak feltételezhet a történész. A legfontosabb adat: az elesettek száma
-  vagyis  a  nemzet  maradandó vérvesztesége - meghatározhatatlan. A pontos
elszámolást az eltűntek rendkívül nagy száma (80.549 fő) teszi lehetetlenné.
A  visszavonulás  során  nem  lehetett  felmérni  az  áldozatok,  közülük is
elsősorban  a  halottak  számát.  A  halottá  nyilvánításhoz  az "azonossági
jegybetétlap"  (dögcédula) bemutatásán kívül még két tanúra is szükség volt,
akik  aláírásukkal igazolták a halálesetet. Mivel a hosszadalmas procedúrára
a  visszavonulás  közben  nem kerülhetett sor, a hősi halottak és a fogságba
esettek  az  "eltűnt"  kategóriába  kerültek.  Ha  ismernénk  a hadifogságba
esettek  számát,  meg  lehetne  becsülni  a  halálozás  nagyságát. Sajnos, a
rendelkezésre álló adatok csak hozzávetőleges becslésre alkalmasak.

   Az   1943-as,  1944-es,  1946-os  HM  jelentések  -  orosz  tudósításokra
hivatkozva  -  26.000  főben állapítják meg a hadifoglyok számát. Ugyanakkor
Gallyas  Ferenc,  a  Don  mentén  fogságba  esett magyarok 1943. február 9-i
felhívásának fogalmazója 40.000 hadifogoly nevében írt. (*)

----------------------------------------------------------------------------
(*)  Gallyas   Ferenc:   Az  érzelmek  és  az  értelem  szerepe  hadifogoly-
     magatartásunkban. Hadtörténeti Közlemények 1973/3.
----------------------------------------------------------------------------

   Horváth Miklós már idézett könyvében 30.000 hadifoglyot említ. Ugyanakkor
a  Palásthy  Rezső által szerkesztett, a Magyar Harcosok Bajtársai Közössége
által kiadott Fehér Könyv (Bad Vörischofen 1950) szerint 87.000 honvéd esett
szovjet   fogságba.   Korabeli   hadijelentések,  valamint  korábbi  háborúk
tapasztalata alapján megalapozottan azt feltételezhetjük, hogy a hivatalosan
eltűntnek  minősítettek  mintegy  fele  hősi  halált  halt,  míg a többiek a
túlélés   csekély   esélyével   fogolytáborba  kerültek.  Így  a  Honvédelmi
Minisztérium  veszteségi  alosztálya  által  nyilvántartott  közel  húszezer
elesett  mellett  még  további  negyvenezer  áldozattal  kell számolnunk. Az
elesettek   mintegy   60   ezres  összlétszáma  a  világháború  magyar  hősi
halottjainak közel ötven százalékát teszi ki.

                                                                 Stark Tamás
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező